NCT Oneshot Lánc - Befejezett

Minden jó, ha a vége jó - TaeTen (18+)

És ezzel el is érkeztünk az NCT-OS-Lánc végéhez. Jó olvasást!

~~~~

*Külső szemszög*

Senki sem örült annyira a hírtelen jött szabadságnak, mint Taeyong. Hosszú ideje tervezte, hogy végre kiolvassa azt a könyvet, amit még pár hónapja kapott egy rajongótól az egyik fanmeeting-en. Eme tervel a fejében sétált be a Tennel közös szobájába és kereste is elő az említett művet. Na nem mintha nem tudott volna jobb elfoglaltságot az olvasásánál, de tekintve, hogy a banda fele itthon van, tudta a thai nem menne bele. Ők nem olyanok, mint a tegnap estét kiélvező párosok. Bár jobban belegondolva Taeilről sem gondolta volna soha, hogy enged Johnnynak, mikor ekkora a tömeg a házban. Végül csak megrázva a fejét helyezi magát kényelembe az ágyon és kezd neki az utolsó fejezetnek.
Eközben Ten a konyhában ücsörögve iszogatja a nemrég kitöltött narancslevét. Az asztalra támaszkodva figyeli ki merre megy a lakásban, mit szándékozik csinálni. Alighogy megérkeztek, már, aki hazajött, mert út közben Mark és Donghyuck is elköszönt atöbbiektől, Jisung bevonult a szobájába felkapta a hoverboard-ját, majd elhagyta a lakást, azért még odaszólva Tennek, hogy majd jön. Nem sokkal ez után a JohnIl páros is elhagyta a fedélzetet, és elmentek kávézni, ami náluk órákig is eltart. Végül Doyoung és Jaehyun is úgy döntött, hogy ez a legmegfelelőbb időpont egy első randira így ők is elhagyták a lakást. Így már csak Taeyong és ő maradtak. Ten lassan elmosolyodott, megitta az utolsó korty narancslevét, majd a poharat az asztalon hagyva indult meg a szobája felé. Lassan nyitotta ki az ajtót, majd hang nélkül csukta be maga mögött. Nesztelen léptekkel settenkedett az ágyhoz, ahol Tae neki háttal elmélyülten olvasott, észre sem véve a fiatalabb érkezését egészen addig, míg az karjait a nyaka köré nem fonta.
- Mit olvasol ennyire? – Kérdezi Ten állát az ágyon ülő vállára téve.
- Hm, csak egy könyvet, amit még egy rajongonktól kaptam – válaszol Taeyong -, de már csak két oldal van vissza.
- Akkor hagylak olvasni – mondja Ten, majd felmászva az ágyra dől le az idősebb mellé, úgy nézve a másikat. Tae bólintva egyet fordul újra a könyv felé és, mintha Ten csak erre várt volna, csúsztatta a kezét a másik combjára, hüvelykujjéval finoman cirógatva a vékony nadrággal fedett bőrt. Majd alig fél perccel kicsit feljebb csúsztatva a kezét folytatta a tevékenységét. Majd újra megmozdította a kezét, ezúttal a másik belső combja felé közeledve, úgy simogatva őt tovább. Ez volt az a pont, ahol már Tae sem bírta tovább. Hírtelen mozdulattal kapta el a fiatalabb kezét, majd közel hajolva hozzá nézett a szemébe.
- Nem úgy volt, hogy hagysz olvasni?
- Hagytalak is!
- Igazán? – Vonja fel az idősebb a szemöldökét.
- Persze! Hiszen meg sem szólaltam – védekezik Ten, majd hozzáteszi – a többiek nincsenek itthon, velük sem tudnék beszélni – rántja meg a vállát.
- Oh, szóval kettesben vagyunk? – Vonja fel a szemöldökét a leader.
- Pontosan – vigyorodik el a thai, de a mosoly hamar eltűnik az arcáról, ahogy Taeyong az ajkaira tapasztja a sajátját. Miközben egymást csókolják Tae csak a földre dobja a könyvet, majd minden figyelmét a most már alatta fekvő srácnak szenteli.
- Mond csak, mit szeretnél csinálni, ha már így kettesben vagyunk? – Kérdezi az idősebb, amint elválnak egymástól.
- Hm, lássuk csak? – gondolkodik el játékosan Ten. – Valami élvezeteset!
- Egyetértek – mondja Taeyong, majd nem vesztegetve több időt tapadt újra a párja ajkaira. Meg nem szakítva a csókot kezdte el levetkőztetni a fiatalabbat, aki a hevességére hasonló hevességgel válaszolt. Siettek, egyrészt, mert már nagyon régen voltak így együtt, másrészt meg mert soha nem lehetett tudni, mikor jönnek haza a többiek, mikor zavarja meg őket valaki, és azt sem, hogy ki.
De nem is volt baj a sietség. Akármennyire is voltak hevesek, az érintések finomak maradtak, a csókok szenvedélyesek, de lágyak, a halkan elsuttogott szavak pedig szerelmesek.
