Az áruló (Szünetel)

A Minisztériumban

Az ajtón kilépve idegesen igyekeztünk a varázsló és a mugli világot összekötő átjáróhoz.
Hermionetól elválva léptünk be a cseppet sem hívogató férfi mosdóba, aminek ajtajában Harry megtorpant. Arckifejezését látva egyből tudtam, hogy még soha nem közlekedett így. De miért is lepődők meg én ezen? Kicsit meglöktem őt így visszatért bambulásából és beállt a sorba. A varázslók kicsit furcsán méregették bamba ábrázatját, de amint beállt a sorba tudomást sem vettek jelenlétéről és türelmesen várták tovább, hogy sorra kerüljenek.
Percekkel később magam mögött becsukva a fülke ajtaját fintorogva álltam bele a wc csészébe. Hiába a varázslat, ez akkor is gusztustalan.
-Pszt...psszt...itt fent. -hallom meg Harry sutyorgását.
-Fogadjunk Potter, hogy nem tudod, mit kell csinálni? -villantottam egy önelégült vigyort, amint felnéztem rá.
-Fogd vissza magad! -mordult rám.
-Figyelj...és tanulj. -forgattam meg szemeimet majd lehúztam magam.

Amint kiléptem a kandallóból egy hatalmas tömegbe csöppentem, ami nem ért meglepetésként, hiszen többször jártam már a Minisztériumban. Harry tátott szájjal bámult körbe, amit nem igazán értettem, hiszem állítólag járt már itt párszor. Megragadva kabátját rángattam magam mellett a tömeget követve. Közben tekintetemmel Hermione és Ron alakját kerestem, amit nem sokkal később meg is találtam. Nem volt nehéz, hiszen az a csíkos ruha, amit Hermione viselt borzasztóan ronda volt.

-Már bocsi, de ez undorító volt. -motyogta Harry.

-Tudom. -húztam el számat.

-Azok ott....muglik? -kérdezte Harry az elénk táruló hatalmas szobrot tanulmányozva.

-Igen...azok. -bólogatott Hermione. -Ott, ahová valók. -mondta rémülettel teli hangon.

-Mit mondtál meddig tart a százfűlé főzet hatása? -kérdeztem Hermionetól.

-Nem mondtam. -nézett rám a lány. -Fogalmam sincs. -rázta meg fejét.

-Figyu, én kezdek betojni. -kapkodta tekintetét Ron a körülöttünk lévőkön.

-Szedd már össze magad! -mordultam rá. -Nem hiányzik, hogy ennyi varázsló előtt bukjunk le.

-Induljunk, ne keltsünk feltűnést. -javasolta Harry.

-Igazad van. -helyeselt Hermione.

Tudtam, hogy merre kell mennünk, hála apámnak úgy ismerem a Minisztériumot, mint a tenyeremet. Végre hasznát tudtam annak venni, hogy Malfoy vagyok. Határozott léptekkel haladtam a jól ismert liftek felé, amibe beszállva végre kicsit fellélegezhetünk. Az ajtó gyanánt szolgáló rács már éppen záródott volna, amikor egy kéz megállította. Amint felnéztem a kéz tulajdonosára elkapott egy érzés, egy érzés, amit apám megvet és szánalmasnak tart. Megrémültem. Attól tartottam hiába az álcánk ezt a varázslót nem tudtuk becsapni. Túlságosan is tapasztalt és figyelmes ahhoz, hogy átverjük. Yaxley volt az. A Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője és nem mellesleg Voldemort beépített embere.

-Cattermole. -szólalt meg végül mély, érzelemmentes hangon. -Az irodámban még mindig esik, már két napja. -intézte szavait Ron felé.

-Szerezzen egy esernyőt. -mondta.

-Tudja-e Cattermole, hogy éppen lefelé megyek. -húzta fe szemöldökeit Ron kijelentésére.

-Lefelé? -kérdezte Ron értetlenül.

-Éppen a feleségét hallgatjuk ki. Tudja, ha nekem lenne sárvérű a feleségem én a nyakamat törném, hogy teljesítsem, amit a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetője kér tőlem....egy órát kap. -fejezte be mondandóját majd eltűnt a tömegben.

A lift rácsos ajtaja bezárult és miután Ron remegő kezekkel megnyomta a megfelelő gombot a lift hirtelen elindult.

