Tényleg csak BFF-ek vagyunk?

3. fejezet

[18+]

*Haruko*
Sokkolt amit mondott, de gyorsan túltettem magam ezen. Mosolyogva bólintottam és le sem vettem róla a szemem, Én is szeretek benned mindent!, gondoltam magamban. De nem mondtam ki, szavak helyett inkább megöleltem és el sem akartam engedni. Olyan zavarban volt, hogy alig merte viszonozni az ölelést. Viszont most, most már nem fogom átengedni senkinek. Ő már csak az enyém!
- Emiko - suttogtam a fülébe vágyakozón. Megrezzent, és már határozottabban ölelte át. Azt hittem nem fogok bírni magammal, és itt és most akartam, megint a csókját. De nem lehetett, nem akartam elrontani a barátságunkat. Lassan elengedtem és a számat rágva eldőltem a padlón. - Hé, még egy kör? - kérdeztem, kissé szomorúan. 

*Emiko*
- Rendben - mondtam, de láttam rajta, hogy szomorú, és egy kicsit aggódni kezdtem. Mikor elkezdtük a játékot végig azon voltam, hogy megnevettessem. Egész idő alatt hülye pofákat vágtam és próbáltam csikizéssel rávenni, hogy nevessen, de minden hiába. Csak bámult maga elé szomorúan. Elbambult - gondoltam, majd ránéztem és elpirultam. Ahogy ott néztem őt átfutott az agyamon a kérdés, hogy mit csinálna ha én is megcsókolnám őt? Ilyet nem tehetek! Akármennyire is szeretem nem vagyok rá képes! - gondoltam magamban. Végül mégis csak rávettem magam, odahajoltam hozzá, és vörös arccal és csukott szemmel nyomtam egy puszit arcára. Azért csak az arcára, mert félúton megijedtem, de még így is ez volt az első "ilyen" eset. Miután megpusziltam gyorsan visszaültem és takartam arcom.  

*Haruko*
Unottan bambultam, mikor egyszerre csak megpuszilt. Megfagyott bennem a vér is, olyan hirtelen történt. Kár volt ezt tennie. Elvigyorodtam és konkrétan letepertem. Az ő hibája volt, mégis miért tenne ilyet ha nem akarná, hogy ezt csináljam? Fölötte támaszkodtam, míg ő az arcát takarta. 
- Emiko - nevettem fel. - Ne takard az arcod! - kikukucskált ujjai közül és még így is látszott milyen vörös az arca. De akkor sem vette el a kezét onnan. - Nono! 
Elvettem kezeit arca elől, de nem fogtam le, nem is ellenkezett. Közel hajoltam és vártam, tudni akartam biztosra, benne van e. Megemelte az állát, összeszorította a szemét és várt. Elvigyorodtam, én nem várattam sokáig. Ajkaink szinte el sem távolodtak egymástól. 
Mikor ajkaink elváltak egymástól ő azt kérte feküdjünk le aludni. Nagyon zavarban volt. 

