Ancient Connection / YoonKook / MarkSon / Befejezett /

10. Fejezet

Yoongi pov.

Felkelve hiába keresem Jungkookot magam mellett, sehol sem találom és a házban is hiába keresem: Markkal együtt eltűnt. Jackson a nappaliban ülve mereng maga elé.

- Mi a baj? És hova lettek a fiúk? – kérdem mellé ülve, de ahogy magához ölel és elkezd sírni sejtem, hogy ő sem tudja.

- El-elmentek. Yoongi, miért mentek el? – kérdi, míg szorosan ölel. Nem hiszem el, hogy csak így eltűntek, vagy...

- Jackson, mi történt köztetek? – kérdem komoly hangon, amitől rám néz.

- Lefeküdtünk, de miért? – néz rám értetlenül, de nekem ettől csak jobban fáj.

- Azt hiszed, csak ezért ... - de szavába vágok, mert egyáltalán nem biztos.

- Nem. – ölelem meg.

~~~

A fiúk lassan egy hete nem jöttek iskolába sem, amitől én is és Jackson is csak egyre rosszabbul éreztük magunkat. Mégis képtelen voltam elfelejteni, így mikor Jackson nem figyelt: leléptem otthonról és Jungkook házához mentem.
Így most remegő gyomorral állok a fekete ajtó előtt, erőt gyűjtve, hogy bekopogjak.
Lassan viszont bátortalanságom méreggé nővi ki magát, ahogy lassan öt perce állok itt és kopogók - Jungkook, nyisd ki! Beszélnünk kell! - kiabálok be mérgesen.

- Yoongi - hallom meg Jungkook szomorú hangját közvetlenül az ajtó mögött -, menj el! Menj el, kérlek! - hallom, ahogy az ajtónak dől.

- Beszélnünk kell! Nyisd ki! - hajtóm én is fejem az ajtónak.

- Menj el, amíg lehet! - feleli halkan. Amíg lehet? Ezzel mire célozz.

- Nekem jobb ötletem támadt. - hallom meg Mark hangját magam mögött, de mire megfordulnék lefogja kezem és szorosan tart.

- Mark, mit csinálsz? Engedj el! - erőlködőm, de meg sem tudok mozdulni tőle, túl erős.

- Mark, engedd el! - nyitja ki végre az ajtót Jungkook - Engedd el, ha mondom!

- Ő is az! Ő is ugyan olyan! - kiabál rá Mark. Jungkook végig néz rajtam, amivel a frászt hozza rám, majd kitárja az ajtót.

- Nem mondom még egyszer! - néz Markra, ki végül elenged. Jungkook megragadva kezem húz be a házba.

- Most elmondasz mindent, amit tudsz! - néz rám Jungkook, de teljesen másképp mint eddig. Valami, valami más van a szemében. Ez a tekintet, erről olvastam, de az nem lehet. Ne-nem lehet, hogy Jungkook...

Jungkook pov.

Miután Mark megtalálta Jacksonéknál a tört, mivel leszúrták: azonnal haza mentünk. Bár a szívem szakadt meg, mikor Yoongit ott kellett hagynom: beláttam, hogy ez a legjobb. Hisz nem tudhattuk valójában, hogy ők nem e vámpírvadászok.
Egy hét alatt végül sok mindent kiderítettünk, de rettenetesen féltettem Yoongit.

Amint meghallottam édes hangját, a szívem össze szorult. Reméltem, hogy elmegy, de mikor Mark hangját hallottam muszáj volt kinyitnom az ajtót.
Látva barátom méregben folyó szemét, ahogy szerelmem tartja, ahogy próbál szabadulni szorításából: nem engedhettem, hogy bántsa.

- Mark, engedd el!

- Ő is az! Ő is ugyan olyan! - kiabál rám és tudom, hogy igaza van, mégsem akarom, hogy bántsa! Őt nem!

- Nem mondom még egyszer! - utasítóm, mint teremtője, mire már szót fogad.
Mielőtt Mark bármit árthatna Yoonginak, berántom a házba becsukva az ajtót.
Yoongi érdekében jobb, ha ezt én csinálom.

- Most elmondasz mindent, amit tudsz! - nézek rá fel véve a legrosszabb énem. Sajnálom Yoongi, nagyon sajnálom!