A hegyi árva

Az első sulis nap

A hónapok gyorsan elteltek, észbe sem kaptam és már csak 1 hét van hátra, hogy Naruto elkezdje a sulit. Bevallom kicsit aggódom, az utóbbi időben elégé magába esett. Sokat van egyedül az erdőben, és amikor haza ér semmit sem mond el nekem. Reggel persze megint én keltem fel előbb, és elkezdtem elkészíteni a reggelit, nem sokára Naruto is megjelent.

-Szia- köszöntem - hogy aludtál?-

-Jól. - ez után a reggeli csendben telt. Se én, se ő nem szóltunk. Egy idő múlva én törtem meg a csendet.

- Egy hét és elkezded a sulit. Várod már? - érdeklődtem.

- Ki megyek az erdőbe! - azzal el is szaladt. Lehet nem kellett volna rákérdeznem. Fogalmam sincs mit csinál az erdőbe, de nagyon érdekel, talán nem lenne baj ha egy kicsit utána néznék, azzal már én is rohantam. Egy kis keresősdi után megtaláltam. Egy fekete hajú sráccal volt, asszam Sasukenak hívják, a nagy Ucsiha klán utolsó túlélője. Szegénynek nehéz lehet, de úgy látom jól elvannak. Egész nap figyeltem őket és kellemesen csalódtam. Mindketten nagyon sokat edzettek és tényleg nagyon ügyesek. Haza felé menet beugrottam Icsirakuhoz és vettem kettő nagy adag ráment. Otthon még kimostam egy adag ruhát, majd Naruto is megérkezett. Éppen ment volna fel a szobájába mikor megállítottam.

-Hoztam Icsirakutól ráment. Gyere!- láttam ahogy az apróság kék szemei gyémántként ragyognak a boldogságtól.

A következő napok nyugisak voltak, nekem nem volt küldetésem és Naruto után sem kémkedtem. Hamar elérkezett a nagy nap. Az iskola első napja! Reggel 7kor volt ébresztő, persze ez Narutonak nagyon nem tetszett. Az előre kikészített ünneplőjét vette fel. Reggeli után elindultunk a suliba. Épp hogy beértünk.

-Nekem most mennem kell Naruto. Suli után jövök érted várj meg. Oké? -

-Aham! Szia - azzal elváltunk egymástól.

Naruto szemszöge:

Még néztem, ahogy niisan elmegy, majd én is bementem a suliba és megkerestem a termünket. Az osztály teremben már sokan voltak. Az ajtóból körül néztem és megállapítottam, hogy Sasuke még nincs itt. Pedig megígérte, hogy ő is itt lesz. Sóhajtottam egyet majd benyitottam. Ahogy besétáltam minden tekintett rám szegült. Nagyon ijesztő. Megláttam Kibat és oda rohantam hozzá.

-Szia Kiba!

- Te ki vagy? Hm… menjél innét te szörny.- azzal hátat fordított nekem. Én, szörny, de miért én… én ezt nem értem, én nem vagyok szörny, azt hiszem. Szomorúan kerestem egy helyett az ablak mellett. Nem sokára becsengettek, és ezzel együtt megjelent a tanárunk is.

- Sziasztok én vagyok a tanárotok, Iruka-sensei. Örülök a találkozásnak. Az első dolog az lesz, hogy mindenki mutatkozón be. Mit szeret, mit nem szeret, és mi a célja, ha van.- az osztály társaim sorba haladtak és próbáltam megjegyezni a neveiket. Most én jövök. Felálltam és az osztály felé fordultam.

-Sziasztok! A nevem Uzumaki Naruto. Nagyon szeretem a ráment. Amit nem szeretek… olyan nem igazán van. A célom, hogy a legmenőbb ninja legyek.-

- Te belőled sosem lesz szőke szörnyike. - szólalt meg az egyik osztály társam. Francba már miért… miért kell ennek így lennie? A helyemre battyogtam. Minek kellett ma felkelnem? Mikor végre vége lett a bemutatkozásnak Iruka sensei házit adott fel nekünk  ,, írj egy fogalmazást arról, hogy számodra mit jelent hősnek, ninjanak lenni”. Ez érdekes házi lesz. Órák után felöltöztem és kimentem a kapu elé, ahol már Kakashi várt.

-Milyen napod volt?-

-Tök jó, szereztem sok új barátot.- nem mondhatom el neki a történteket csak idegeskedne miatta, de akkor is tény az, hogy elégé szar kedvem van, valószínűleg ki fogja szúrni.

Bocsi, hogy csak most hoztam, de azért remélem, hogy tetszett^^