Egy pillantás

5.rész

Így voltunk még pár percig de egy kocsi jött el előttünk elhúzódott az ablaka láttam hogy Martinus volt az Marcussal gyorsan el engedtük egymást es csak a földet néztük.

Martinus: Tesó te meg mit csinálsz itt? És ki ez a lány? - mondta röhögve az utóbbit.

Marcus: Am..... Őő. - nem mondott semmit.

Martinus: Ne állj ott gyere így is már késésben vagyunk. - mondta és beszállt a kocsiba és elmentek.

Még elmentek csak gondolkoztam hogy mi minden történt megölelt és én is de nem mondott semmit Martinusnak, lehet hogy szégyell.... Be mentem a házba bezárkoztam a szobámba nem ettem csak ültem az ágyamon és gondolkoztam, majd el aludtam. Másnap fel keltem és kimentem hogy anyáék ne agodjanak. Le mentem meg reggeliztem és vissza mentem a szobámba, szombat van és nekem semmi programom....Nem meglepő elkeztem kockulni mikor fel léptem Messenger láttam hogy  Marcus írt nekem. Fúrnak találtam a tegnapi után ugy hogy még csak nem is köszönt.

Marcus: Szia nincs kedved le jönni focizni a pályára?

Én: De persze van. Mikor?

Marcus: 10perc múlva ott?

Én: Oki, indulok.

Lefagytam ültem az ágyon, míg eszembe jutott hogy nem sokára ott kéne lennem. Gyorsan felkaptam valami sportosabb ruhát és elindultam volna:

Anya:Hova mész ilyen sietősen?- kérdezte karbatett kézzel.

Nem akartam hazudni de biztos hogy nem engette volna meg hogy ha azt mondom hogy Marcussal focizni megyek.

Elmegyek Lilivel és Zorkával sétálni. - mondtam és anya felé fordultam.

Anya: oké de vacsi előtt gyere haza.

Oké anya haza érek SZIAAA. - mondtam és gyorsan elindultam

Mikor odaértem már Marcus ott volt, remélem nem késtem el.

Marcus:Szia Dorina... Akkor elkezdünk játszani. - mondta közben trüközgetett a labdával.

Igen csak mi előtt elkezdenénk el kell mondanom hogy nem tudok focizni. - mondtam kicsit röhögve

Marcus: Nem baj ugy is csak kapura rugunk. - mondta és a ka pura rúgta a labdát.

Már egy ideje fociztunk amikor mondta hogy játszunk 1v1-be beleegyeztem mert mi veszíteni valóm van?
Játszottunk amikor elakartam venni tőle a labdát de csak ne kimentem és a bénázásomnak köszönhetően el is estem.

Marcus: jól vagy. - kérdezte röhögve.

Ez nem vicces. - mondtam megsértődve.

Nyújtotta a karját meg fogtam és lehúztam a földre mellém mind ketten röhögtünk a földön fekudve beszélgetünk majd felém fordult és nézett egy kicsit elpirultam.

Miért nézel? - mondtam és fel ültem.

Marcus: Téged. - mondta és ő is elpirult.
Úgy éreztem hogy Marcus kezd megtetszeni csak nem tudom hogy én tetszem e neki.

Marcus:Lehet ne egy kérdésem?

Persze.

Marcus:Lehetnénk barátok. - mondta és elpirult.

Az ilyet nem kell meg kérdezni. - és el röhögtem magam.

Marcus: De jó barátok.

Jaaa, persze az jo lenne. - mondtam és fel álltam.

Marcus: Király. - és ő is fel állt.

Elköszöntem tőle és hazafelé sétáltam és gondolkoztam, meglepődtem mikor azt mondta hogy legyünk barátok mert a tegnapi ölelés es meg mentés után azt hittem, áááá namindegy össze vagyok zavarodva teljesen.

Hát ez a rész elég uncsi de nem sokára próbálom hozni a következőt ha akartok folytatást akkor vote és komi, KÖSZÖNÖM:)