Ancient Connection / YoonKook / MarkSon / Befejezett /

13. Fejezet

Jackson pov.

Elmondani sem tudnám mondani milyen fájdalom szúrt szívembe, mikor megértettem - Jackson, kérlek! - kérlel Mark könnyezve, de a fájdalmam erősebb.
Meglátva a tőrt gondolkodás nélkül veszem fel és fogom Markra.

- Miért? Miért tetted? - lépek most közelebb hozzá, de amint meglátja a tört: hátrál.

- Mert megölte volna. Mi védekeztünk mikor ránk törtek. - feleli higgadtan Jungkook, majd folytatja - Jackson, apád majdnem megölte, 17 évig feküdt álomban miatta. 17 éven át semmi mást nem tettem csak próbáltam vissza hozni és ha nem teszed le azt a tőrt, most is bármit megteszek, hogy ne essen bántódása!

- Mi? - fordulok Jungkook felé. - Ha leszúrt, meg kellett volna halnod. Nem kómába kerülnöd. Ez- ez lehetetlen...

- Mark ezért hallgat rád, igaz? Te teremtetted, te vagy az ősi vámpír. Igaz Jungkook?

Jungkook pov.

Yoongi felém fordulva néz rám kérdőn és nem értem honnan tudhatja, de bólintok - Jackson, tudom haragszol rám, tudom nem tehetem ezt jóvá, de kérlek értsd meg! Nem tehettem mást! - térdel Jackson elé - Tedd meg!

- Mi? - kiáltunk fel egyszerre Yoongival, de Jackson csak lefagyva áll Mark előtt.

- Tedd meg és esküszöm nem esik bántódásotok! Ha ez az ára, hogy megbocsáts, állok elébe! - fogja meg Jackson kezét - Csináld! - szól rá a megszeppent fiúra.

- Ne- nem megy. Mark - borul térdre ő is -, nem megy. - kezd el zokogni, Mark pedig megöleli.

- Vidd ki! Elég volt ebből mára! - utasítom Markot, majd elengedem Yoongi kezét.

- Jungkook - szólít meg gyengén, mire kérdőn nézek rá, de mikor látom, hogy elveszíti teste felett az irányítást: azonnal érte kapok.

- Yoongi! - hallom kiálltani Jacksont, de csak az eszmélet vesztésének okát keresem - Teljesen át vérzett a kötés. Mark, hozz fertőtlenítőt és kötszert! - szólok, de csak csendben mellém telepednek - Nem hallottátok? Így elfog vérezni!

- Jungkook, hiába kezelnéd a sebét. Már nem segít! - néz rám Mark, míg Jackson nyakába karolva próbálja vissza fogni könnyeit - Te is tudod, hogy csak egy mód van.

- Jungkook mentsd meg! Nem- nem halhat meg! - sír végül Jackson is.

- De ha megteszem: vámpír lesz. - nézek a könnyező Jacksonra.

- De legalább élni fog! - néz rám határozottan.

- Mark, vidd ki Jacksont. - küldöm ki őket.

Yoongi törékeny testét magamhoz ölelve viszem át szobámba, majd teszem le az ágyra. Vajon mennyire fog gyűlölni, ha felébred? Megakar majd ölni? Megbocsát valaha? Visszakaphatom még azt a Yoongit, ki szeretett?

- Min gondolkodsz? - ül le mellém Mark.

- Visszakapom valaha? - simítok végig Yoongi karján.

- Szeret téged.

- De majdnem megöltem és most is itt fekszik eszméletlenül élet halál közt lebegve. - folyik le könnyem, de most nem tudom visszafogni.

- Jungkook erről nem te tehetsz és megfog bocsájtani. Szeret téged és te csak tőlem védted, ezt ő is tudja. Viszont, ha sokáig elmélkedsz ezen, félő el késel. - simít vállamra, majd elhagyja a szobát.
Igaza van, ha tovább gondolkodom már késő lesz, de akkor is félek, félek elveszítettem.

Nyakához hajolva végig nyalok a bőrfelületen, majd összekulcsolom ujjainkat, míg fogaimat puha bőrébe mélyesztem. Édes vére végig járja testem, ezzel majdhogynem megbolondítva elmém. Elválva bőrétől, átharapom csuklóm, véremet ajkaira csorgatva. Nem reagál semmit, de tudom, hogy sikerült, érzem.

A napok csak telnek, míg Jackson félig-meddig megbocsájtott Marknak, de Yoongi nem ébredt fel. Mozdulatlanul fekszik, gondtalanul.

- Yoongi, ne add fel! Akár meg is ölhetsz, csak ébredj fel! - fogom meg kezét, míg lehunyom szemem. Könnyeim a napok alatt csak folytak és folytak, még sem apadtak el most sem.

- Sosem ölnélek meg! - hallom meg erőtlen hangját szerelmemnek.

- Yoongi - nézek rá bájosan mosolygó arcára - Yoongi! - kiálltok fel míg magamhoz ölelem.

- Jungkook, ne sírj! - ölel vissza ő is.

- Szerelmem megtudsz nekem bocsájtani? - nézek csillogó szemeibe igent remélve, de megértem, ha most elküld a fenébe.

- Azt-azt hittem meg fogsz ölni. Képes lettél volna rá?

- Nem. De ha nem teszem ezt, Mark már megölt volna. - hajtom le fejem.

- Szeretlek Jungkook, de nekem ezt felkell dolgoznom. Nem tudok úgy rád nézni, hogy ne azt lássam benned, akit akkor. - hajtja le fejét ő is.

- Megértem Yoongi. - állok fel, de csuklómra fog.

- Ne értsd meg és főképp ne menj el! - ránt vissza és azt hiszem igen csak erős vámpír lett. - Ne engedj el, ne így! - kezd el zokogni.

- Nem foglak szerelmem! - csókolom meg könnyáztatta ajkait. - Szeretlek, sosem engedlek el!

~ The End ~