*Emiko*
Csókjától, úgy ereztem magam mintha a fellegekben járnék. Nagyon ... jó volt. Elég hosszúra sikeredett csókunk. Nem engedte, hogy megszakítsam. Csak mikor már alig kaptunk levegőt, akkor váltunk el egymástól. Miközben levegő után kapkodtunk mind a ketten, hirtelen átfutott az agyamon, mi is történt pontosan és annyira zavarba jöttem, hogy tetőtől talpig elvörösödtem.  
- Mi a baj? - kérdezte meglepődve és egy kicsit aggódva.
-Hát... öhmm.....izé...- motyogtam, mire ő kérdőn nézett rám. - S-Semmi...jól vagyok, csak nagyon elfáradtam. Feküdjünk le. - javasoltam, mire bólogatott.- H-hogy szeretnéd, hogy aludjunk? - kérdeztem.  
- Hát.. Mik a lehetőségek? - kérdezte, egy perverz mosoly kíséretében, melynek hatására lehajtottam fejem. Nem szerettem volna, hogy lássa mennyire zavarba hozott.  
- H-hát 3 lehetőség közül választhatsz. - vettem erőt magamon. - 1. mind a ketten a földön alszunk, 2. te a földön én az ágyon alszom (vagy fordítva), 3... - itt nyeltem egy nagyot - ...mind a ketten az ágyon alszunk.
- A harmadikat választom! - vágta rá, széles vigyorral. Kicsit meglepődtem, de nem vitatkoztam. Gyorsan összepakoltunk, és lefeküdtünk aludni. Bevallom, eleinte úgy gondoltam, hogy nem fogunk elférni az egyszemélyes ágyamon, de mikor átölelt melegség és nyugalom járta át a testem. Nem kellett sok idő, hogy elaludjak, bár nem tartott sokáig. Álmomból Haru-chan kezének simogatása keltett fel.  
- Mi a baj? Nem tudsz aludni?- kérdeztem aggódva, miközben szememet dörzsöltem. -Tudok segíteni, vagy kérsz valamit?- ültem fel az ágyon egy mosoly kíséretében. Haru is felült, majd rám mosolygott.
- Igen, tudsz segíteni és kérnék is valamit!- vette elő perverz tekintetét.  
- Okéé... Na és mit kérsz? - nevettem el magam, de látva arcát gyorsan abba is hagytam.
- Téged! - mondta komolyan, majd azzal a lendülettel le is tepert. Olyan gyorsan történt minden, még reagálni sem volt időm, de nem ellenkeztem.- Imádom amikor zavarba jössz! Cuki vagy! - nevetett. Az egyik kezét pólóm alá csúsztatta, a másikkal pedig hajamat birizgálta, miközben nyakamat apró csókokkal hintette. Behunytam a szemem. Éreztem ahogy testem egyre jobban remegni kezd érintései hatására, ahogy szívem is egyre gyorsabban kezdett verni. Levettem a pólómat, mire ajkába harapott. Ő is követte példámat és folytatta amit elkezdett.Csókjaival egyre lejjebb és lejjebb haladt felsőtestemen, néhány helyen pedig meg harapott vagy éppenséggel kék-zöld foltokat hagyott. Mikor elért nadrágomhoz megállt és felnézett egyenesen a szemembe, egy kaján vigyorral az arcán. Egy kicsit megrémültem, amit nagy valószínűséggel észre is vett. Fölém hajolt és megcsókolt, majd a fülembe súgta:
-Az enyém vagy! - jelentette ki vággyal a hangjában. Elpirultam, mire ő rám nézett és egy vad csókcsatába hívott, közben pedig megpróbálta hátul kikapcsolni a melltartómat. 
-Mi-mit csinálsz? - kuncogtam bele csókunkba, és csak hogy megkönnyítsem a dolgát, egy kicsit elemelkedtem az ágytól. Miután végre levette rólam melltartómat, sajátját kezdte el babrálni, tekintetét végig rajtam tartva.  

*Haruko*
Mikor sikerült levennem a melltartómat, nem zavartattam magam, csak elszakadtam szájától és  fedetlen felső testét kezdtem csókolgatni. Közben egy halk sóhaj hagyta el a száját, felnevettem, majd nyelvemmel mellbimbóját kezdtem izgatni. Egy nagyobb sóhaj hagyta el a száját, mire oda kapta a kezét.
- Ne! Hallani akarom a hangod! - néztem fel biztatón. Nyelt egy hatalmasat, de végül letette a kezét és kivörösödött arccal nézett oldalra. 
Még egy darabig ez így ment, majd karjait nyakam köré fonta és ajkaira húzott. Meglepődtem, hogy rejlik benne ennyi bátorság. Csókjaink véget nemérőnek hatottak, egyikünk mindig újra kezdte. Sok év vágyakozását beleadtam csókjainkba. Kezemmel dereka alá nyúlva fenekébe markoltam és megharaptam az ajkát. Felnyögött, mire halkan kuncogtam. Kicsit feljebb toltam az ágyon és oldalát simogattam. Kezem kissé lejjebb vezettem és derekát az enyémhez húztam. Lábát még szétebb terpesztette és vágyakozón sóhajtott. Testünk teljesen egymáshoz tapadt, még a levegőnek sem hagytunk helyet.
Sosem éreztem még ilyen boldognak magam. Egymásba gabalyodva lihegtünk. Ujjammal csupasz felsőtestén játszottam. Megmosolyogtatott az a néhány apróbb boldog sóhaj, amely elhagyta az ajkait. 
- Akkor most m-mi ...? - gondolkodott hangosan.
- Igen! - hajoltam szájához és egy csókkal jutalmaztam. - Szeretlek, Em!  

