Team Joker [BEFEJEZETT]

6.

- Elmondom Puddinak. Aztán majd ő kitalálja,  mi legyen. -dőltem hátra a székben.
- Állj már a saját lábdra. Te derítetted ki, nem ő. Most arasd le te a babérokat.
- Ne próbálj manipulálni, nem fog sikerülni. Csak el akarok tűnni innen.
- Rám nem is gondolsz? Itt hagynál?

- Harley, új bentlakónk van. Kezelnéd?
- Ki lenne az?
- Dr. Pamela Lillian Isley. Botanikus volt.
- Miért került ide?
- Manipulatív képességei vannak, akaratával tudja mozgatni a növényeket.
- Ez durva. Érdekel. Igen, elvállalom.

- Miket beszélsz? Dehogy hagynálak itt. Visszajárnék, csak... nekem ez így nem élet.
- Oké, megértem. Szerelmes vagy, stb. -forgatta a szemét.
- A legjobb barátnőm vagy, nem hagynálak itt végleg. Tényleg visszajárnék.
- El is higgyem. -horkant fel.
- Akkor mindegy. -vonultam be a szobába sértődötten, és elkezdtem pakolni. Hamarosan kel a nap...

- Pamela. Jól tudom?
- Igen, de hívjon Ivynak.
- Rendben, Ivy. Dr. Harleen Quinzell vagyok, én leszek az orvosa. Tegeződhetünk?
- Persze.
- Hogy kezdődött ez a növények iránti szereteted?
- Árva voltam, dílereknél dolgoztam, gombát termesztettem. Akkor jöttem rá, hogy mennyi varázslatos dologra képes egy-egy faj.
- És a képességed?
- Valami Gothami csatornába beleestem, és így jöttem ki. Nem tudom, mi lehetett benne.
- Ez érdekes. Azt nekem nem mondták el, hogy mit tettél, ami miatt idekerültél?
- Ellenőrzés volt a laboromban, és nem adóztam rendesen. Aztán mélyebbre ástak, és kiderült minden.
- Nem szeretnélek sokáig itt tartani, mert pszichológiailag semmi rendellenességed nincs így első ránézésre. Mesélnél nekem erről a manipulációról? Hogy csinálod?
- A növényekkel. Tudatmódosító parfümöket, rúzsokat gyártok, meg miegymást.
- Akkor mi is történt abban a csatornában?
- Immunis lettem a növényekre, rám ezért nem hatnak az általam készített szerek. Ha innen kikerülök, szabad vagyok?
- Sajnos nem. Ha a pszichiátered, azaz én azt mondja, hogy nem vagy beteg, akkor vagy a Gothami, vagy állami börtönbe szállítanak át.
- Akkor nem mondanád azt, hogy beteg vagyok? Aztán egy hónap múlva gyógyultnak nyilvánítanál...
- Sajnálom, Ivy, de ezt nem tehetem.

