NCT Oneshot Lánc - Befejezett

Baby don't like it - MarkHyuck (18+)

Külső szemszög *
Sok minden van a világon, amit Mark Lee nem szeret. De van valami, amit különösen utál. Azt, ha az Ő egyetlen Donghyuckja mással van. Nem szereti, ha Donghyuck Jenoval táncol, pedig csak gyakorolnak. Ha Chenle-vel és Ranjunnal énekel, pedig nincs abban semmi rossz. Ha Yutával és WinWinnel videó játékozik, pedig tudja, hogy a két idősebb nem gondol rá másként, csak kistesóként. Egyszóval utálja, ha Haechan mással van és nem vele. De mit tehetne? Ha mindig a korára hivatkozva rángatja el a maknaet az egy idő után megharagszik rá és ott hagyja. Ha a többiek is körülöttük vannak, akkor meg természetes, hogy nem csak vele foglalkozik, amit ugyebár utál. Nem maradt mást választása, csak az, amitől fél. Vagyis inkább a következményektől tart, de jelenleg nincs ideje ezen agyalni! Ritka az olyan alkalom, amikor kettesben lehetnek. Nincs sem Jeno, sem Yuta, sem pedig egy éles szemű leader, aki azt suttogná a fülébe, hogy mégis mire ár még. Csak ő van és Donghyuck, aki ebben a pillanatban jelenik meg a nappali ajtajában, ahol Mark a gondolataiba süllyedve mered a kikapcsolt TV-re.
- Tudod, ha bekapcsolod szórakoztatóbb – csendül fel a vidám hang, mire Mark az ajtó felé kapja a pillantását.
- Uhm, csak gondoltam kihasználhatnánk, hogy ketten vagyunk és nézhetnénk valami filmet – rántja meg a vállát az idősebb, megpaskolva maga mellett a kanapét, hogy Haechan leülhessen. De úgy tűnik neki más járt az eszében. Felkapva a távirányítót az asztalról, majd nemes egyszerűséggel beült Mark ölébe. Na, nem mintha ez olyan szokatlan lenne, de most nem volt itt az egész banda, hogy arra foghassa, máshol már nem volt hely. Nemes egyszerűséggel csak szeretett Mark közelében lenni. Még akkor is, ha ezt az Istenért sem vallotta volna be.
Donghyuck keresett valami érdektelen, nyálas filmet, nagyon jól tudva, hogy nem azt szeretné élvezni, majd elvackolva magát Mark ölében kezdte nézni a képernyőt. Megvárta, míg az idősebb köré fonja a karjait és az állát a vállára helyezi, majd halványan elmosolyodva kezdett neki a tervének, ami abból állt, hogy ici-picit ficeregni kezdett. Figyelte az idősebb minden egyes rezdülését és mikor kezdett túl szapora lenni a légzése, megállt. Ezt még elismételte párszor, majd mikor úgy érezte elég lesz, már csak Mark visszafojtani próbált sóhajából ítélve, hátra fordult.
- Biztos, hogy ezt akarjuk nézni? – kérdezte mélyen az idősebb szemeibe pillantva, hogy az érezze, sokkal inkább gondolt az egész TV nézésre, mint magára a filmre.
- Nem, ez csak – nyel egy nagyot Mark, ahogy Haechan újra megmozdul az ölében – szóval, ez csak egy opció volt. Ha, ha mást szeretnél csinálni, hát csináljunk mást. – mondja, mire Donghyuck arcán megjelenik egy sokat ígérő mosoly,
- Én is így gondoltam – morogja, majd nem várva tovább Mark ajkaira tapad, éreztetve a másikkal, igen rövid időn belül el kéne hagyniuk a nappalit. Mark nem kicsit lepődött meg azon, amit a kisebb művelt, na nem mintha ő nem szerette volna, csak nem feltétlen ebben a tempóban. De köszönhetően Hyuck édes csókjának és annak, hogy még mindig az ölében mocorog, feladta az elveit és hallgatva Taeyongra felkapta a fiatalabbat, majd megindult vele a közös hálójuk felé. Alig, hogy becsukódott mögöttük az ajtó, Mark már neki is préselte a kisebbet, kicsókolva belőle a lelket is.
