tartózkodó kérelem (BTS fanfiction)

8.rész-Egy lépés feléd

"Miattad más ember lettem. 

Mikor megkérdezted hol a régi énem, azt válaszoltam:

Belefulladt a könnyeibe."

-Tetszik?-szólalt meg hirtelen Tamás.

-Mi?-vezettem el a tekintetem a Han folyóról a mellettem ülő fiúra.

-A Han folyó.-válaszolta.

-Igen. Szeretem a nyugodt helyeket.-válaszoltam mosolyogva.

-Hát akkor rossz helyre jöttél. Szöul nem éppen nyugodt város.-mondta, mire keserűen elmosolyodtam.

-Tudod Oppa...egy személy miatt jöttem ide. Lehet hülyeségnek gondolod...de érte bármit elviselek. Csak a közelében akarok lenni... Csak látni akarom...-mondtam, mire Tamás elmosolyodott.

-Ez a személy...nagyon szerencsés.-mondta, mire kérdőn néztem rá.

-Szerencsés? Miért?

-Mert ennyire szereted őt.-mondtam, mire lehajtottam a fejem.

-Még ha ezt tudná is...-mondtam elkeseredve.

-Nem tudja, hogy fontos neked?

-Még csak nem is ismer.-nyögtem ki.

-Nem is ismer? Ezt nem igazán értem.-húzta össze a szemöldökét Tamás.

-Ő egy idol!-válaszoltam kicsit felemelve a hangom.

-IDOL?-kiáltotta Ji Hu és Ye Jun egyszerre.

-E-elnézést!-szólalt meg Ye Jun-Csak észrevettük, hogy más nyelven beszélnek és mikor meghallottuk az egyetlen szót, amit mi is értünk, izgalomba jöttük.

-Semmi baj.-váltottam koreaira.

-Átváltunk koreaira, ha szeretnének önök is beszélgetni.-mondtam Tamás, mire bólintottak.

-Nos...ha nem veszik tolakodásnak. Miért kiáltotta azt kisasszony, hogy idol?-kérdezte Ji Hu-Tudja mikor az utcákat járjuk mindig látunk plakátokat, amiken azt írja, hogy idol és ilyen fiatal fiúk képei vannak rajta.

-Áh...az idollok hírességek. Azért jöttem Koreába, hogy láthassam azt az idolt, akit kedvelek.-magyarázkodtam, mire mindketten megértették.

-Szóval...ön szerelmes egy hírességbe?-kérdezte Ji Hu.

-Igen.-válaszoltam szégyenlősen.

-De hát...nem is ismered.-szólalt meg Tamás hirtelen.

-Attól még szerethetem.-válaszoltam gyerekes hangon-És mi az, hogy nem ismerem? Tudom mit szeret, hogyan viselkedik, hogy milyen ember és még sorolhatnám.

-Ezeket honnan tudod?

-A videókból, amikben szerepel és a fanoldalakon írt hírekből!-válaszoltam, mire Tamás sóhajtott.

-És mi van, ha teljesen más ember? Vagy csak nem olyan tökéletes, mint amilyennek gondolod?-tette fel az egyre nyomasztóbb kérdéseket.

-Így van, kisasszony.-bólogatott Ji Hu.

-Az emberek nem mindig olyanok amilyennek lássuk.-mondta Ye Jun igazat adva Tamásnak.

-Nem...-nyögtem ki-Jimin nem színészkedik. Ő önmagát adja.-mondtam zavartan.

-Jimin?-szólalt meg Ye Jun.

-Ez a neve?-kérdezte Ji Hu.

-Talán...annak a BTS-nek az egyik tagja?-nézett rám Tamás, mire zavartan bólintottam.

Csend lett. Én lehajtott fejjel üldögéltem, Tamás a Han folyót nézte, Ji Hu és Ye Jun pedig eszegettek.

Elgondolkoztam a dolgokon...vagyis csak próbáltam. A fejemben kavargó vihart semmi se csillapította. Csak ültem és az életkedvem egyre jobban szállt el.

-Oh...-kiáltott fel Ji Ho-Milyen sok ember van ott! Valamit körbeálltak.-jelentette ki.

-Nézzük meg!-mondta Tamás és azzal felsegített.

Odamentünk, a nagy tömeghez, de semmit se láttunk. Viszont kiderült, hogy valakik zenélnek és azt hallgassa mindenki. Lábujjhegyre álltam, ugráltam, de semmit se láttam. Nagyot hajtottam és beletörődtem, hogy nem fogom látni kik azok, akik ilyen jól zenélnek. Tamásra pillantottam, aki épphogy látott valamit. Ő élvezte nézni és hallgatni is az előadást, én meg csak álltam és vártam a megváltóra.

-Mi a baj?-szólalt meg hirtelen Tamás.

-Csak nem látok semmit.-mondtam letörten és újra pipiskedve próbáltam nézelődni.

-Ezen könnyen segíthetünk.-mondta mosolyogva.

-Hogyan?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel, mire Tamás hirtelen átkarolta a derekam és felemelt.

-Mi-mit csinálsz?-kiáltottam fel.

-Nem azt mondtad, hogy nem látod? Most látod. Nézd meg jól, mert kicsit nehéz vagy.-mondta utalva arra, hogy csak egy kis ideig fog tartani.

Sóhajtottam és zavartan, de kaptam a lehetőségen. Addig a kis ideig, míg tartott néztem az előadást.

•Később

-Szóval hagytad, hogy letapizzon?-nézett rám Myung Hee grimaszolva.

-NEM TAPIZOTT LE!-kiáltottam fel megvédve Tamást-Ő csak segített. Nem láttam az előadást és felemelt.

-Aha...ő csak "segített". Bájos.-mondta szarkasztikusan, mire sóhajtottam.

-Myung Hee...

-Nagyon nem kedvelem a csávót. Olyan...fura.-mondta Myung Hee és beleivott a kólájába.

-Aigoo...-ráztam meg nem helyeselve a barátnőm viselkedését-Hagyjuk a témát. Beszéljünk másról.

-A csávódról?-vigyorgott rám perverzen.

-Ne nézz már így!-mondtam zavartan.

-Nemsokára itt a fanmeeting!

-Tudom. Szerencse, hogy maradt még rá pénzem.-sóhajtottam.

-Szóóóval...-vigyorgott rám Myung Hee-...várod már?-kérdezte.

-Mindennél jobban!-nyögtem ki visszafojtva a fangörcsöt.

-Képzeld ha felismer!-kiáltotta.

-NE IS MOND!-sikoltottam és azzal együtt tört ki belőlünk a fangörcs.

Felálltánk az ágyon, amin eddig ültünk és őrült sikongatásba és ugrándozásba kezdtünk.

"Akkoriban...szörnyen gyerekesek voltunk. De mégis...boldogok."

Emlékszem még hallottam, ahogy Hyun Su a nappaliból az kiáltja Han asszonynak:

-ANYA! A retardált lakó és a húsgolyó barátnője megőrültek!-kiáltotta és ha nem csalnak a megérzéseim, szokás szerint az asszony elverte a fakanállal.

"Nem érdekeltek a gúnyos szavai. Boldog voltam. Boldoggá tett a tudat, hogy láthatlak, Jimin.

Hiszen te voltál nekem a...

Mi is voltál te nekem?

Most, hogy belegondolok...nem emlékszem mit jelentettél számomra. Szeretni nem tudtalak, hiszen akkor még nem ismertelek. 

Nem tudom. Mégis...ki voltál te?

Egyáltalán...

Ki vagy te?

Ki vagy te, hogy miattad...lélegezni is alig tudtam?"