Egy pillantás

9.rész

Szaladtam Dorciék háza felé a szüleit még nem ismertem de amikor oda értem a egy kisírt szemű idegesnek tűnő nőt az ajtón láttam kijönni egyből felismert de én nem ismertem:

D.anyukája: Marcus ugye te vagy?-kérdezte és bementem a kapun.

Igen és.. -belevágott a szavamba

D.anyukája:Gyere ne állj ott. - és beszálltam az autóba.

Az út csendes és feszült volt Dorci anyukája nagyon sietett és én is tiszta ideg voltam.
A kórházba mikor beértünk D.anyukája az orvossal beszélt én csak ültem és nézet a padlót, miért voltam Dorcival olyan bunkó,mi van ha nagy baja van? Csak agyalni tudtam.

Orvos:uram kérem jöjjön velem. - mondta és megálltunk egy ajtó előtt.

Mi van Dorcival? - mondtam már szinte üvöltve az idegességtől.

Orvos: Jelenleg kómában van jobbkeze eltört és koponya sérülése is van, ha 4 órán belül nem ébred fel el kell szállítanunk Angliába megfigyelésre. - ez elmondva bement a terembe.

Lábaim remegtek szívem szúrt és csak lerogytam egy székre ami a terem előtt volt,könnyeim elkeztek folyni és csak azon gondolkodtam hogy mi van ha nem ébred fel, fel álltam könnyeimet letöröltem és bementem az előttem lévő terembe. Dorci volt ott bent és az orvos, borzasztó élmény volt így látni, könnyeim megint elkezdtek folyni oda mentem az ágy mellé és megöleltem, az orvos kiment oda húztam egy széket az ágy mellé és egy idő után elaludtam.
------------------------------------------------------
Dorci anyukája keltett fel.

D.anyukája: Marcus ébredj. - mondta

Hol van Dorci? - mondtam egy kicsit komásan

D.anyukája: Elvitték Angliába megfigyelésre mivel nem ébredt fel. - ezt mondva el csuklott a hangja.

Az nem lehet és most akkor mi lesz ha nem ébred fel soha. - kirontottam a teremből és a kórházból is messze volt a kórház az otthonunktól de nem érdekelt 1 óra sétával haza értem be mentem a házba és fel rohantam a szobámba bezártam az ajtót és elaludtam.
------------------------------------------------------

Reggel felkeltem és ugyanabban a ruhába volt mint tegnap így letusoltam és átöltöztem majd lementem a konyhába.

Martinus: Jól vagy Mac. - kérdezte aggódóan.

Én meg csak vettem rá egy "szerinted" pillantást.

Martinus: Okéé. - és fel ment az emeletre.

Kimentem a nappaliba és ott volt anya és apa beszélgettek.

Jó reggelt. - köszöntem egy kicsit flegmán.

Anya: Mac Jól vagy? Itt volt tegnap a barátod anyukája és elmondott mindent.

Apa: Fedd el ezt a rosszkedvet mert ma koncert lesz Osloban.

Apa nekem nincs most kedvem a koncerthez.

Apa: Ez nem kedvtől függ, nem mondhatjuk le!

Martinus szemszöge

...

Ez a heti rész,elégé rossz lett de meg próbálom a következőt jobbra megírni ha tetszik vote és komi KÖSZÖNÖM:D.Szerintetek milyen lett?