tartózkodó kérelem (BTS fanfiction)

10.rész-Az a bizonyos érzés

"Most mondjam azt, hogy nem tudok élni nélküled?

Ez olyan sablonos. Már az össze drámában elsütötték, amit láttam.

Én tudok élni nélküled, csak nem akarok."

Nem akartam felkelni. Csak feküdni akartam az ágyamban. Csak feküdni és elfelejteni mindent. Olyan szánalmasnak éreztem magam.

Egyszer csak éreztem, hogy valaki megbökdösi a hátam, így az illető felé fordultam. Hyun Su állt az ágyam előtt fakanállal a kezében.

-Oppa?-néztem rá meglepve.

-O-oppa?-grimaszolt majd ráhagyva sóhajtott-Hé! Ingyenélő! Túlságosan is elkényelmesedtél.

-Nem vagyok ingyenélő...-nyögtem ki.

-Hya!-kiáltotta-Ha nem vagy az, akkor miért fetrengesz itt munkaidőben?-vont kérdőre, mire tágra nyíltak a szemeim.

-Munkaidő?-kiáltottam fel és azzal az ágyból is gyorsan felkeltem.

-Tudod te hány óra van?-kérdezte, mire az faliórára néztem-Szerintem jobb, ha sietsz!-mondta és azzal kiugrottam az ágyból és szaladtam is a fürdőszobába.

Gyorsan átöltöztem és szaladtam is le a kávézóba, ahol összefutottam Han asszonnyal.

-Elnézést a késésért!-hajoltam meg.

-Késés? Láttam, hogy nem vagy jól, így ma azt hittem nem tudsz dolgozni.-nézett rám aggódva.

-Maga túl kedves hozzám. Ne aggódjon miattam. Betegen, sőt félholtan is bejönnék dolgozni. Nem akarom, hogy azt higgye ingyenélő vagyok.-mondtam, mire Han asszony elmosolyodott.

-Az egyetlen ingyenélő itt a fiam. Vigyázz magadra és figyelj az egészségedre!-mondta és azzal be is ment az 'irodájába' rendezni a papírokat.

Sóhajtottam és egy mosolyt erőltettem magamra. Lehunytam a szemeim egy percre, hogy összeszedjem magam, majd indultam is dolgozni.

Mint minden munkanapom a mai is ugyanúgy telt. Viszont valami más volt. Ma...Tamás nem jött el. Szomorúan néztem az üres asztalt, ahol ülni szokott. A fülemhez emeltem a telefonom, hogy felhívjam, de nem vette fel. Nagyot sóhajtottam, majd Soo Yun-nal műszakot váltottam.

Lehajtott fejjel sétáltam ki a személyzeti ajtón és mentem fel a lépcsőn a ház ajtajához. Be akartam menni, de valamiért mégsem mentem. Megfordultam és leszaladtam az utcára. Elszaladtam a legközelebbi buszmegállóhoz és felszálltam a Han folyónál megálló buszra.

Amint megérkeztem elsétáltam a partig, ahol leültem. Nagyon nagy levegőt vettem, majd kifújtam. A tekintetem a Han folyóra szegeztem és belemerültem a gondolataimba.

"A Han folyó és én jó barátok voltunk."

Próbáltam összeszedni a széthullott darabjaim és elfelejteni. Hogy mit akartam elfelejteni? Azt ami el sem kezdődött, de már széthullott.

Belemerültem a gondolataimba és észre sem vettem, hogy valaki hozzám beszél.

-Kisasszony!-hallottam meg egy ismerős hangot, majd éreztem, hogy valaki megrázza a vállam, mire odakaptam a fejem.

Ye Jun és Ji Hu állt mellettem és nagy szemekkel vizslattak.

-Oh, önök, hogy kerültek ide?-néztem nagy szemekkel, majd kapcsoltam-Jaj, már eszembe jutott! Bocsánat. Nem vagyok valami jól ma.-mentegetőztem.