*Emiko*
  -Én is szeretlek! - mondtam majd elnyomott az álom. Másnap reggel mikor felkeltem, Haru még békésen aludt. Óvatosan kimásztam mellőle, felvettem egy pólót és kimentem a konyhába reggelit csinálni. Mivel sok tojás volt otthon, a rántotta mellett döntöttem. Időközben Haru is felkelt. -Jó reggelt!- köszöntöm egy széles mosollyal, majd visszafordulok és folytatom a reggeli elkészítését.
- Jó reggelt, drágám! - lepett mögém és karolta át a derekam.
- Mi ez az új név? - vontam kuncogva kérdőre.
- Ez a te beceneved! - nevetett már ő is, majd meglepetésemre megfordított és adott a számra egy puszit. Miután visszafordultam, ő egész idő alatt a nyakamat puszilgatta, egészen addig amíg kész nem lettem.... Gyorsan megreggeliztünk majd rendet raktunk. Kicsit furán viselkedett, mintha kérdezni szeretne valamit.  
- Ma is alhatok itt?- bökte ki végül szemöldökét húzogatva.
- Bocsi, de nem - szomorodtam el egy kicsit.
- És mi lenne ha ma te jönnél át aludni!? - kérdezte.
- Szívesen mennék, de holnap délelőtt jönnek haza anyuék 1 hétre.
- Semmi baj - mosolyog. - Majd legközelebb - mondta, hangjában egy kis szomorúsággal.  

*Haruko*
Megreggeliztünk és felöltöztünk. Összepakoltam a cuccaim.
- Hát, akkor én megyek - lépek az ajtóhoz. Emiko mellém állt és a kezében a kulcsot lóbálja.
- Enélkül nem - mondja olyan határozottsággal, hogy még engem is meglepett. 
- Valóban? - lépek közelebb és a kulcsért nyúlok, de elhúzza a kezét. Incselkedik velem, de nem hagyom magam. Testünk már majdnem összeér, olyan közel lépek. Kezemmel átölelem derekát és magamhoz húzom. Felnevet kissé, és a kulcsot minél távolabb tartja tőlem. Elvigyorodom, majd megcsókolom. Viszonozza a csókot és édes ajkaival még mindig nem tudtam betelni. 
- Ne menj! - suttogja csókunkba. Mire még szorosabban ölelem magamhoz. Nem akarom elengedni, de tudom, hogy úgyis el kell. Ajkaink végül elváltak egymástól. Homlokunk egymásnak támasztott és lihegtünk heves csókunk után.
- Mennem kell! - suttogtam, majd kivettem a kezéből a kulcsokat. Szomorúan bólintott, miközben a füle mögé söpörte haját. Ekkor látszódtak csak igazán a lilás foltok a nyakán. Elmosolyodtam és megsimítottam arcát.
Végül elmentem és a hétvégét kvázi végig beszéltük. A suliba pedig boldogan tértem vissza.

Helló, minden kedves olvasónak! Itt egy új rész számotokra. Aki eléggé figyelt az tudja, hogy ez a sztori nem fedi a valóságot. Elnézést a késésért, igyekszünk a következőt időre hozni. Remélem tetszett. És további jó szünetet. (már akinek van)

~ Haru