Tényleg csak BFF-ek vagyunk?

2. fejezet

*Haruko*
Annyira boldog voltam, hogy kettesben maradtunk, ráadásul nála alszom. Amikor elmentek a többiek én besurrantam a szobájába. Nem mintha nem jártam volna már ott, de olyan más volt, mint az előtt. Mielőtt beleszerettem. A polcán ott sorakoztak rólunk, rólam a képek, és néhány volt a szüleiről is. Miközben azokat nézegettem észre se vettem, hogy ott áll mögöttem. Hátra fordulva mosolyogtam rá. Mire édes hangján kérdezte:
- Mit csinálsz?
- Kutakodom, miért minek látszik? - nevettem fel, mire ő is kuncogott kicsit. Bizonytalanul beljebb lépett a szobájába.
- É-és mit fogunk csinálni?
- Nos, tudok egy jó játékot, de be kell sötétítsünk, és nem kapcsolhatunk lámpát! - mondtam, mire meglepett arcot vágott. - Nyugalom, nem olyan!
- Rendben - nevetett idegesen.
- De előbb átöltözöm, addig hozhatnál gyertyákat, hogy ne a vak sötétben üljünk - jegyeztem meg. Mire kicsit elpirult és bólintva el is indult gyertyát keresni. Én pedig lassan elkezdtem átöltözni. Fehérneműre vetkőztem és rájöttem, hogy a másik szobában maradta a cuccom, így úgy ahogy voltam át is szaladtam érte. Nos ügyesen bele is ütköztünk egymásba Emikoval.

*Emiko*
Hátraestem ő pedig felsegített. Mikor megláttam testét pánikba estem...
- Bocsi! - mondtam kerülve tekintetét. - M-Megyek...otthagytam valamit. - mondtam és gyorsan elhúztam a csíkot. Mikor visszaértem már fel volt öltözve. Egy piros póló és egy fekete melegítőnadrág volt rajta.
- Na....és mi az a játék amit kitaláltál? - kérdeztem, de nem válaszolt. Míg válaszát vártam elkezdtem én is átöltözni. 
Miközben öltöztem, olyan érzésem volt mintha néznének ... igyekeztem, nem foglalkozni vele. Felvettem egy sötétkék pólót és egy szürke melegítőnadrágot.Addig Haru meggyújtotta a gyertyákat és lekapcsolta a villanyt.Miután átöltöztem Haru-chan elém rakott 5 papírt.
- Írj rá mindegyikre 1 feladatot - mosolygott.
-Oké, de mi a játék neve? És mik a szabályok- kérdeztem kíváncsian.
- A játék neve ,,Hallgass vagy cselekedj!" ... Na igen névadásban nem vagyok valami jó. Az a szabály, hogy csendben kell maradni, de közben piszkálni kell a másikat, hogy megszólaljon.Hozzáteszem a nevetés is számít.  Aki megszólal annak húznia kell egy lapot és meg kell csinálnia a kihúzott feladatot - mondta, miközben végig engem nézett.

*Haruko*
Bevallom leskelődtem mikor öltözködött, de nem tehetek róla. Ellene meg végképp nem.
Nos, el kezdtünk játszani, jól bírtuk az első kört. Igazából csak pofákat vágtunk egymásnak. Aztán elnevette magát, istenkém, olyan édes a nevetése. Húzott egyet, a feladat pedig 10 fekvőtámasz. Nehezen meg is csinálta.  A következő körben én nem bírtam tovább, meg kellett szólalnom. Húztam.
- Őszintén egy kérdésre? - olvastam fel hangosan. - Oké, mi a kérdés?
- Oké ... Mit csinálnál, ha azzal lennél egy helységben, akit szeretsz?
- Nem is tudom - gondolkodtam hangosan. - Attól függ milyen értelemben szeretem.
- Hát ... így is, meg úgy is - motyogta.
- Ha barátilag, akkor elszórakoztatnám, kibeszélnék mindent - feleltem. - Haa pedig szerelemből akkor leteperném, vagy azt várnám hogy ő lépjen valamit. De még az is lehet hogy eljátszom, hogy nem szeretem, talán belekötnék. 
Csend, kínos csend állt be. Amit igyekeztem, megtörni.
- Nos, jöhet a kövi kör? 
Nem szólt csak zavartan, talán kicsit idegesen bólintott. El kezdtük de én akartam megszólalni, hátha kihúzom azt a feladatot, amit amúgy is meg akartam tenni. 

*Emiko*
  A válasza elgondolkodtatott. Úgy tűnik egyoldalú a dolog, de az is lehet, hogy...hogy nem. Gondolatmenetemben ő szakított félbe be, és hangjára zavarba jöttem. Megkérdezte, hogy: ,,jöhet e még egy kör", mire én csak bólintottam.  Ez a kör most kicsit hosszabbra sikerült, mint azt vártuk. Próbált megnevettetni, de annyira ideges voltam, hogy egy hang sem jött ki a torkomon. Megint ő törte meg a csendet,aminek őszintén szólva nagyon örültem, sőt meg is lepett! Mivel ő szólalt meg húznia kellet. Azonban még mielőtt húzott volna, egy pillanatra megállt a keze a lapok felett. Kicsit úgy tűnt, mintha izgulna valami miatt. Vett egy nagy levegőt, majd elvette az egyik kis lapocskát. Mikor megnézte széles mosolyra húzódott a szája. Kíváncsi lettem.
  - Naa! Mit húztál, mi az? -kérdeztem, most már én is mosolyogva.Megmutatta a lapot, de mikor megláttam, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a mosoly az arcomról. Helyét pedig a piros és a vörös árnyalatai vették át.