5. Fejezet

725 74 2
                                    

Jungkook pov.

Valami furcsa érzelem kerít hatalmába ezektől az új jövevényektől. Kérdőn néznek ránk, mivel késtek nem tudják kik vagyunk.

Kicsengettek végre! Mikor már épp felállni készültünk Markkal, a rezes hajú késős fiú a pad tetejére ül és vigyorogva szólal meg.

- Sziasztok! Titeket mi szél hozott? - kérdi míg másik fekete hajú barátja csak a szemeit forgatja.

- Nem rég költöztünk ide! - jelentem ki egy féloldalas mosolyra húzva szám. Nem is igazán értem miért mosolygok. Ahogy Markra nézek látom, hogy az előtte üllő fekete hajú sráccal szemez. Egyik sem beszél mégis vadul tartják a szemkontaktust. Ilyenek még nem láttam barátom.

- Ha gondoljátok körbe mutatjuk a sulit meg a környéket. El is felejtettem. Én Yoongi vagyok az a mogorva űrlény pedig Jackson. - űrlény ez aranyos.

- Én Jungkook vagyok ő pedig Mark! - mutatok mellettem üllő barátomra.

- Khm nem vagyok űrlény te majom! - most először hallottam hangját, de a hideg végig futott rajtam.

Nem volt kedvem velük lógni azaz inkább senkivel az emberek közül, de ha fent akarjuk tartani a látszatott barátkoznunk is kell - Jó lenne egy kis idegenvezetés. - mosolygok az előttem üllőre.

Mark pov.

Mit? Nem! Jungkook nem akarok velük lenni. Szúrós szemekkel nézek rá, de ő csak azzal a Yoongi gyerekkel foglalkozik. Ezt nem hiszem el. Pár percig még mérgelődők magamban, de megérzek egy kimondottan finom illatot. Vér! Körbe nézek majd nem szándékosan, de elkiáltom magam - Te vérzel! - de nem is kicsit. Ha nem fordulok el egész biztos itt szívom ki az összes megmaradt vérét.

- Mark jól vagy? - nyúlt felém Jackson. Persze bazdmeg hadd érezzem még! – Jól, csak nem bírom a vért! - hazudom, mert mégsem mondhatom, hogy majdnem megöltem.

Jackson pov.

Mikor rám kiállt hirtelen megrémiszt, de miután le törlöm a vért sebemről és betekerem zsebkendővel igazán aggódalommal tölt el. Nem bírja a vért? Aha szóval ez a baj!

- Szóval akkor menjünk? - nagyon nincs kedvem most suliba lennem! A két kis újonc értetlenül mered rám, persze Suga levágja, hogy lógni akarok így rá beszéli őket. Nem igazán akartam őket sem a közelemben, mert irtó furcsák, de hát végülis eddig jó fejek voltak - Akkor Gooo! - nyújtom el mondatom végét mire az a Mark nevű fiú elmosolyodik. Ajkai tökéletesen íveltek. Dús párnái kellemes rózsaszínben tündökölnek. Ahogy szája mozdul egy pillanatra megvillannak hófehér, az átlagnál érdekesebb fogai. Még férfi szemmel is egyszerűen gyönyörű. Oké, nyílt titok a szexualitásom, de tetszeni még nem tetszett senki. Legalábbis így nem!

Gondolataimból egy vihogó hang ébreszt - Na eddig menni akartál most meg lefagysz? - Suga a hang tulajdonosa, tudhattam volna.
Bejártuk fél Szöult, de semmi másra nem tudtam gondolni csak Markra. Mi van velem? - Hahó! Itt vagy? – ahh, már megint Suga...

- Itt. Mi az? - kérdem egy kis ridegséggel.

- Haza kísérjük a fiúkat utána át jössz? Nincsenek otthon a szüleim. - vigyorog. Haza kísérjük őket? Ők mért nem jönnek? Persze, biztos nem kíváncsiak ránk. Jackson ne álmodozz! Nem kelessz neki!

- Oké! - bár nincs sok kedvem most senkihez.

Suga pov.

Látom Jackson valahol nagyon máshol jár. Nem is hal minket - Te merre laksz? - kérdi Jungkook és ahogy karja átfonja enyém, a szívem gyorsabban kezd verni. Elmosolyodik, mintha csak tudná mit vált ki belőlem. Különös ez a srác az biztos és az is hogy elképesztően gyönyörű.

- Nem messze. - rá mosolygok - Egyébként eddig hol éltetek idáig? - ezt valahogy még nem tudtam meg. Elgondolkodik, de egy kis késéssel válaszol.

- Sokat utazgattunk így ki mondottan sehol sem éltünk. Most először maradunk hosszabb időre. - válasza elég meglepő, hisz velem egy idős akkor hol maradtak az iskolaévek, és főképp ők miért is együtt utazgattak? Együtt vannak talán?

- Ti milyen kapcsolatban is álltok? - kicsit talán túl meglepetten kérdem, mert mindketten elmosolyodnak.

- Még Amerikában találkoztunk. Én ott születtem.

Mark válassza is eléggé meglep... Már az meglepő, hogy megszólalt eddig csendben volt, pedig sétálunk egy jó ideje. Ohh, ő amerikai akkor Jungkook nem?

- És te hol születtél? - kérdem hátra fordulva mert idő közben valahogy már hátulról ölelt. Mosolyog. Olyan furcsa, de elragadó és csábos a mosolya.

- Én itt születtem Koreában. Lényegében ezért is jöttünk ide. - ezért, de mért? Ahh csak maradjon itt és öleljen. Hogy mi? Mért esik ez ilyen jól? Egyáltalán mért is ölelget? Egyedül Jackson szokott ölelgetni pedig ezt tőle sem szeretem!
Hirtelen hátra rántott ezzel kiszakítva a gondolataimból. Már épp mérgelődni akartam amire megéreztem finom illatát. Egyszerűen magába bolondított az illata.

Mark pov.

- Most mért is kellett nekünk ez? - ingerült vagyok. Minek voltunk mi ezekkel egész nap? Már este van és rohadtul éhes is vagyok...

- Be kell illeszkednünk különben hamar rá jönnek a titkunkra! Amúgy meg miért baj? Úgy láttam jól el vagy Jacksonnal. Az a szegény srác egész nap csak téged nézett, biztos bejössz neki! - vigyorog. Igen Jackson tényleg elég helyes és ha ember lennék tuti oda meg vissza lennék tőle, de még akkor se lenne esélyem nála nemhogy halottan.

- Jó vicc volt! Na most már keresünk valami vacsorát, mielőtt valamelyik cukika után eredek.

Ancient Connection / YoonKook / MarkSon / Befejezett /Donde viven las historias. Descúbrelo ahora