A Mindenség Királynője

2. fejezet

Az udvar felülmúlta a lány képzeletét. Egyszerűen gyönyörű volt. Középen helyezkedett el egy kis tó amit egy fehér kövekkel kirakott sétány vett körül. A tó északi oldalán egy kis rét a keleti oldalon meg egy kis fás liget helyezkedett el. A tavat sokféle bokor vette körbe. Volt még egy kis stég is ami annyira benyúlt a tóba, hogy az ember be tudta lógatni a lábát a vízbe. Reyna annyira csodálkozott, hogy majdnem elfelejtette azt a kis balesetet. De csak majdmem mivel a kesztyűjét a szobában hagyta. Végigsétált a stégen, leült a szélére és belelógatta a lábát a tóba. A hűs víz nagyon jól esett neki. Úgy gondolta, hogy megpróbál elénekelni egy dalt amit még a nagymamája tanított neki mielőtt meghalt. A dal egy  rókakölyökről szólt aki eltévedt az erdőben és nem segített rajta senki végül egy őzcsalád fogadta be és nevelte fel. A hangok gyönyörűen viszhangoztak a fák között. Reyna már úgy gondolta, hogy visszamegy de hirtelen panaszos nyüszítést hallot a fás liget felől. Halkan odasétált és az egyik bokor alatt meglátott egy ezüst színű rókakölyköt. A kisrókának valószínűleg el volt törve a lába mert nem bírt felálni. Reyna nagyon szerette az állatokat és értett is hozzájuk ezért egyből megnézte, hogy nincs-e a közelben egy idősebb róka. Mikor megbizonyosodott arról, hogy senki sincs a környéken kicsit közelebb ment a rókához. A sebe első látásra nem is volt olyan feltűnő, de ha az ember közelebbről megnézte láthatta rajta, hogy valamilyen másik állat foga vagy karma okozta. Reyna gyorsan elővett a zsebéből egy anyagdarabot, amit még tegnap hagyhatott benne amikor vart. Gyorsan bekötözte vele a lábát. Elősszöt úgy gondolta, hogy otthagyja a kicsit, mert olyan ritkán van, hogy egy kisróka csak úgy egyedül legyen. Ráadásul egy kolégium udvarán. Aztán eszébe jutott az, hogy ha itt lett volna az anyukája akkor megvédte volna vagy ellátta volna a sebét. Belenézett a róka ezüstszürke szemébe.
- Velem jössz? - kérdezte tőle. A róka szemmel láthatóan bólintott egyet.
- Akkor gyere. - mondta és elindult a kolégium felé de a róka felnyüszített mögötte.
- Ó tényleg! Te nem tudsz járni. Gyere felveszlek. - mondta és a kezébe vette a kicsit, aki meglepően könnyű volt.
- Csak azt tudnám, hogy fogom majd megmagyarázni Hazelnek és Pipernek hogy van egy ezüst színű kisrókám. - a lány még egy ideig gondolkodott ezen és arra jutott, hogy ha eljön a probléma ideje akkor majd kimagyarázza valahogy. Amikor belépett a szobába már készenállt egy konkrét kis mesével arról, hogy hogy került hozzá Diamond, ( így nevezte el a rókát ) de Hazel csak azt kérdezte tőle hogy hol volt. Reyna elmondta hogy csak járt egy kicsit az udvaron. Hazel utána visszament az ágyához ahol egy plüss fehéregér volt. Reyna Piper ágyát is megnézte. Azon egy plüss póni volt. Lenézett az ölébe és látta, hogy Diamond is hasonlóan néz ki. Kis vívódás után rászánta magát, hogy megkérdezze Hazeltől ezt:
- Hazel veled volt már olyan hogy életrekelt az egyik plüssöd?
- Nem.
- És veled Piper?
- Velem se. Reyna szerintem feküdj le aludni mert a fáradságtól butaságokat beszélsz. Amúgy is holnap kezdődik a suli szóva ki kéne aludni magunkat.
- Jó ötlet. Stopi én fürdök először! - mondta Hazel és beszaladt a fürdőszobába. Reyna kivárta a sorát, lefürdött, majd lefeküdt az ágyba. Sokáig nem jött álom a szemére és addig nézte az ágya végében békésen szuszogó Diamondot. Végül sikerült elaludnia és akkor már végre meg tudott feletkezni azokról a gondokról amik az ébren lévő embereket fenyegetik. Mert aki álmodik azzal bármi megtörténhet.