A hegyi árva

A küldetés

Hideg reggelre ébredtem. A szél hidegen, csípősen fújt, éreztem a bőrömön ahogy kimarja ez a fajta hidegség. Azonban sajnos nem tudok semmit sem tenni elenne. A küldetés az küldetés. Amúgy még be sem mutatkoztam. A nevem Hatake Kakashi, 17 éves vagyok. Sok- sok küldetést hajtottam már sikeresen végre. A mostani egyszerű, annyi a feladatom, hogy találnom kell egy gyógynövényt és abból annyit szedni amennyit tudok. Esik a hó. Gondolom most olyan kérdések zakatolnak a fejetekben, mint például ha tél van akkor, hogy lehet növény? Ezt én is megkérdeztem a hokage-től, de azt mondta, hogy ne aggódjak tuti megtalálom. Erre persze elkezd szakadni a hó, én meg itt vagyok kabát, sál nélkül. Hamar felértem a hegy tetejére ahol tényleg megláttam a növénykét. Leszakítottam az ott lévőket és beraktam az üres shuriken tartómba. Amint felálltam egy fekete valamit láttam a hó alatt. Oda sétáltam. Vajon mi lehet ez? Megfordítottam. Szemem tágra nyílt és a pulzusom is megemelkedett. Egy kis fiú volt. Fehér pólóban és fekete rövid sort volt rajta. Rögtön két ujjamat rátettem a fiú csuklójára, majd figyeltem. Éreztem a pulzusát, de nagyon gyenge volt. Levettem a mellényemet és ráadtam. A fiú szinte elveszte benne olyan nagy volt rá. Megfogtam a karomban és elindultam Konoha felé. Út közben megvizsgáltam a fiút. Karcolások, zúzódások borították a testét. Szőke haja csupa kosz volt, teste pedig hideg volt mint a jég. Tarts ki még egy picit! Mégis mi történt vele? Sehogy sem tudtam rájönni. A lehető leggyorsabban rohantam. Ahogy elértem Konoha kapuit, rögtön a kórház felé szaladtam.

- Egy beteget hoztam! A hegyekben találtam átfagyva.- átadtam a hozzám siető orvosnak, aki elrohant vele.

-Jobban lesz? -

- Nem tudom, ahhoz kéne ismernem az állapotát.- azzal a mellettem álló nővér is elrohant. Úgy döntöttem, hogy leadom a hokagenak a megszerzett növénykékett. Gyorsan kész voltam azzal rohantam vissza a kórházba. A recepción megtudakoltam, hogy a fiút a 172-es kórterembe vitték. Kisebb keresgélés után megtaláltam a szobát. Benyitottam. Bent négy ágy volt, de csak egy személy.

-Szia! Kakashi vagyok, én találtalak meg a hegyekben.

- Ne..nekem Naruto a nevem.

-Hány éves vagy?

- Négy és fél.

- Olyan nagy fiú vagy. Hüha. Melléd ülhetek?

- Öhöm.

- És mond Naruto honnan származol?

-...-

- Fontos lenne ha tudnánk. Biztos aggódnak érted a szüleid és ha nem tudom, hogy hol laksz akkor nem tudlak vissza vinni.

- A falumat elpusztította egy szörny. A szüleim meghaltak csak én… én éltem túl.

-Sajnálom. Mit szólnál ahhoz, ha nálam laknál, persze csak az után miután meggyógyulsz. Na?

- Mégis miért tennél ilyet értem, hisz még nem is ismersz.

- Azért,... mert én is tudom milyen a magány. Milyen amikor egyedül vagy és senkitől sem tudsz segítséget kérni.

- Ka..ka..shi te…

- Ne sírj te bolond- átöleltem Narutot, aki szorosan hozzám bújt és úgy sírta ki minden bánatát.

Sziaasztok! Itt van az új könyvem. Remélem tetszeni fog. Tudom rövid lett ez a rész ígyekszek ezután hosszabakat írni. Ha tetszet azért ez a rész kérlek jelezd.😆😊😉