A Mindenség Királynője

16. fejezet

- REYNAAAAA! Kelj már fel! - rázogatta a barátnője vállát Hazel sikertelenül. A lány olyan mélyen aludt, hogy talán még egy mellette felrobbanó atombomba sem ébresztette volna fel.
- Meghallt? - kérdezte Piper, miközben Skarlet sörényét fésülte.
- Nem. Még él. Bár első órára már nem fog beérni. És szerintem mi se, ha nem indulunk el hamarosan. - vonta meg a vállát Hazel és felkapta a vállára a táskáját.
- Nem fog bajba kerülni? Mámint, elvileg pont azért van a labirintusos rendszer, hogy ne késsünk és tudod, hogy amennyit késel, annyit maradsz még bent délután.
- Ő baja, hogy még mindig alszik. - mondta ki a végszót a fekete hajú és ezután mindketten elindultak suliba.

Reyna szerencséjére csak 15 percet késett, de a matektanár ígyis nagyon ki volt rá akadva és megtoldotta a büntetését még 10 perccel.
Délután Piper fontos dolgokra hivatkozva nem ment Meteorához órára és félúton Reyna is visszafordult, ezért Hazel egyedül maradt.
Furcsálta, hogy senki nem megy vele, de nem tiltakozott. Sejtette, hogy Piper hová ment ami meg is mosolyogtatta egy kicsit, Reynáról meg tudta, hogy szeret egyedül lenni, amire most neki is szüksége volt.
Már 2 hét telt el az elalvásos eset óta és néha még mindig úgy érezte, hogy ébren álmodik. A mágia tanulása sem ment olyan jól neki mint azelőtt. Piper szinte szárnyalt, amióta megtanult teleportálni, Reyna pedig elég szépen fejlődött az elemi mágiával. Viszont ő úgy érezte megtorpant és nem tud tovább menni.

Mikor keresztül ment a tükrön, nem fogadta odaát senki, ami különös volt, hiszen Vesper mindig pont ekkor öntözte a virágoskertjét.
Elsétált a középen lévő semleges térre, ahol talált egy cetlit egy könyvre ráragasztva, amiben az állt, hogy elmentek egy sürgős ügy miatt, addig is olvasgassák ezt a könyvet, hátha tanulnak belőle valami újat.
Hazel nekifogott az olvasgatásnak, de sajnos nem talált semmi olyasmit, amit az ő jelenlegi képessegeivel meg lehetett volna csinálni. Egészen addig lapozgatott benne, amíg egy nagyon ismerős szöveget nem látott meg.
aderiumio orsie taelo pink.
Ez volt az a mondat, amellyel Piper anno megidézte Pinkie Pie-t.
Hirtelen leesett neki, hogy a Febe szökőkútja alatt talált könyvet tartja a kezében. Az eredetit. Azt amelyikkel Reyna megidézte a tükröt és amelyikben mindenféle furcsa és veszélyes varázslatok vannak. Meteora nemrégiben elárulta neki, hogy az órákon nem az eredeti könyvből tanulnak, mert az egyszerűen eltűnt, hanem az egyik B kategóriás, de mégis viszonylag hasznos másolatából.

Egyre nagyobb érdeklődéssel kezdte el lapozgatni a megsárgult oldalakat, amíg egyszer talált egy viszonylag egyszerű varázslatot, amihet nem kell más, csak egy maréknyi homok és egy tűzliliom szirom. Mivel mindkettő volt a kertben úgy döntött, tesz egy próbát.
A varázslatnak elvileg ki kellett volna szívnia a vizet minden növényből egy méteres körzetben, ehelyett teljesen kiszívta az életet azokból a növényekből, amik ezután feketén és szárazon álltak.

A lány először egy kicsit megijedt, de egyben örült is, hogy végre valami sikerült neki. Felbuzdulva az előbbi sikerén megpróbálkozott egy másikkal is, ami fél percre teljesen megvakít.
Mivel senki más nem volt körülötte, saját magán alkalmazta a varázslatot és most is valahogy máshogy-jobban sikerült. Megvakult és elvesztette a tájékozódó képessédét, de nem fél, hanem 3 percre.

