Team Joker [BEFEJEZETT]

8.

- Szia, Quinny. -állt fel Pingvin a padról, ahol ült, azaz ahol engem várt.
- Szia! -öleltem meg, amit lereagált annyival, hogy megveregette a vállamat.
- Miért volt ennyire sürgős a találka? -indult el a park kis ösvényén, én pedig mentem utána. Szóval sétálunk... király.
- Szeretnénk létrehozni egy ilyen bűnszövetkezet szerű dolgot, és szeretnénk, ha te is részt vennél mindebben. -mondtam el röviden.
- Tetszik az ötlet. -bólintott.
- Egyenlőre benne van a Macskanő, Ivy, azaz Méregcsók, Barbara Keen. -ecseteltem tovább. -Igazából többet nem is mondanék erről, lesz egy gyűlés. Viszont el szeretném kérni tőled pár ember elérhetőségét.
- Igen? -noszogatott, hogy folytassam.
- Edward Nygma, Hugo Strange. -soroltam azt a kemény két darab nevet.
- Mr. Freeze nem érdekel? -furcsállta.
- Nem szeretnék olyannal dolgozni, aki bármikor megfagyaszthat. -nevettem.
- Ed számát meg tudom adni, és elmehetünk Hugo Strange-hez, tudom, hogy hol van a laborja. -állt meg egy kocsi mellett, és kinyitotta az anyósülés ajtaját, ahova behuppantam. Út közben bepötyögtem a telefonszámot a telefonomba, és lebeszéltem vele, akinek szintén tetszett az ötlet. Eddel egyébként jó barátok vagyunk, csak nem szoktunk beszélni, ezért nem volt meg a száma.
- Itt is vagyunk. -állt meg egy iroda előtt. -Nem megyek be veled.
- Megoldom. De megvársz? -vigyorogtam.
- Persze. -biccentett. Bementem az irodába, hogy Hugo Strange-t keresem, be is mentem az irodájába, ahol helyet foglaltam az asztala előtt található székben.
- Hol tart Gotham? Halottakat feltámasztó tudósokat alkalmaz? -mosolyogtam rá.
- Én is örülök, Harley, hogy látlak. Miben segíthetek? -érdeklődött, én pedig elecseteltem neki a tervet. -Nem is tudom. Már rég kiszálltam ebből.
- Szükségünk van egy tudósra. -kérleltem.
- Hadd gondoljam át. -mélyedt bele a munkájába, majd mikor látta, hogy nem vagyok hajlandó távozni, kijavította magát. -Holnap felhívlak.
- Itt a számom. -írtam fel egy post-it cédulára, és mentem is vissza Pingvinhez.
- Nos? -érdeklődött.
- Átgondolja. Haza tudnál vinni? -kértem.
- Hogyne. -mosolygott rám. Hazafelé felírtam a kis füzetembe, hogy eddig kik vállalták a tagságot. Otthon végre leülhettem nyugodtan, aminek azért örültem nagyon, mert az elmúlt pár órában folyamatosan pörgött az agyam az alakulattal kapcsolatban.
- Mi a helyzet? -érdeklődött Puddi, én meg csak az ölébe dobtam a füzetemet. -Deadshot?
- Baszki. Elfelejtettem. -dörzsöltem meg az arcomat. Felnyitottam a laptopomat, felmentem darkwebre, és a bérgyilkosok közül kikerestem az ő telefonszámát.
- Deadshot. -vette fel.
- Szia, Harley Quinn vagyok. -szóltam bele.
- Sokat hallottam már rólad. Mit szeretnél? -kérdezte kedvesen. Én pedig már daráltam is az oly sokszor ismételt szövegemet. -Ez király, tetszik. Csak most épp feltételes szabadlábon vagyok, nem szeretnék megint valami bajba kerülni.
- Legálissá szeretnénk tenni. Amint sikerül, számíthatunk rád? -terveztem újra az egészet.
- Persze, akkor igen. Így sajnos nem ér ennyit.
