Tényleg csak BFF-ek vagyunk?

6. fejezet

[Erősen 18+]

*Haruko*
Lehunyta szemeit én pedig tudtam mit akar, hiszen én is azt akartam. Rátapadtam édes ajkaira, és úgy csókoltam, mint soha senkit. Még mindig féltem picit hogy elveszítem, úgyhogy óvatosan kezdeményeztem, de viszonozta, így kicsit merészebb lettem. Aztán már teljesen a vágy hajtotta mindkettőnket. Eltántorogtunk a szobámig és el se jutva az ágyig mikor hallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó. Elszakadtam szerelmem ajkaitól és lihegve engedtem el testét.
- A fenébe! - morogtam és megigazítva a hajamat idegesen ácsorogva vártam, hogy a szüleim bejöljenek az ajtón.
- Haza ér~ - kezdte anyám, de meglátott engem és az elvörösödött Emikot a folyosón várakozni.
- Ne kiabálj, látjuk - morogtam, kissé ellazulva. Majd hozzájuk lépve egy-egy puszit nyomtam az arcaikra. Emiko is illedelmesen köszönt, majd menni készült.
- Örülök hogy találkoztunk ennyi idő után - mosolygott anyám. - És köszönjük a sütit.
- Igazán nincs mit - rázta a fejét Emiko. - Viszont tényleg mennem kell.
- Kikísérem! - ragadtam meg a karját és elkezdtem kifelé húzni. Sosem szabadult volna ki, ha így folytatják. Kiérve a lakásból becsuktam magunk mögött az ajtót. Pillanatokat vártam csak, majd Emikot az ajtónak nyomva csókoltam. Pólója alá csúsztattam a kezem és az oldalát simogattam és az ajkába haraptam. Belenyögött csókunkba majd el próbált tolni magától. Nyakát kezdtem el csókolgatni, mire még jobban próbált eltolni magától.
- Ehzt, ezt neeh most, ne itt - nyüszögte kínjában, mire már nem bírtam tovább elnevettem magam, hátrébb léptem, ő pedig értetlenül bámult rám. - Mosht ... most meg mi ilyen viccesh?
- Semmi - ráztam meg a fejem, majd visszaléptem hozzá és komolyabbra vettem a hangsúlyt. - Nagyon be szeretném fejezni ezt a kis dolgot - játszottam a hajával, minek hatására paradicsom vörös lett, nem mintha az előbbiektől nem lett volna amúgy is vörös. - De most nem lehet. Szóval mi lenne ha átmennék hozzád, és ott aludnék?

