tartózkodó kérelem (BTS fanfiction)

14.rész-Szerencsés véletlen

"Te és én.

Egy gyémánt és egy kavics."

Az autóban csend volt. Mindketten némán ültünk. Mikor Tamás leparkolt a kávézó előtt, megtöröltem a szemeim és próbáltam észhez térni. Túl sokat ittam. Tamás kisegített az autóból. 

Megfogtam a vállait támaszként.

-Ingyenélő?-hallottam meg a hátam mögött Hyun Su hangját, mire felé fordultam.

-Oppa?-néztem rá kérdőn-Hát te?

Egy szemeteszsák volt a kezében.

-Kihoztam a szemetet!-mondta, mire bólintottam.

-Oppa?-nézett rám kérdőn Tamás.

-Áh, ő a másik Oppa-m!-mondtam vigyorogva-A másik bátyám!-nyögtem ki részeges hangom és kuncogni kezdtem.

-Mondtam, hogy ne hívj Oppának, ingyenélő!-mordult fel, mire grimaszoltam egyet-Ki ez? A pasid?

-AZ ELŐBB MONDTAM, HOGY AZ OPPÁM!-kiáltottam mérgesen és kinyújtottam felé a nyelvem.

-Tudod jól, hogy ez a szó többértelmű...-mondta sóhajtva.

-Csak barátok vagyunk.-mondta Tamás, mire Hyun Su bólintott-És te?

-Az anyámmal és velem lakik együtt.-válaszolta.

-Áh, akkor átadhatom neked? Nekem vissza kell mennem dolgozni.-mondta Tamás, mire Hyun Su sóhajtott és átvett tőle.

-Sok a baj veled!-mondta mérgesen rám nézve, majd bólintott Tamás felé, aki ugyanígy tett és visszaszállt a kocsijába, majd el is hajtott-Na! Gyerünk! Nincs időm veled foglalkozni!-mondta és azzal felfele kezdett húzni a lépcsőn.

Mikor végre bejuthattam a szobámba ledőltem az ágyra. A Jimines párnám felé fordultam.

-Buta!-mondtam morcosan és ütögetni kezdtem a párnát-Buta! Buta Buta!-mondogattam könnyes szemekkel.

Aztán a fáradságtól elaludtam.

-Írói szemszög-

Jimin az ágyán feküdt és az újdonsült kulcscsomót nézegette.

-Mi az isten?-kiáltott fel-Ez egy kulcstartó, amin az én képem van? Whoow...még a kulcstartóján is rajta vagyok...ez ijesztő.-jelentette ki-Ez meg valami másik nyelven íródott szöveg.-nézegette az érdekesebbnél érdekesebb kulcstartókat.

-Jimin!-lépett be hirtelen J-hope, mire Jimin félrevágta a kezében tartott tárgyat és a barátjára nézett.

-Mi az?-kérdezte kissé furcsa hangnemben.

-Áh...csak szólni akartam, hogy kész a kaja.-mondta, mire Jimin bólintott.

-Oké. Mindjárt megyek enni.-válaszolta, mire J-Hope bólintott és kisétált a szobából.

Jimin nagyot sóhajtott, majd leszállt az ágyáról, elment a kulcscsomóig és felvette. 

-Áhh, nem érdekel!-kiáltott fel idegesen és bevágta a fiókjába.

Egy morcos pillantással ránézett az íróasztalára, majd lenyugodott és kiment enni a többiekkel.

-Hanna szemszöge-

Mikor kinyitottam a szemem, pislogtam párat. Éreztem, hogy valami irritálja a bőröm. Felkeltem, mire nagyon fájni kezdett a fejem. Szenvedve kimásztam a szobámból és bementem a mosóba, ahol megnéztem mi az ami az arcbőröm zavarja.