- Azért, az ágyig eljuthatnánk – szuszogta Hyuck, amint felszabadultak az ajkai.
- A nappaliban még nagyon siettél – vigyorodik el az idősebb, de azért az ágyhoz vezeti a kisebbet.
- Hát, ha te már nem csináltál semmit – nyögi, ahogy a háta találkozik a matraccal.
- Miért? Szeretnéd, hogy csináljak valamit? – kérdi incselkedve Mark, végig vezetve kezeit az alatta fekvő testén, majd becsúsztatva a pólója alá kezdte el cirógatni annak csípőjét.
- Nem lenne rossz – sóhajtja Haechan, fel is lökve a csípőjét, mire mind kettejük ajkát elhagyja egy jóleső nyögés. De Mark nem gondolta úgy, hogy haladni kéne.
- Biztos vagy benne, hogy tennem kéne valamit? – kérdezi felvont szemöldökkel, mire Haechan felmorran. Lábait a másik dereka köré kulcsolva rántja magához közelebb a felette támaszkodót, majd kezeit nyaka köré fonva hajol a füléhez.
- Mark, most azonnal csinálj valamit és érd el, hogy a nevedet nyögjem, vagy kénytelen leszek én megtenni veled ugyan ezt – morogja az idősebb fülébe, majd bele is harap. Marknak sem kellett többet mondani. Azonnal a csókolni való ajkakra tapadt miközben elkezdte kihámozni a ruháiból az alatta fekvőt. Percek alatt kerültek le a ruhák és hevült fel a szoba, ahogy a két fiú az ágyon hadakozott a vezető szerepért. A harc eredményeként mind két srác nyakát harapás és szívásfoltok tarkították, az ajkaik megduzzadtak a csókoktól és hangos sóhajok zaja töltötte be a szobát. Végül Donghyuck feladta és elterülve az ágyon várta, hogy Mark elérje, amit kért.
Nem is kellett sokáig várnia hamar megérezte a kutakodó ujjakat a bejáratánál mire a szívverése még őrültebb iramba kapcsolt. Hangos nyögés hagyta el az ajkait, amint megérezte magában az első ujjat, amit fél percen belül követett a következő, már Mark is türelmetlen.
- Szólj, ha fáj és...
- Ha most abba, ha-gyod, meg-ütlek! – szól közbe Hyuck, egyre lejjebb nyomva a csípőjét, még többet és többet akarva. Mark csak elmosolyodott, majd feltolta a harmadik ujját is, minek hatására Hyuck felsikított.
- Oh, az a hang tetszett – morogta, majd újra feljebb nyomta az ujjait, mire a kisebb újra felsikolt. Majd újra és újra.
- Ma-rk – hörögte a fiatalabb, megragadva a másik haját, hogy magához ránthassa egy csókra. – Tedd már be – nyöszörögte elválva a másiktól, eszét vesztve a kéjtől.
- Mit? Hova? – Incselkedett az idősebb, kihúzogatva az ujjait, hogy tovább bosszantsa az alatta fekvőt.
- Tudod te azt!
- Hm, lehet mégsem – mondja kicsit eltávolodva, de Haechan elkapja a vállait.
- Megmutatom – morogja, majd átfordítva magukat ült az idősebb merev tagjára. – Pont azt, pont ide, pont így – nyögte ahogy ütemes mozgásba kezdett a meglepően nagy tagon. Mark egy ideig hagyta élvezkedni a kisebbet, de mikor Hyuck kezdett fáradni átfordította magukat, majd a vállára rakva a fiatalabb lábát – áldva az eget, amiért ilyen hajlékony – kezdett mélyeket lökni benne, valóra váltva a fiatalabb kérését, aki minden egyes mélyebb lökésnél a nevét nyögte. Mikor kezdte úgy érezni, hogy nem sok van nekik hátra újra átfordította magukat, majd felülve nyomta mélyen az ölébe a fiatalabbat, aki eddig soha nem hallott hangon sikoltott fel.
