NCT Oneshot Lánc - Befejezett

Kisses - NoMin

Sziasztok! Villám tempóben hoztam a hatodik kis láncszemet. Jó szórakozást kívánok!

~~~~~

* Külső szemszög *

Úgy látom mindenki boldog körülöttük - motyogja Jeno, még mindig szorosan ölelve párját.
- Igen azok, de nem annyira, mint én – fordul meg mosolyogva a fiatalabb. – Adj egy csókot! – mondja csücsörítve, mire Jeno csak elmosolyodva hajol az ajkaira. Szerette a fiatalabbat csókolni, mert – véleménye szerint – tökéletesen összeillettek az ajkaik. Mind a ketten tudták, érezték, hogyan kell a másikhoz érniük csók közben, hogy az érezze mit jelent neki a másik. Még mindig kirázta a hideg, amikor a másik puha párnái az ő ajkaihoz értek, mint az első alkalommal. A mai napig nem békélt meg ugyan a gondolattal, hogy Jaemin volt a bátrabb és ő kezdeményezett, de azzal tisztában van, hogy annál jobb csókban soha nem volt része, na nem mintha olyan sok tapasztalata lett volna. Valamint abban is biztos, hogy soha nem is akar annál jobb csókban részesülni, vagyis ez így nem igaz. Sokat fejlődtek egymás mellett Jaeminnel, már nem koccan össze a foguk, nem harapják meg véletlen a másikat, szóval sok szempontból volt már annál jobb csókjuk is. Nem erről van itt szó, hanem arról, hogy Jeno nagyon reméli, hogy soha többet nem kell majd mást csókolnia, csak az ő egyetlen Jaeminjét. És azt is reméli, hogy a kisebb sem akar mást csókolni majd, csak őt.
- Hm, fejlődsz – vigyorog Jenora a fiatalabb, mire az megilletődötten pillant rá. – Már voltak érzelmek is a csókban – mondja, mire Jeno összehúzza a szemöldökét.
- Szerinted nincs elég érzelem a csókjaimban? – kérdezi tettetett felháborodással.
- Hát – húzza el a szót Jaemin, jót mulatva a másikon.
- Na majd én megmutatom neked! – morogja az idősebb, majd újra a másik ajkaira tapad. Ezúttal nem finom a csók, nem lassú. Hevesen falja a másik puha párnáit, néha kicsit meg is harapva azt, ezzel olyan csókban részesítve a kisebbet, amilyet még nem tapasztalt. A hosszú csóknak a levegőhiány vet véget és Jeno büszkén csodálja csókjától felduzzadt, cseresznye pirossá vált ajkakat.
- Ilyen az – szólal meg -, ha dühös a csókom – suttogja a másik ajkaira, majd nyom egy gyors puszit rájuk.
- Ilyen, ha nincs időnk, de érezni szeretnélek – folytatja, majd újra Jaemin kissé remegő ajkaira tapad. Ez a csók most más, mint az előbbiek. Több benne az érzelem, a hév, a vágy. Lassan kezdik, majd ahogy az idősebb elmélyíti a csókot, úgy lesz egyre gyorsabb, egyre hevesebb. Hangosan szuszogva válnak végül el egymástól, Jeno mosolya egyre szélesebb lesz, ahogy Jaemin ajkai egyre pirosabbak lesznek a csókoktól, még a fiatalabb egész testében remegve, Jenoba kapaszkodva tartja magát talpon, félig lehunyt pillái mögül pislogva a másikra.
- Ilyen a csókom, ha tudatni szeretném veled, hogy mindenedet akarom – folytatja Jeno, de a hangja más, mint amilyen lenni szokott. Kissé rekedt, mélyebb az átlagnál. Az idősebb, látva, hogy a kisebb már alig áll a lábán úgy dönt az utolsó csókhoz, jobb, ha leülnek. Finoman tolja el magától a másikat, majd megfogva annak karját ülteti le a kanapéra, ahol eddig álltak, majd szorosan mellé ülve hajolt újra az ajkaira, de még mielőtt hozzájuk ért volna megállt. Elmosolyodva figyelte, ahogy Jaemin már lehunyt pillákkal várja a csókot, majd az ajkaira suttogott.
- És ilyen a csókom, ha szerelmes vagyok – mondta, majd újra összetapasztotta az ajkaikat. Ez a csók most lassú volt, törődő, tele szeretettel, szerelemmel. Nem siettek, nem is kellette. Kiélvezték az édes csók minden egyes pillanatát, minden másodpercet, ami az elmúlt éveket tükrözte. Az első pillanatot, amikor találkoztak, az első beszélgetést, a közösen töltött időt, a kissé esetlen, de annál őszintébb szerelmi vallomásokat, az első csókot, mindent.
Igen, Jeno határozottan szerette Jaemint csókolni, ezt ár akkor tudta, mikor még hozzá sem ért a puha ajkakhoz. Az első pillanattól fogva tudta, attól a perctől kezdve, hogy megpillantotta a fiatalabbat, attól kezdve, hogy Jaemin először rámosolygott.
- Szeretlek – suttogta az idősebb, mikor elváltak egymástól és homlokát a még mindig pihegő Jaeminének döntötte.
- Én is szeretlek – mosolygott rá a fiatalabb karjait a másik nyaka köré fonva, úgy vonva közelebb magához még egy utolsó csókra.
- Ideje lenne mennünk – sóhajtotta Jaemin pár perccel később.
- Igen – feleli Jeno körbe pillantva a kis helyiségben. – Egész megkedveltem ezt a helyet – vigyorog a párjára, majd nyom egy gyors puszit az ajkaira mielőtt felállna mellőle. – Többször is jöhetnénk ide! – Nyújtja a kezét a kisebb felé.
- Szerintem is – vigyorodik el Jaemin is, majd elfogadva párja segítségét áll fel, majd összekulcsolja az ujjaikat.
A két fiatal boldogan mosolyogva hagyja el az SM Entertainment épületét, hogy az ajtó előtt egy boldog Renjun és Chenle fogadja őket.
- Látom kellemes délutánotok volt – szólal meg Jaemin, mindent tudóan pillantva a két piruló kínaira.
- Úgy is mondhatjuk - motyogja Renjun el nem engedve Chenle kezét. Hát igen, hiába ő a legidősebb, ha szerelemről, vagy bármi egyébről van szó, akkor Jaemin a legszókimondóbb. Ő az, aki mindenkiről és mindenről tud. Hiába, Na Jaemin elől nincs menekvés, őt nem lehet megszelídíteni! Kivéve, ha te vagy Lee Jeno!