- Elmész? -lépett be a szobába.
- Mondtam, hogy elmondom Puddinak. Szóval igen. -vettem fel a táskámat.
- Harley, gondold át mégegyszer. -kérlelt.
- Már elégszer átgondoltam. -csóváltam a fejem. Le is léptem Ivytól, és elindultam hazafelé. Élveztem, ahogy a reggeli nap szinte égeti az arcomat. Felnéztem. Batman. Hm. -Gyere le nyugodtan. Minek a jelmez?
- Nem miattad vagyok itt. -ugrott le elém.
- Ja. Oké. -vontam vállat, és tovább indultam.
- Azért megvárhatnál. -sietett utánam.
- Minek ez a hacuka? -nevettem ki. -Kel a nap, ez már Bruce Wayne ideje. Amúgy... ha azért jöttél, hogy ne mondjam el neki, hallgatlak.
- Nem azért vagyok itt. -csóválta a fejét.
- Átmenjünk hozzád, leveszed ezt a szart? -nevettem.
- Nem fogtok elköltözni. -mosolyodott el.
- De igen. -dobbantottam egyet idegesen.
- Akkor menj árulkodni. -dőlt a falnak karba tett kézzel.
- Megyek is. -bólintottam.
- Mi tart vissza? -húzta még szélesebb vigyorra a száját.
- Semmi. Megyek. -ráncoltam a szemöldököm.
- Jó, szia. -biccentett még mindig lesajnálóan mosolyogva.
- Jó, szia. -forgattam a szemem a hangját gagyi módon utánozva, és amilyen gyorsan csak tudtam, mentem tovább hazafelé. Nem tudom, mit akar. Áh, ideges vagyok! Dögöljön meg. Mert el fogunk költözni. Neki meg tönkre fog menni az élete. Minek ilyen biztos magában? Mire fel?!
- Máris itthon? -fordult meg Puddi a kanapén.
- Igen. -dobtam le magam a konyhaasztalhoz idegesen.
- Azt hittem, tovább leszel távol. -némította le a tévét.
- Akkor csempészd ki a kurváidat az ablakon, nem látok semmit. -forgattam a szemem.
- Ne rajtam töltsd ki a dühödet. -kérte félelmetesen nyugodtan.
- Aj. Boccs, csak... Ivy teljesen kikészített. -ültem le mellé. -Nem megyünk be a hálóba?
- Most keltem.
- Nem aludni. -másztam rá.
- Most nincs kedvem. -vont vállat.
- Mindig ez van. -motyogtam.
- Ha te is annyi mindent csinálnál, mint én, neked se lenne kedved.
- De még az évfordulónkon se... na. Puddi. Légysziiiiii. -babráltam a hajával.
- Majd legközelebb. -húzta el a fejét.
- Oké... -vontam vállat, és elkezdtem levenni a ruháimat. -Meleg van itt.
- Harley, ez nem fog beválni. -nevetett.
- Szerintem te meleg vagy. -hangosítottam vissza a tévét.
- Ja. Valószínű. -válaszolt cinikusan. De nem... most komolyan. Ül mellette a nője melltartóban, meg bugyiban, és semmi? Odahajoltam a dohányzóasztalhoz, és kivettem a fiókból egy cigit. Figyeltem, Puddi már nagyon nézett. Rágyújtottam, és egy nyújtózkodás keretében hátradőltem. -Na, gyere. -vett az ölébe. És megint elértem, amit akartam. Hát ez az én formám, mit mondhatnék. Meg ennek nem kéne ennyire örülnöm... de egy kis kényeztetés bizonyos időközönként nekem is kijár.
- Képzeld... -feküdtem a mellkasára.
- Hm?
- Megtudtam, ki Batman. -vigyorodtam el.
- És? -kérdezett vissza, és hallottam, ahogy felgyorsul a szívverése.
- Nem tudom, elmondjam -e... -húztam az agyát.
- Quinn. -szólt rám. Felültem, átmentem a szobába, felöltöztem, összefogtam a hajam, és visszaültem mellé. Mélyen a szemébe néztem, és elvigyorodtam.
- Bruce Wayne. -mondtam ki, és vidáman néztem a reakcióját. Elkerekedett a szeme, szinte hallottam, ahogy kattog az agya, majd felnevetett.
- A többit hagyd rám. -csókolt meg, majd az arcomhoz közel maradva szttogva folytatta; -Köszönöm. Szeretlek.
- Én is szeretlek. -csókoltam meg.
- Ha megbocsájtasz, most rengeteg dolgom van. -öltözködött. -Csináld meg a sminkemet.
- Oké. -vigyorogtam, és kihoztam a fürdőből a sminkes cuccokat. Az eldeckelt cigimet újra meggyújtottam, és azzal a számban kifestettem. -Szép lettél. -vettem ki a számból a cigit. Megigazítottam a nyakkendőjét, begomboltam a mellényét, és indulásra készen elengedtem azzal, hogy vigyázzon magára.