A Mindenség Királynője

12. fejezet

Az idő nagyon gyorsan eltelt. Mire a lányok észbe kaptak, már december volt. Elsején megjelent nekik Meteora, a tél nimfája, és elkezdte tanítani őket. Az osztály december 14 - én elment túrázni. A hegyekbe. Minusz 5 fokban. Mr. Deam szerint, ez ideális alkalom volt, az osztályközösség építésére. A túra közben nem történt semmi nagyon  érdekes csak az hogy futólag találkoztak egy fomirikkel. (Pici, hófehér, sárkányra hasonlító lény, ami képes teleportálni és láthatatlanná válni.) Nagyon közeledett már a téli szünet, és a gyerekek izgatottan pusmogtak arról, hogy ki hol fog idén karácsonyozni, illetve szilveszterezni.
Éppen biológia óra volt, amikor Mr. Deam, bármiféle bejelentés nélkül bejött a terembe.
- Sajnálattal közlöm veletek, de a téli szünetben nem hagyhatjátok el az iskola területét, mert a vasútvonal egy szakaszon járhatatlanná vált, így nem közlekednek vonatok. Az ajándékokat a családotoknak eljuttatjuk valahogyan, de nektek itt kell maradnotok.- közölte, majd kiment a teremből.

- Hát ez szuper! Most mi a fenét fogunk csinálni? - akadt ki Luke

- Szerinted mi tudjuk?

- Gyerekek ez itt még mindig egy óra, szóval kérlek fejezzétek be a beszélgetést. - mondta a biosztanárnő kifejezéstelen hangon, majd folytatta a tanitást.

- Szerintem ezeket kiképezték az érzéktelen beszédre. - súgta Hazel a mellette ülő Reynának.

A nap vége felé a lányok elindultak a labirintus közepére, mivel Meteora szerint is az a legjobb hely a kiképzésre. Piper kérésére csak erre az egy edzésre meghívták Jasont, Így négyen baktattak az útvesztőben. Amikor megérkeztek Meteora már várt rájuk, de nem volt egyedül. Ott volt vele egy másik lány aki szintén nimfa lehetett, mert neki is fura aurája volt, csak egy kicsit halványabb mint a télnek. 

- Lányok, szeretném nektek bemutatni Tabecát.

- Ő az, akitől elvették az erejét?

- Igen. Tabeca a kisebb nimfák egyike, aki a nap nimfa szolgálatában állt. Meghívtam a mai órára, mint tanársegéd.

- Miért hívtál tanársegédet?

- Azért mert az én erőm nem nagyon egyezik a fénnyel, ezért Pipert nem tudom rendesen oktatni. Tabeca viszont közelebb áll a fényhez ès ez az elhelyezéséből is látszik. Most egy ideig ő fogja oktatni Pipert és Reynának is ad pár leckét.

Az idő nagyon trükkös játékot játszott velük. Az órákon halálra unták magukat, mégis arra eszméltek, hogy eljött a téli szünet előtti utolsó nap. Mr. Deam a terembe lépve kellemes ünnepeket kívánt mindenkinek, aztán kiment, pedig óra lett volna.

A téli szünet első pár napja nagyon jól telt. Meteora jutalomból megtanította őket korcsolyázni, mert mindanyian nagyon sokat fejlődtek az utóbbi időben. 
Eljött karácsony előestéje. A kis csapat Nicolas kérésére úgy döntött, hogy most európai szokások szerint ünneplik a karácsonyt. (Nicolas ugyanis spanyol ősökkel rendelkezik)

Másnap délelőtt mindenki az utolsó simításokat végezte az ajándékán és a díszítésen, kivéve Pipert aki csak gubbasztott az ágyán és szomorú arcal nézte a falat.

- Hé Piper, mi a gond? - ült le mellé Jason.

- Semmi, Jason. Semmi.

- Látom rajtad, hogy valami bánt. Ki vele, mi az?

- A családomra gondolok. Most biztos valahol ülnek egy flancos étteremben, és nem gondolnak rám. Ne érts félre már megszoktam ezt, most látom ti milyen boldogok vagytok, és folyton beszéltek a szüleitekkek arról, hogy itt milyen és otthon milyen. Ettől szomorodtam el.

- Jaj Piper. Emiatt ne légy szomorú.- mosolyodott el- Ne gondolkozz most sokat ezen, jó? Ha nekik tetszik az, hogy egy francos étteremben ülnek, és szóra se méltatják az egyetlen gyermeküket, akkor csinálják azt. Mi is a családod vagyunk Piper.- nézett a lány szemébe- Erről soha se feledkezz meg.

- Nem fogok. Ígérem. - felelte felemelve a fejét.

- Akkor jó. - mondta, majd egy határozott mozdulattal megcsókolta az előtte ülő döbbent lányt.

Piper számára ez volt a legszebb karácsonyi ajándék a világon.