Egy pillantás

3.rész

Mélyen belenéztem barana szemeibe és ő is az enyémbe.
Megfogta a csuklóm majd a derekam szívem egyre hevesebben dobogott fejét egyre közelebb hozta de èn eltoltam magamtól.

Most már tényleg megyek. - szemeimet a földre szegezve mondtam.
Már indultam volna de megfogta a csuklomat.

Marcus: Ne kisérjelek el? - kérdezte egy enyhe mosollyal.

Nem kell megy egyedül is - és el rántottam a kezemet.

Marcus: De a másik irányba van a buszmegálló.

Őőő....tudtam - és olyan gyorsan mentem ahogy tudtam nem akartam megvárni a reakcióját.

Szégyelltem hogy ott hagytam de ez volt életem legjobb és megijesztöbb délutánján, néztem a telefon számot amit adott jött a busz és ilyedtembe eldobtam a papír darabot és fél szálltam a buszra.

           Marcus szemszöge

Nem tudtam mit csinálok a szemiben elvesztem örökké valóságnak tűnt az egesz pedig csak egy pillanat volt. Meg akartam csókolni de eltolt magától.

Dorina: Most már tényleg megyek. - mondta és szemeit a földre szegezte.

Ne kiserjelek el? - kérdeztem mosolyogva és megfogtam a csuklóját.

Dorina: Nem kel megy egyedül is.  - és elrántotta a kezét.

Elment a másik irányba és ezt meg is mondtam neki de mire kimondtam meg fordult és már nem láttam.

Leültem a tó mellé és gondolkoztam hogy mi rosszat tettem nen tűnt mérgesenek de mégis olyanak tünt egy ideig ültem előre tekintve utána el indultam a buszmegállóba.
A buszmegállóba felé sétáltam és csak rá tudtam gondolni de ezt a gondolatot elsoportem magam elől.

Oda értem és meg láttam egy papír darabot amin a számom volt de csörgött a telefonom Martinus volt az.

Martinus: Haver hol vagy?  Kéne menni próbára.

A papír darabra néztem és mondtam

Ööö mindjárt fel szállok az első buszra ami jön csak van még elintézni valóm.

Martinus: Siess!!!!

Azzal le tettem és felszaltam a buszra.

Edzses után hulla fáradt voltam és Marcusra gondoltam. A házunk előtt voltam amikor a küszöbön meg pillantottam valamit......

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta a storyimat ha tetszik vote és komment. 😃😃😃😘