Most már tényleg megijedt, letete a könyvet a lehető legtávolabb magától és leült a földre.
Fél óra üldögélés után Hazel egyszer csak meghallotta néhány madár lelkes csivitelését és egy csengő hangot, aki velük beszélget. Azelőtt még soha nem hallotta nagyon Vesper hangját, de most mégis felismerte. Hirtelen elfogta a bűntudat, hogy tönkretette a nő kertjét gyakorlás közben, pedig olyan szépen nézett ki.

A tavasz nimfája befordult a kertbe. Lenge halványzöld ruha volt rajta, aranybarna hajába virágokat font, és a sarjadő fű zöldjét idéző szemével ránézett a kertjére. Azután Hazelre és a lány látta a szeméből, hogy mindent tud, vagy legalábbis erősen sejt.

- Direkt vagy véletlen? - csak ennyit kérdezett.
- Véletlen. - felelte a lány. - kipróbáltam néhány varázslatot, amik mindig erősebb hatást értek el a kelleténél. Elnézést a kerted miatt.
- Semmi baj! Majd megcsinálom. A varázslataid erőssége pedig az erőd növekedésének köszönhető. Ebben nincs semmi furcsa. Most pedig menj vissza, és írd meg a leckéidet. Van egy sanda gyanúm, hogy még nem tetted meg. - kacintott rá, majd csengő hangon felnevetett és egy intésére a fekete hajú a szobájában találta magát.
A nimfa egyébként tévedett. Hazel már megírta a leckéit.

A délután többi részét a szobájában való olvasgatással töltötte, majd este kicsivel takarodó után elment sétálni.
Magyarán bolyongott egy sort a kollégium épületében.

Éppen az egyik folyosón sétált, amikor egy furcsa zajt hallott maga mögül, ami erősen morgásra emlékeztette. Mivel nem volt ijedős szimplán sétált tovább.
Pár perc múlva ismét meghallotta a hangot egy kicsit hangosabban.

Hirtelen egy kéz érintette meg a vállát, mire a lány megdermedt és a szíve kihagyott minimum egy ütemet.
Hátrafordult de csak Nicolast látta amint rávigyorog.

- Ha mégegyszer meg mersz ijeszteni úgy levarázsolom a fejedet a helyéről, hogy száz év múlva is azt fogod keresni kísértetkét. - fenyegette a lány, de a fiú csak egészségesen kiröhögte.
- Biztosan. - hagyta rá. - Csak annyit akartam mondani, hogy Piper bealudt a szobánkban filmnézés közben, Reyna pedig üzeni, hogy elment aludni.
- Értem. Kinek az ágyát foglalta el a szőke hercegnő?
- Jasonét, aki lovagiasan átadta neki a helyét, és hogy ne a földön keljen aludnia elfoglalta Luke ágyát, aki megpróbálta elfoglalni az enyémet, de nem jött össze neki mert nem hagytam magam és lerúgtam a földre. Szóval ma Luke fog a földön aludni. - fejezte be a magyarázást, mire Hazel vigyorogva bólogatott.

Nicolassal ketten sétáltak vissza a lány szobájához és útközben mindenféle sületlenségről beszélgettek.
Hazel megállapította magában, hogy a fiú nem olyan nyugtalanító mint amennyire Reyna mondja. Persze volt valami enyhén kellemetlen abban, ha a az ember a sötétkék szemeibe nézett, de ezen kívül jófej volt.

Mielőtt még lefeküdt, átnézte egyszer az eredeti varázskönyvet, és mondott magára egy koncentrációs bűbájt, hátha így normálisan tud majd figyelni a holnapi órákon. Sajnos tévedett.

♠♠♠

Ehehe...
Picit szerintem érdemes újraolvasni a történetet mert nem biztos hogy ég emlékeztek arra, hogy mi van itt ami csak az én hibám. Tekintsétek semmisnek az előző megjegyzésemet miszerint nem fognak sokat késni a részek...
Na mindegy! Remélem azért valamennyire tetszett. (És az eddigi részekhez képest rekord hosszúságú lett)

Puszi: hanna