-Uram Isten, most mit csináljak? A feleségem odalent van egyedül. -kezdett pánikolni Ron.

-Térj már észhez! -csaptam nyakon. -Te tényleg ekkora hülye vagy, vagy csak megjátszod magad?

-Áuuuucs. -simogatta tarkóját Ron.

-Draco! -nézett rám villámokat szóró szemekkel Hermione, amit egy vállrántással elintéztem.

-Ron, nincs is feleséged. -nézett rá Harry értetlenkedve.

-Igaz, tényleg. -sóhajtott egy nagyot Ron.

A lift hirtelen megállt és egy női hang közölte velünk, hogy a kettes szintre értünk, azaz a Varázsbűn-üldözési Főosztályra.

-Te itt szállsz ki. -utasította Ront Hermione.

-Ezt meg honnan tudod? -kérdeztem tőle, hiszen nem sokat járhatott a Minisztériumban.

-Tudod, te kivel beszélsz? -értetlenkedett Harry.

-Igaz, bocsi. A nagy Hermione Grengerrel, aki mindent tud.

-Nagyon vicces Draco. -morogta Hermione.

-De hogyan állítsam el az esőt? -kérdezte Ron.

-Finite Incantatemmel. -adta meg a választ Hermione.

-Finite Incantatem? -lépett ki a liftből Ron. -Oké. Menni fog. -motyogta az orra alatt. -És ha nem sikerül? -nézett hátra, de addigra már bezárult a rács és újra útnak indultunk.

-Old meg! -ordítottam.

-Akkor a megbeszéltek szerint. Ne keltsetek feltűnést és próbáljatok minél több helyre benézni. Ha egy óra múlva se találjuk Umbridget megkeressük Ront és vissza jövünk máskor. Te pedig ne akarj hősködni. -bökte meg mellkasomat Harry.

-Nem tudom miről beszélsz. -forgattam meg szemeim.

A következő pillanatban kinyílt a rács és nagy meglepetésünkre Umbridgevel találtuk szembe magunkat. Most is az a borzalmas babarózsaszín kosztüm volt rajta, ami egészen aranyos nénikének mutatta volna, ha nem tudjuk milyen is valójában a személyisége.

-Ahhh, Mafalda...Travers küldte magát? -nézett a megilletődött Hermionera, aki csak bólogatni tudott. -Remek. Mehetünk is lefelé. -szállt be a liftbe. -Albert, miért nem száll ki? -kérdezte Harrytől.

-Jah, tényleg. -motyogta majd gépiesen kilépett a liftből.

-Maga meg kicsoda? Olyan ismerős. Nem találkoztunk mi már valahol? -nézett rám, amint felfigyelt jelenlétemre.

-A nevem Tomas Doling asszonyom. Nem hiszem, hogy találkoztunk már. -nyújtottam kezem, amit el is fogadott így egy kézcsókot nyomtam kézfejére. -Egy ilyen lenyűgöző hölgyet nem tudnék elfelejteni. -villantottam egy hatalmas mosolyt.

-Dolores Umbridge. -mutatkozott be elpirulva. -Mi járatban van a Minisztériumban?

-Velem van. -vágott közbe Harry majd karon ragadott és kirántott a liftből, ami ezek után el is indult.

-Ez meg mi volt? És az a kézcsók? Pfújjj.-akadt ki Harry.

-Ez kérlek szépen nyalizás volt, hogy mentsem a szaros seggünket. -fintorodtam el az emlékre, hogy hozzá kellett érnem. -Rémálmaim lesznek éjszaka. 

Hát sziasztok!

Tudom ezer éve nem hoztam új részt, pontosabban több mint 3 hónapja. 😭 Borzasztóan sajnálom és azt is, hogy ilyen rövidke rész lett. Megpróbálok igyekezni a következővel, de nem ígérek semmit se tekintve, hogy ezt is harmadik nekifutásnak hoztam össze.

Viszont, ami hatalmas örömet okozott számomra, az az hogy átlépte a történet az 5K megtekintést. El se hiszem. Nagyon köszönöm! Szavakkal le se tudom írni mennyire hálás vagyok nektek ezért. Imádlak titeket!❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

Pussz. Edi😘