*Emiko*
Szavai hallatán az arcom a vörös színeiben játszott tovább, majd gyorsan észbe kaptam és bólogattam, mire elnevette magát. Lassan odahajolt hozzám és a fülembe súgta:
 - Akkor este találkozunk - mondta vággyal teli hangon, majd elköszönt és bement. A döbbenetből felocsúdva én is elindultam hazafelé, egy hatalmas mosollyal arcomon.
Mikor hazaértem gyorsan rendet raktam és nekiálltam vacsorát készíteni. Viszonylag gyorsan kész lettem, majd elkezdtem készülődni. Egy fehér, térd föle érő kis ruhát vettem fel, amit még Harutól kaptam tavaly szülinapomra, a hajamat pedig kiengedtem, úgy vártam tovább. Egész Idő alatt csak Harun és a délutáni eseményeken járt az eszem.
Kb úgy 5-6 óra fele lehetett, mikor kopogásra lettem figyelmes. Gyorsan odarohantam az ajtóhoz és amint kinyitottam, Haru ugrott a nyakamba. Becsapta maga mögött az ajtót, majd mielőtt bármit is mondhattam volna, ledöntött a padlóra és egy vad csókcsatába hívott. Egyik kezét óvatosan végigvezette derekamon, ezzel egyre közelebb húzva magához, míg másikkal fejem fölött támaszkodott. Csókja most valahogy más volt. Máskor lágy és óvatos, mintha a fellegekben járnék, most viszont olyan vad. Érezni rajta, hogy tele van vággyal, ami nagyon tetszett. Mikor aztán bal lábát lábaim közé rakta, kezével pedig (mely eddig derekamon pihent) egyre lejjebb és lejjebb haladt, kicsit megijedtem és paradicsom vörös képpel eltoltam magamtól.
- Csi-Csináltam vacsit, még meleg - zavaromban oldalra fordítottam fejem és folytattam. - E-Együnk... - mondtam, egy mosoly kíséretében. Nincs válasz.
Óvatosan rápillantottam és láttam szemében a csalódottságot.
- Jó! Bár kár, hogy nem kezdhetünk a desszerttel - súgta a fülembe végét, egy perverz mosoly kíséretében, majd felállt és leült az asztalhoz. Követtem. Hamar végeztünk, így nekiálltam el mosogatni. Amint végeztem bementem a szobámba, ahol már Haru várt.
- Már azt hittem sosem végzel! - sétált felém, majd magához rántva egy forró és vággyal teli csókba invitált, melyet akkor szakított meg mikor az ágyra fektetett. - Gyönyörű vagy és végre csak az enyém! Már nagyon régóta vártam erre - mondta, miközben ráült derekamra, majd nekem esett. Levette ruhámat, melynek hatására arcomhoz kaptam kezeimet. - Ne takard az arcod! - vette el kezeimet és levette saját ruháját is. Nem telt sok időbe mire az összes ruhadarabtól megszabadult, ami rajtunk volt és csókjaival kezdte el behinteni egész testemet. Tettére összerezzentem és egy eddig még számomra is ismeretlen hang hagyta el számat, melybe belepirultam. - Aranyos vagy - motyogta, majd tovább folytatta és most már néha meg is harapott picit.
- Neh-Nem... bírom - mondtam ki végül, nyögések közepette.
- Ennyire tetszik? - kérdezte elégedett mosollyal arcán, miközben folytatta tevékenységét. Egy ponton aztán, néhol megszívta bőröm.
- Ahh~... i-igenh -mondtam kicsit félve. Lábaim közé férkőzött és így folytatta tettét. Kezeim óvatosan derekára tettem, végigvezettem hátán, majd beletúrtam hajába és magamhoz húzva, nyelvemmel bejutást kértem szájába amit meg is adott. Bár örökre így maradhatnánk! Bár folytatná!!! - ezek jártak a fejemben.
Jobb kezét levezette egészen fenekemig, majd óvatosan megmarkolta. Tettére egy kicsit összerezzentem.
- Ennyire rossz? - súgta fülembe.
- Nem, épp ellenkezőleg - mondom, szemébe nézve, vörös arccal.
- Folytassam? - kérdezte suttogva, közben fülemet meg is harapva picit.
- Kéhrlekh! - mondtam, majd felszisszentem. Becsuktam szemem, fejemet hátradöntöttem, hátam pedig ívben megfeszült.
Kezével elkezdte simogatni fenekemet, majd egyre lejjebb haladt ujjaival. Mikor odaért, két ujjával elkezdte simogatni. Minden egyes tettébe beleremegtem.
- Olyan édes vagy -mondta halkan, mire elvörösödtem. - Megengeded? - kérdezte. Bólintottam, mire elkezdett izgatni.
Két ujjával izgatta csiklómat miközben nyakamat csókolgatta. Egyik kezemmel beletúrtam hajába, másikkal pedig átkaroltam derekát és próbáltam visszafogni hangomat kisebb-nagyobb sikerrel.  
- Szép hangod van, ne fogd vissza! -mondta mosolyogva, majd csókjaival egyre lejjebb és egyre kényesebb pontot érintve. Minél lejjebb haladt, annál hangosabb lettem. Mikor odaért nőiességemhez, finomabbnál finomabb csókokkal hintette.
- Mireh vársz még? - kérdeztem félve.
- Pontosan erre - mosolyodott el, majd lábaim kicsit nagyobb terpeszbe helyezte, majd két ujjával széjjelebb húzta és bele nyalt.
- Ahhh~ - nyögtem, egyre többet, egyre szenvedélyesebben. Ügyesen bánt nyelvével, olykor még meg is szívta kicsit csiklómat, néhol pedig egyre nagyobbakat nyalt vagy körkörösen tette meg ugyan ezt a mozdulatot, mire annyira elvörösödtem, hogy kezemmel próbáltam takarni arcomat.
- Ne takard az arcod, olyan szép a látkép! - mosolyodott el és folytatta munkáját, mindössze csak annyi különbséggel , hogy egyik ujját is betette. Akaratlanul is egy halk sikoly hagyta el számat, miközben a lepedőt markolásztam, mire második ujját is becsúsztatta és így már ollózni kezdett bennem. A hátam ívbe feszült, nagyon jól esett amit csinált. Ránéztem, felhúztam magamhoz és megcsókoltam. Haru csókja szenvedélyes és könnyed volt, mintha a fellegekben járnék, közben pedig átkaroltam nyakát és beletúrtam selymes, puha hajába. Mindeközben kezével folytatta amit elkezdett és három ujját is becsúsztatta. Kicsit összerezzentem és belenyögtem csókunkba, úgy éreztem, hogy az egész helyiség beleremeg nyögéseimbe és sikolyaimba, ezért szám elé kaptam kezem.- Ne fojtsd vissza a hangod. - mondta és szabad kezével végigsimított mellkasomon.Tettén kicsit felbátorodva megcsókoltam mellbimbóját, majd meg is nyaltam picit, mire összerezzent és rám nézett.
- Tetszik? Folytassam? - suttogtam bőrére.
- Igen - mondta vággyal teli hangján.
- Kívánságod számomra parancs. - mondom, majd egyik mellbimbóját bekapom és szívni kezdem, míg kezemmel a másikat össze-össze csippentettem. Eközben Haru kezével még mindig bennem volt. Szabad kezével beletúrtam hajába, majd nőiességéhez nyúltam és elkezdtem ugyan azt amit ő is csinált. Mikor min a ketten a csúcsra értünk, lenyalta ujjait.
- Finom vagy! - mondta perverzen.
 - V-Valahogy mindig zavarba hozol! Amúgy! Te is. - mondtam nagy nehezen, a vörös színeiben játszó arccal, miután követtem példáját. Bár belepirultam, amit kezemmel próbáltam takarni.  

No comment~

Remélem tetszett srácok, nemsokára talán jön a kövi. És jár a taps Emikonak a részért, nem gondoljátok? Tessék őt megdicsérni mert nagyon nehezen írta meg, és szép tőle hogy mindezek ellenére megírta!

~ Haru