- Mark! – hörögte, ahogy az idősebb lent tartotta, nem mozdulva, tudva nagyon jól, elég még egy ilyen mozdulat és mind kettejüknek vége.
- Mit szeretnél? – pihegte az idősebb, csókokkal lepve el Donghyuck harapásokkal tarkított vállát és nyakát.
- Mozdulj meg – nyöszörögte a fiatalabb, próbálva felemelkedni, de Mark erős kezeinek hála nem járt sikerrel.
- Kérd szépen – incselkedett az idősebb, mire Chanie kínjában a nyakába harapott, majd füléhez hajolva nyögött bele.
- Please daddy, move – kérte, mire Mark a nyakába harapva ismételte meg előbbi mozdulatát, hangosan nyögve, élvezve a másikba, míg Hyuck a nevét sikítva élvezett kettőjük közé.
Hangosan szuszogva, egymást ölelve dőltek el az ágyon, kipihnve a fáradalmakat.
- Daddy, huh? – Szólalt meg hírtelen Mark.
- Most mond, hogy nem tetszett – kuncogott a fiatalabb, belecsókolva a mellette fekvő nyakába.
- Oh, baby I like it – nevetett Mark, majd elkomolyodva fordult a kisebb felé. – Azt már kevésbé, hogy mindig mással vagy...
- Oh, baby don't like it? – vonta fel a szemöldökét Haechan, majd az idősebb mellkasára mászva nyomott egy csókot az ajkaira. – Lehet, hogy sok időt töltök a többiekkel, de te vagy az egyetlen, akibe szerelmes vagyok – mosolyodott el, majd piros arcát az enyhén sokkos Mark nyakába temette.
- Mi? – kérdezte az idősebb eltolva magától a másikat.
- Azt mondtam, baby I love you!
- Same Hyuck - mosolyodott el Mark. – Én is szeretlek!

Eközben a többi tag, hol a döbbenettel, hol a fangörccsel küzdve ült a nappaliban, minden egyes sikolyt tisztán hallva.
- Én megmondtam, hogy ez lesz! – Szólalt fel Johnny, szorosan magához ölelve Taeilt, aki csak megforgatva a szemeit simult bele a párja ölelésébe.
- Johnny kérlek – fordul felé Taeyong – én mondtam Marknak, hogy valljon már.
- Az lehet – szólal meg a Jisung is, mire mindenki felé kapja a tekintetét. – De, hogy Donghyuck szavaival éljek: El fogom érni, hogy Mark alatt nyögjek! Szóval szerintem, Haechan kezdte – nevet, mire az idősebb tagok egytől egyig döbbenten pislognak rá.
- Ezért még kitekerem Hyuck nyakát, megrontani a legmaknaebb maknaet! – morogja Ten, mire Taeyong nyugtatólag simít végig a karján.
- De majd csak holnap! Addig is szóljon valaki ezeknek a jómadaraknak, hogy megjöttünk – Mondja, mire Jeno csak elüvölti magát, hogy haza jöttek. – Így nekem is ment volna – sandít rá a leader, mire a fiatalabb kiölti rá a nyelvét, majd megragadva Jaemin karját rohan a konyhába, hogy egyenek valamit.

Talán fél perce lehetett csend a házban, mikor Jaehyun Doyoung mögé lépett és a fülébe suttogott.
- Ha a kicsiknek megy, akkor mi miért nem tudjuk megtenni? – Kérdezte, majd hintve egy finom csókot az idősebb nyakára indult a szobájuk felé, bízva benne, hogy Doyoung kövei majd.

~~~~

Nos, jó ötlet volt megosztani veletek? Remélem igen!

Bocsi a helyesírási és elgépelési hibákért!