A Mindenség Királynője

3 fejezet

Reyna a legidegesítőbb hangra kelt a világon. Az ébresztőóra csipogására.
- Még öt percet! - nyöszörögte a mellette lévő ágyon Hazel és a fejére húzta a takarót.
- Nemár, Hazel ébresztő! Szép reggelünk van és én a helyedben elkezdenék készülődni. Tudod, az első benyomás a legfontosabb. - csicseregte vidáman Piper.
- Jó, jó megyek már! Csak tudnám te miért vagy ennyire friss.
- Adottság. Reyna te felkeltél már?
- Egen. Bár, amíg Hazel végez addig még aludhatok egy kicsit. - felelte majd visszadőlt az ágyába.
- Lusta. - vonta le a következtetést Piper.
Amire mindhárman elkészültek már indulniuk is kellett a suli épületébe ami úgy negyed óra sétára volt a kolégiumtól. Amikor megérkeztek Jason várta őket (rajtuk kívül az egyetlen tanuló akivel tegnap megismerkedtek) azzal hogy siessenek be mert nem lenne jó elkésni. A lányok kicsit furcsálták azt, hogy Jason az elkésést emlegeti amikor teljesen időben vannak de amikor beléptek minden világossá vált számukra. Az iskola alsó szintje egy konkrét labirintus volt.
- azok miatt a diákok miatt van akik folyton késnek. Itt sajnos meg kell tanulniuk, hogy ha időben szeretnének beérni akkor korán fel kell kelniük. - magyarázta Jason. - De van egy trükk amit a tesitanár mutatott nekem a harmadik napon. Ha megtalálod a csengő jelet a falon és megnyomod, akkor egy zöld nyíl kezd el világítani ami megmutatja neked az utat. De így is vagy tíz perc mire odaérünk szóval mindenki kezdjen el keresni egy csengőt. - mire ezt kimondta már mind a három lány a falat vizsgálta. A csengőt végül Hazel találta meg de Piper talált egy lovat, Jason egy fésűt és Reyna pedig egy jin-jang jelet. Épphogy beértek a terembe már be is csengettek. Mivel a lányok még nem kaptak tancuccot csak leültek a helyükre és várták a tanárt aki nemsokkal később befutott. Egy középkorú kissé kopaszodó öltönyös és farmernadrágos férfi állt meg az ajtóban.
- Jó napot. A nevem Michael Deam de önöknek csak mr. Deam vagy Michael professzor. A hölgyeknek mondom hogy én vagyok az osztályfőnök és a matematikatanár. Már most előre közlöm hogy semmilyen kifogást nem fogadok el késés vagy leckehiány kimagyarázására. Attól még hogy innen nem tudnak titeket év végéig kirúgni nem engedhettek meg magatoknak mindent. Hiányozni is csak betegen, orvosi igazolással lehet. Mos akkor kezdjük is el a matekórát. - Egy húzós matekóra, egy unalmas nyelvtan, egy fárasztó tesi és egy dupla művészetóra után végre kiszabadultak a suliból és villámsebességgel mentek vissza a koleszba. Amikor visszaértek Reynának eszébe jutott, hogy a suliban hagyta a rajzfüzetét. Kezébe vette Diamondot és visszaindult a suliba. Visszafele a kezében a rajzfüzettel sietett végig a labirintuson amikor Diamond hirtelen megált és elkezdett valamit szimatolni. Reyna követte és meglátta azt a jin-jang jelet amit reggel is.
- Diamond gyere kérlek. Ez csak egy jel amivel össze akarják zavarni a gyerekeket. Olyan mint az a ló amit Piper meg akart nyomni de nem tudta, mert az csak egy kifaragott minta volt. Gyere már légyszi! - de Diamond egyre inkább mutogatott a fejével a jel felé.
- Jó rendben megnyomom de csak azért hogy bebizonyítsam, nem vezet sehova. - Reyna megnyomta azt a gombot de látszólag nem történt semmi.
- Tessék. Most mehetünk vissza a hideg kiráz ettől a helytől. - mondta majd sietős léptekkel ment tovább a labirintusban, segítő fény nélkül.