- Oké, akkor majd kereslek. -mosolyogtam.
- Rendben, szia. -mondta, és letette.
- Legálissá? -kérdezte Puddi elkerekedett szemekkel.
- Tudod, hogy jóban vagyok Jim Gordonnal. Beszélek vele erről. -bólintottam.
- Te dolgod, ebbe most nem fogok beleszólni. -vont vállat. Már le sem fogom zárni a telefonomat, annyi dolgom van vele.
- Szia, Jim. -hívtam fel.
- Szia, Harley. Mit szeretnél? -kérdezte suttogva.
- Találkozzunk házon kívül. -kértem.
- A GCPD-től két utcára? -kérdezte.
- Ja, az a sikátor?
- Aha.
- Akkor ott. -bólintottam, és rányomtam a telefont. Okos voltam, a cipőmet sem vettem le. Még komótosan elszívtam egy cigit pihenésképp, és elindultam. Nem hiszem el, hogy Gothamben ennyire szar a tömegközlekedés. Mindenhova gyorsabb gyalog. Legalább jó seggem lesz.
- Heló. -ölelt át Jim.
- Szia. Annyira szép a naplemente. -fordultam arra, amerre látom az eget ebben a kurva betondzsungelben.
- Igen, de nem hiszem, hogy ezért akartál találkozni. -dőlt a falnak.
- Nem is. -sóhajtottam unottan, és neki is felvázoltam a helyzetet.
- Ehhez én minek kellek? Drága, most vallottad be egy rendőrnek, hogy bűnszövetkezetet csinálsz. -nevetett.
- Igen. Mert legálissá akarom tenni.
- Ezt? Ne haragudj, de hogy gondoltad? -kérdezte még mindig széles vigyorral.
- Mi jobban vissza tudjuk szorítani a bűnözést, mint ti.
- Ez igaz.
- Csak szabad kezet akarunk a gothami bűnözőkkel szemben. -kértem.
- X-alakulat? -ráncolta a szemöldökét.
- Ja.
- Jól van, csináld. De mindenről információt akarok, jelentést, számlákat. -mondta ő is a feltételeit.
- Kezet rá. -nyújtottam a kezem boldogan, és kezet fogtunk.
- Ezt még valahogy lepapírozom. -indult el visszafelé.
- Vállalod a papírmunkát?
- Ha muszáj. -bólintott.
- Tényleg köszönöm. -öleltem át.
- Nem szívesen. -mosolygott, és ott hagyott. Büszkén mentem haza, de itt még nem volt vége a mai napi fáradozásoknak. Mindenkit fel kellett hívnom, hogy akkor holnap a raktárban este 10-kor találkozó.
- Elfáradtam. -nyújtózkodtam a kanapén.
- Akkor már átérzed a problémáimat. -vigyorgott.
- Teeee... te akartad ezt megcsinálni, csak rámhárítod, hogy ne kelljen dolgoznod. -hunyorogtam.
- Adok neked valamit, te meg gyanúsítgatsz. Jól esik, Harley. -biccentett.
- Sajnálom, Puddi. -kaptam a szám elé a kezem. -Nem akartam, csak végtelenül hosszú ez a nap, meg is jött, és nagyon-nagyon fáradt vagyok. De nem úgy értettem, ne haragudj rám.
- Én aztán nem. -vont vállat.
- Ahj... -temettem az arcom a tenyerembe.
- Csináltam neked habfürdőt. -mondta, tekintetét még mindig a tévére szegezve.
- Mi? -döbbentem meg.
- Egész nap rohangáltál, megérdemled.
- Köszönöm. -csókoltam meg.
- Ne szokj hozzá. -mosolygott. Bementem a fürdőbe, és a már szinte jéggé fagyott végtagjaimmal bemásztam a kádba. Volt a kád szélén egy pohár vörösbor, amit egy mosollyal konstatáltam, kezembe vettem, és fürdés közben iszogattam. Teljesen kikapcsolt az agyam.