A Mindenség Királynője

5. fejezet

A Haloweeni incidens után a lányok nem igazán akartak kimenni a szobájukból, érthető okok miatt. Arról, ami akkor történt nem beszéltek senkinek. Reynát viszont Haloween óta nagyon különös álmok gyötrik. Mindegyikben szerepel egy hang  ami biztatja őt, hogy mennyen, és kövesse őt valahova. Az egyik álmában Reyna már majdnem elindult a hang után, de egy kopogás keltette fel.
- REYNA, A BARÁTNŐID ÁTJÖTTEK HOZZÁD! -kiabálta fel az anyukája.
- Küld fel őket! - felelte kómásan a lány.
Egy perc múlva Hazel és Piper léptek be a szobájába.
- Hallottad? - kérdezte izgatottan Piper.
- Mit?
- Egy új srác jön a suliba! A nevét még nem tudom, de elvileg irtó helyes.- áradozott a lány.
- De neked akkor is Jason fog tetszeni.- jegyezte meg pimaszul Hazel.
- Ez nem igaz!
- De igen. Vald be, hogy tetszik neked!
- Haggyál.
- De akkor is tetszik!
- Nem!
- Na jó, én visszafekszem aludni. - motyogta Reyna, majd visszaaludt miközben a lányok felette szócsatáztak.
A szünet utolsó napján visszautazak a suliba. A vonaton összefutottak Jasonnel akinek elmesélték a Haloweeni kalandjukat. A fiú nem látszott nagyon meglepődöttnek de azért érződött egy kis megdöbbenés a hangján.
A Suliba érve a gyerekeknek be kellet jelentkezniük Mr. Deamnél, mert az osztályfőnök tudni akarta, hogy lóg-e valaki a suliból. Visszafele a labirintusban Reyna kicsit lemaradt a többiektől, hogy elengedje Diamondot, aki boldogan dörgölte oda a fejét a lány lábához. Miközben mentek előre Reyna meghallotta az a hangot amit az álmaiban is szokott. Lágy női hang volt ami azt suttogta neki, hogy kövesse őt. A lány gondolkodott egy kicsit majd követte a hangot a labirinttusban. Amikor odaért a lélegzete is elált. Egy kör alakú tisztás szerűségre ért, aminek a közepén egy szökőkút állt. Bár senki sem mondta neki, mégis tudta, hogy a labirintus közepén tartózkodik.
A szökőkúton kívül láthatólag semmi sem volt ott. Reyna egészen a szökőkútig ment és amikor odaért hirtelen megállt. A szökőkút vizéből egy női alak emelkedett ki.
- Üdvözöllek téged felség. - a felség megszólításon Reyna egy kicsit meglepődött, de nem szólt semmit. - A nevem Febe. Én vagyok az örökévalóság és a harmónia szelleme. Én vagyok a tanítómestere az olyan emberenek mint te. De te köztük is különleges vagy. Te tudsz irányítani bármit a világon. Te vagy a mindenség királynője és az én feladatom hogy téged és a barátaidat kiképezzelek. - Reyna álla a földet súrolta és az egyetlen valamennyire értelmes mondat amit ki tudott nyögni, az ez volt:
- He?
- Majd mindent el fogok magyarázni de most nincs rá időm. Holnap gyere el ide a barátnőiddel. Most nyugodtan  hazamehetsz.
- Elnézést de nem tudom, hogy megyek innen ki.
- Csak  lépj be a labirintusba és menny előre. Az ösztöneid vezetni fognak. - ezzel a végszóval a szellem el is tűnt, magárahagyva a még mindig csodálkozó lányt, aki néhány perc múlva visszaindult.