Az áruló (Szünetel)

A Mágiaügyi Miniszter látogatása

A lábamnak szerencsére semmi baja csak felületi sebek lettek rajta, de Hermione gondoskodásának köszönhetően egyáltalán nem fáj. Miután felerősödtem lementünk a konyhába ahonnan hatalmas hangzavar szűrődött ki.

-Anya! -mondtam ahogy megláttam Mrs Weasleyvel beszélgetni.

-Draco! -szaladt oda hozzám és ölelt meg. -Jól vagy? A lábad?

-Hála Hermionénak jól vagyok. -néztem rá.

-Szerbusz Draco!

-Mr Weasley. -ráztam vele kezet. -Köszönöm amit értünk tettek. Hálás vagyok.

-Semmiség volt fiam, na de készen állsz egy igen hosszú beszélgetésre?

-Persze. Kezdhetjük. -bólintottam egy aprót.

-Azt már nem! -jött oda Mrs Weasley. -Először eszel valamit. Nézz rá Arthur csont és bőr.

-Én inkább izmosnak mondanám magam.

-Draco! -szólt rám anya.

-Bocsánat. -húztam össze magam.

Miután Mrs Weasley az asztalhoz rángatott és leültetett azzal a paranccsal, hogy addig fel nem állhatok innen, amíg meg nem ettem legalább egy csirkecombot. Mivel tartok tőle nekiláttam az evésnek mivel tényleg éhes voltam már.

-Nyugi. Velem is ezt csinálta. -ült le mellém Harry.

-Harry. -öleltem meg barátomat. -Jól vagy? -néztem a bekötözött kezére.

-Persze. Semmiség. A lábad?

-Semmi baja, hála Hermionenak. -mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott amikor bekötözött. -Georgeval mi történt? -kérdeztem.

-Először is honnan tudod, hogy én vagyok George? -kérdezte George.

-Másodszor pedig honnan tudod, hogy nem én vagyok George? -vette át a szót Fred.

-Ebből. -mondtam egy Malfoyos vigyorral majd haraptam egyet a csirkecombból.

-Ez most komoly? Alig ismer minket, de meg tudja különböztetni őket? -akadt ki Ron és a bátyaira mutogatott.

Tulajdonképpen attól, hogy egy évvel ezelőtt még ellenségek voltunk igen is tudtam mindet a Weasley fiúkról és egyszem húgukról. Mindig is irigykedtem rájuk mivel nekem nincs testvérem és mindig egyedül voltam, de ők mindig itt voltak egymásnak.

-Nos, akkor eláruljátok, hogy mi történt? -kérdeztem két falat között.

-Hát mikor Harryt hoztuk el akkor kaptam be egy szép kis átkot. -magyarázta röviden George.

-Mi? Hol voltál eddig? -fordultam Harryhez. -Tárgyaltak rólad hogy mikor hoznak el, valahonnan de nem tudtam figyelni mivel a mugliismeret tanárunk szenvedése lekötötte figyelmem.

-Hosszú, majd elmondom és te is -legyintett barátom.

Mikor befejeztem az evést felkerestem Mr Weasleyt hogy kezdhetjük a beszélgetést. Órákig beszélgettem vele és a Rend tagjaival Voldemort terveiről. Megkönnyebbülve és kimerülten sétáltam felfelé a lépcsőn, de félúton Hermioneba ütköztem.

-Annyira hiányoztál! -bújt ölelésembe.

-Te is nekem. -öleltem szorosan magamhoz. -Miért nem alszol még? -toltam el kicsit magamtól éppen annyira hogy gyönyörű szemeibe tudjak nézni.

-Meg akartalak várni. -mosolygott.

Gyönyörű arcára simítottam kezem és elvesztem szemeiben. Annyira megcsókolnám, de mi van, ha ő nem érez irántam semmit. De hiányzik Blaise. Vele beszéltem meg mindent Hermioneról. Vajon mi lehet most vele? Lassan kezdtem közeledni ajkaihoz és meglepődve tapasztaltam, hogy ő nem tolt el magától. Ajkainkat már csak egy milliméter választotta el mikor hangos csattanást hallottunk fentről így mindketten felkaptuk a fejünket.