tartózkodó kérelem (BTS fanfiction)

Prológus-Szép álomba ringass

-Volt olyan lány, akit igazán szerettél?-kérdezte a műsorvezető.

Jimin kissé elmosolyodott.

-Volt.-válaszolta kissé halkan-Úgy, ahogyan belépett az életembe, úgy is lépett ki belőle.-válaszolta, majd halkan hozzá tette- Mosolyogva...

A hangjából érződött a fájdalom. Csak nézett maga elé. 

-Miért?-kérdezte kicsit zavartan a műsorvezető-Ha szeretted...miért engedted el?

-Mert...-kezdett bele halkan-...én nyitottam ki neki az ajtót, amin kilépett.-válaszolta fájdalmas hangon.

-Mégis miért tetted?-kérdezte a műsorvezető ledöbbenve.

-Azt mondták...nem illünk össze.

•2014. február 11. Magyarország, Budapest

-Hanna szemszöge-

-Mit szerettél volna mondani?-kérdeztem unottan, mire Ádám zavartan rám nézett.

Ádám az egyik évfolyamtársam, aki suli után beszélni akart velem. Szorított az idő, így elég idegesen üldögéltem a padon.

-Tudod...már régóta figyellek.-mondta mosolyogva.

-Engem? Miért?-nevettem el kissé magam.

-Mindig mikor látlak a szünetben...feldobod a napom.-mondta, mire elmosolyodtam-Szerettem volna elmondani neked valamit, ezért hívtalak ide.-mondta zavartan-De most, hogy itt vagy, alig tudok mit mondani.-nevette el kissé magát.

-Mi az, amit el akartál mondani?-kérdeztem kíváncsian.

Ádám mélyen a szemeimbe nézett.

-Én...azt hiszem kedvellek.-mondta, mire lehervadt a mosoly az arcomról.

Előrefordultam és idétlen arckifejezéssel nézelődtem.

-Szép időnk van!-mondtam egy random dolgot, csak, hogy oldjam a feszültséget.

-Randiznál velem?-kérdezte hirtelen.

"A francba!"

Nagy levegőt vettem.

-Bocsáss meg...-fordultam felé idétlenül mosolyogva-...de férjnél vagyok.-mondtam ki, mire Ádám szemei elkerekedtek.

-Fé-férjnél?-kérdezte értetlenül-De hiszen még csak most leszel 17 éves!-mondta idegesen, mire rosszallóan megráztam a fejem.

-Jajj, te kis tudatlan!-mondtam a fejemet csóválva-Hidd el, szívesen elmesélném neked, hogy miket élek át, Park Jimin miatt és hogy lassan egy éve, hogy ellopta a szívem, de haza kell mennem, mert ma van BTS comeback.-mondtam, mire a srác értetlenül nézett rám-Szóval...Annyeong!-intettem és azzal megindultam haza.

-Ánnyong? Mi van?-kiáltotta utánam, de én mit sem törődve vele, folytattam az utam.

"Szegény srác! Még csak azt sem tudja mi az a kpop..."