Percekkel később a két fiatal már ruhák nélkül ölelte egymást, ahogy újabb éhes, de édes csókot osztottak meg. A csók közben Ten átfordította magukat, majd elválva annak ajkaitól csúszott az öléhez.
- Sietség ide-vagy oda – szuszogta – ezt nem úszod meg! – kacsintott a másikra, majd hezitálás nélkül fogadta ajkai közé annak merev tagját. Taeyong hangos nyögést hallatva dőlt a párnák közé, úgy élvezve párja meglehetősen sajátos technikáját. Az egyszer biztos, hogy Ten tudta hogyan kergesse az őrületbe úgy, hogy az élvezet mellet azt is elérje, hogy a mindig nyugodt leader elveszítse a kontrollt és egyre többet és többet akarjon. Így nem is csoda, hogy Tae hamar felrántotta őt magához, majd éhes csókban részesítve fordította újra maga alá. Míg ajkaik összeforrtak és nyelveik a dominanciáért küzdöttek, addig az idősebb kinyújtva a kezét kereste elő a párna alá rejtett sikosítót, hogy felkészíthesse szerelmét az igaz élvezetre.
Meg nem szakítva csókok hadát kezdett neki az alatta fekvő tágításának, vigyázva nehogy fájdalmat okozzon, s bár meglehetősen régen voltak utoljára együtt, Ten meglepően gyorsan tágult, így percekkel később Tae végre elmerülhetett a szerelme által nyújtott élvezetekben. Kezdetben lasú tempót diktálva élvezték egymást, majd ahogy a vágy felváltotta a szerelmet úgy lett egyre gyorsabb a tempó is. Hosszú percek elteltével a két fiatalt egymás nevét nyögve érte el a gyönyör, beteljesítve szerelmüket.
- Huh – szusszant fel Ten, mikor már kicsit lenyugodva feküdtek egymás mellett az ágyon, szorosan a másikhoz bújva.
- Szerintem is – nevet fel Tae, majd nyom egy puszit a másik homlokára. – Szeretlek.
- Én is szeretlek – kuncog fel Ten és még mondana valamit, de egy hangos kiáltás félbeszakítja.
A hang gazdája ezzel a tudtukra adta, hogy vége az édes pillanatoknak, már nincsenek egyedül.
- Vissza a csalási életbe – morogta Ten és megpróbált felkelni, de Taeyong megakadályozta.
- Egy gyors zuhany azért még belefér nem?
- Bele – mosolyodott el a fiatalabb, majd felkelve indultak meg a fürdő felé, hogy még tíz percig élvezhessék a gyermek menetes együttlétet.

Alig két órával később már az egész banda a vacsora asztalnál ült, tömve magukba a rendelt kaját, hangosan beszélgetve.
- Milyen volt a délután? – tette fel a kérdést Ten.
- Kellemes – mondta Jeno, az asztal alatt simítva végig a párja combján.
- Határozottan – csatlakozott Yuta is vigyorogva, míg WinWin csak pirulva hajtotta le a fejét.
- Mozgalmas – mondta Mark, aki amellett, hogy Haechannal volt, vásárlással – is – töltötte a délutánt.
- Úgy érted fárasztó? – nyafogott Donghyuck, mire Mark csak megforgatta a szemét, majd a fülébe súgott valamit, amitől a másik vigyorogni kezdett.
- Srácok ne az asztalnál! – szólt rájuk Taeil.
- Ti meg legközelebb ne olyan hangosan – kontrázott Haechan.
- Bagoly mondja – morogta Johnny.
- Jaj, hagyjátok már abba! – szólt rájuk végül Doyoung. – Nem beszélhetnénk valami másról? Kiskorúak is vannak itt!
- Az nem jelent semmit – vigyorodott el Jaemin. – Ugye Chenle? – fordult a kínai felé, aki pirulva hajtotta le a fejét.
- Ez meg mit jelentsen? – tört elő Tenből az anyai ösztön.
- Hát, izé – kezdi Chenle segéjkérően pillantva Renjunra.
- Igen?
- Mi, együtt vagyunk – mondja ki végül Renjun, halványan mosolyogva a kisebbre.
- Jaj, már azt hittem valami baj van! – könnyebbül meg nagy drámaian Ten. – Örülünk nektek! – Mondja a thai, mire mindenki egyetértően bólogatni kezd.
Belegondolva, milyen nehezen indult ez a hónap az NCT számára, meglepő, hogy most ilyen nagy a békesség és a boldogság. De ahogy a mondás is tartja: minden jó, ha a vége jó! És az NCT számára bizony csak az lehet.

~~~~~

Remélem tetszett ez a kis sorozat és nem bántátok meg, hogy beleolvastatok! Örülök, ha örömet szerezhettem nektek ezze a kis izével. Köszönöm, hogy olvastátok!

Bocsi az elgépelési és helyesírási hibákért!