A Mindenség Királynője

11. fejezet

Négy lány öltött előttük alakot. Nem voltak ijesztőek de érződött rajtukj hogy nagy tisztelet övezi őket. Mindegyiknek másfajta haja, ruhája, szeme és arca volt, de ha az ember jobban odfigyelt, észrevehette a bennük lévő hasonlóságot.
- Kik vagytok ti? - kétdezte Piper.
- De hisz az előbb mondták!
- Jobb szeretek látható emberekkel beszélgetni.
- Dilis vagy.
- Hagyjátok abba! - csattant fel hirtelen Reyna. - Nem igaz, hogy ti csak veszekedni tudtok egymással. Mindenesetre engem az érdekel, hogy, hogy kerültünk ide?
- Ez minket is érdekel. Mi történt?
- Nos, miután Febe szökőkútja felrobbant, megtaláltuk ezt a könyvet. Egy szélfuvallat idelapozta, és megidéztem egy tükröt amiből kirepült egy pillangó. Aztán úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, és ide kerültünk.- foglalta össze a történteket Reyna.
- Ez igen érdekes.
- Honnan tudjuk meg, hogy igazat mondanak-e?
- Sehonnan.
- Szerintem bízhatunk bennük.
- Szerintem meg nem! Ezek azért jöttek hogy elvegyék a varázserőnket. Hisz hallottátok mi történt Tabecával. Egyszercsak huss! A varázserejét elvették.
- Szerintem az a leglogikusabb megoldás ha most hazaküldjük őket. Szegényeknek elég nehéz napjuk lehetett. Majd holnap kiderítjük kik is ők. - mondta az egyik lány, majd egy intésére hirtelen eltűntek.
A tanteremben bukkantak fel. Jason, aki eddig idegesen járkált fel-alá, most megindult feléjük.
- Örülök hogy megjöttetek. Majd meséljetek el mindent, de most üljetek le a helyetekre. Mindjárt kezdődik az irodalom óra.
- Mi? Irodalom! Még ezek után is tanítani akarnak minket? - kérdezte idegesen Hazel.
- A tanárok semmit se vettek észre az egészből. Mr. Deam egyszercsak bejött, és kijelentette, hogy a tanítás megy tovább, attól függetlenül, hogy a tanárok, egy kicsit sokáig aludtak. Még Nicolas és Luke is csak annyit vettek észre, hogy benézett, majd kiment az osztályból egy fura nő.
- Szerinted ez mitől van?
- Amikor elmentetek valami fura suttogást hallottam a levegőben. Olyan hangja volt mint Mirrornak. Szerintem ennek lehet valami köze a dologhoz.
- Meglehet. De az is lehet, hogy. . .
- Gyerekek, üljetek le a helyetekre! Irodalom óra van nem tracsparti. - szakította félbe a beszélgetést az irodalomtanárnő belépése.
A további órák ugyanúgy teltek mint amilyennek a nap elején gondolták. Unalmasan.
Délután Hazel és Piper a kolégiumi szobájukba mentek, a fiúk sietősen távoztak valamilyen film miatt, Reyna pedig úgy döntött, hogy elmegy az udvarra.
Útközben szabadon engedte Diamondot, hogy had ugráljon egy kicsit a levegőn.
Régen járt már az iskola udvarán. Amikor először kiment akkor mindennek koraőszi kinézete volt. De most egy kicsit kopárnak tűnt a hely a kopasz fákkal és bokrokkal.
Leült a stégre és belelógatta a lábát a hideg vízbe. Diamond odadörgölőzött hozzá és megnyalta a kezét.
- Néha nem vagyok benne biztos, hogy te róka vagy. - mondta neki nevetve a lány.
Hirtelen egy lökést érzett hátulról, majd egy ismerős nevetés kiséretében beesett a vízbe.
- Hazel ez nem vicces! - mondta miközbe csurom vizesen kimászott a tóból.
- Pedig nagyonis az. Látnod kéne az arcodat! - nevettett a lány.
- Kárörvendő. Piper hol van?
- Elment valmit beszélni Jasonnal, én meg unatkoztam egyedül.
- És ezért kellett engem belöknöd?
- Igen. Egyébként tök szép ez a kert. Jártál már itt?
- Igen, de miért kérdezed.
- Olyan rég beszélgettünk Ra. Hiányzik. Piper jó barátnő meg minden, de te vagy a legjobb barim. Olyan furcsa vagy mostanában.
- Nem tehetek róla. Ez a "szupererőm vagy mifeném van" dolog, kicsit sok. Meg azok a fura hangok amik suttognak a fejemben, elég idegesítőek.
- Elhiszem. Megmutatod nekem ezt az udvart?
- Aha. Felelte a lány, majd beszélgetve néztek körül, és mentek vissza a szobájukba.