Ancient Connection / YoonKook / MarkSon / Befejezett /

1. Fejezet

Jungkook pov.

Ismertem a szeretetett, fájdalmat, keserűséget, szerelmet. Láttam csatát, háborút, születést, halált. Végig néztem generációk pusztulását, életek felesleges kioltását. Születhettem volna én is egy ilyen, haszna vehetetlen embernek, de a sors másképp döntött. Apám egy ősi vámpír volt, ki az életét adta anyámért, majd mielőtt eltávozott volna valamit rá hagyott... Én voltam az a valami. Családom Dél-Korea kiváltságosai közé tartozott, én még sem éreztem soha, hogy közéjük tartoznék. Bár vámpírnak nem számítottam még - hisz ahhoz meg kellett volna halnom -, mégsem voltam átlagos gyermek. Nem kötött le sosem egyetlen egy unalmas gyermeki játék sem. Nem voltam álmodozó, sem vágyakozó. Nem voltam sem barátkozó, sem antiszociális. Sokan tartottak furcsának, bélyegeztek már betegnek is, ördög fattyának és lám csak nem is tévedtek nagyot.

Egy hűvös éjjelen aztán minden megváltozott. A parasztjaink fellázadtak, felgyújtották pincéinket, kirabolták a házainkat és elkövettek egy végzetes hibát: ki irtották a családom. Utolsó lélekjelenlétemmel is édesanyámat próbáltam védeni azonban sikertelenül. Az egyik paraszt gyorsabb volt nálam és át vágta a torkát mielőtt oda érhettem volna. Ekkor tudatosult bennem minden és eltökélten kezdtem tervezgetni a bosszúm. Anyám gyilkosa belém mélyesztette a kardját, majd ott hagyott elvérezni. Mondanom sem kell, hogy nagyobb hibát el sem tudott volna követni.
Szívem utolsó dobbanásának vége volt valódi életem kezdette. Mindenki azt hitte sikeresen kivégezték a Jung családot, de tévedtek. Még mekkora tévedés volt.
Testem kihűlt, szívem megállt, torkom kiszáradt és vérért könyörgött. De nem is akár kik vérére, csak és kizárólag az övékére, a lázadók vérére.
Röhögve haraptam át gyilkosaink nyakát miután halálra rémisztettem őket megjelenésemmel és kínzásommal. Anyám gyilkosát hagytam utoljára, és ő is félt a legjobban.
Elterjedt a hír miszerint egy démon tért vissza testemben és megöli a lázadókat, de halottam már azt is, hogy valójában nem sikerült eltenniük láb alól, és amit végre hajtok az a bosszúm. Valójában minden pletykában volt igazság, hisz démoni teremtmény vagyok és a bosszú is valódi, de az igazságot egyik történet sem tudta.
Hosszú évekig menekült előlem a gyilkos, ám amikor végül én nyertem a világ legborzasztóbb módján álltam bosszút, ami nem állt másból, mint hogy átkom szórtam reá ezzel halhatatlanná téve, majd újra és újra és újra végeztem vele, de arra nem számítottam, hogy feladja és a saját szememmel látom, ahogy kitépi saját szívét. Ezek után már nem maradt miért élnem, így azt tettem, amit egy vámpír tehet: hibernálodtam hosszú-hosszú évekre egy számomra új helyen.

Azonban mély álmomból egy igen csak kellemes illat szakított ki, majd mikor ajkaimon éreztem a mennyei vörös nedűt koporsóm kinyílott, rabságom lezárult és az előttem remegő fiúra vetült tekintettem. Vörös íriszeimet az ő fekete szemébe vájtam, de félelem egy csepp sem mutatkozott bennük. Volt ott megannyi fájdalom, könny, keserűség, vágy és rengeteg szenvedély. Különleges volt, és ahogy éjben fekete haja hófehér bőrére hullott egészen természetfelettinek hatott. Éreztem, halottam szíve gyors ütemét, és mégis megfordult a fejemben, hogy tán nem is emberi lény. Viszont az volt, valódi, hús-vér emberi lény.
Mielőtt jobban szemügyre vehettem volna, elfutott. Gondolom, nem mindennap szemez halottakkal, akik a koporsójukban fekszenek.
Egy pillanat alatt követtem ördögi mosollyal ajkaimon, hisz ahhoz, hogy teljesen visszatérhessek a létbe, több vér kell. Ráadásul nem tegnap volt az utolsó étkezésem.

Egy sötét sikátorban akart elbújni előlem, de ez természetesen lehetetlen. Biztos érezte jelenlétem, mert mikor a falhoz ért megfordult és csillogó íriszeivel engem vizsgált. Egy hangyányi félelem lapult meg fekete szemében, mégis volt ott valami más. Valami, amit nem tudtam hova tenni, valami, ami teljesen megfogott benne.
Csuklójára fogtam, majd ajkaimhoz emeltem. Bőre egészen bársonyosnak tűnt tapintásra, de tekintetétől képtelen voltam elszakadni. Mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt, hallottam ahogy szíve egyre gyorsabban vert, majd kissé elnyitotta ajkait és zihálni kezdett. Gyönyörű látványt nyújtott annyi szent biztos. Érdekesnek találtam és megfordult valami a fejemben, valami, amit talán megbánhatok, de talán életem legjobb döntése lenne.