Egy pillantás

4.rész

A küszöbön megpillantottam Marcust megtorpantam szivem elkezdett gyorsan verni, de mást is megpillantottam Bence volt az ő az aki szekál a suliba és ott vannak a haverjai is.

Bence: Fiuk nézzétek ott a ragyás botlábú. - mondta és elkeztek felém jönni.

Nagyra nyitott szemekkel néztem, elakartam futni de olyan volt mintha oda lennék szögezve így csak néztem, néztem ahogy jönnek felém. Körbe álltak én csak dermedve álltam valamit mondtak de nem figyeltem csak a földet néztem. Az egyikük belerugott a lábamba, lerogytam a földre a fejemet a térdemre hajtottam a táskámat le rancigalták rólam és eldobták elkezdtek rugdosni. Egyszer csak abba hagyták a rugdosást felnéztem és láttam hogy Marcus megfogta Bence pólóját és behúzott neki egyet a haverjai sehol se voltak már és Bence is eltűnt.

Marcus: Jol vagy Dorina. - kérdezte agodoan engem nézve.

Igen, igen jol vagyok csak egy kicsit fáj a lábam. - mondtam közben a lábamat fogtam.

Segített fel állni és oda adta a táskám.

Marcus: kikvoltak ezek? - kérdezte közben mutatott arra amere elfutottak.

Ők azok akik piszkálnak a suliba- mondtam közben húztam a számat. De amugy te mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve.

Marcus:Téged vártalak. - közbe mosolygott.

Ööö....tenyleg....Miért? -még mindig meg voltam lepődve.

Nem mondott semmit csak nyújtott felém egy papír darabot, már nem volt a mosoly az arcán csak lefele nézett a tekintete.
Én csak papír darabot néztem és láttam  hogy az a papír darab amin a száma volt, oda nyúltam és lassan elvettem kicsit elpirultam mert tudtam hogy én dobtam el.

Oh köszi el is rakom - még mindig el voltam pirulva de csak a földet nézte, majd tekintetét rám vetette.

Marcus:Csak ezt akartam odaadni de mennem kell mert már Martinus keresett remélem még találkozunk, Szia. -miközben ezt mondta a kezét végigsimította a karomon mosolyogva.

Szia én is remélem. - mondtam halvány mosollyal az arcomon.

Majd megfordult és elkezdett ki sétálni az utcából. Sok érzés kavargott bennem de nem gondolkoztam egyszerűen ledobtam a táskám és elkezten Marcus felé futni. Oda értem és hátulról meg öleltem. Oda fordult hozzam és :

Marcus: Ezt miért kapom? - kérdezte meglepődve.

Én csak annyit nyögtem ki hogy:

Köszönöm - mondtam mosolyogva

Marcus:De miért?

Azért hogy megmentettél, még soha nem tett senki ilyet értem. - mondtam közben egy boldogság könny táncolt le az arcomon.
Ezt ő meg is látta meg fogta a csuklom majd lassan magához húzott most ő ölelt meg de olyan szorosan és közel volt hozzám mint még soha senki, illatát be lélegeztem és elkeztem sírni nem tudtam mitől ,könny cseppeim pólójára hulltak és ő ezt érezte és még szorosabban ölelt meg Úgy éreztem hogy soha nem akarom elengedni.

Ez a rész elég rövid de ezt is meg kell élni ha tetszik akkor vote és komi KÖSZÖNÖM😍☺😊😊