Stay with me [ H.S.]

🔹1🔹

Ellie Peterson

A poharam a számhoz emeltem majd egy kortyintással eltűntettem a tartalmát. A vörösbor mámoros íze miatt borzongás futott végig rajtam.

Keserűséggel néztem végig a táncoló tömegen, majd újabb poharat emeltem le az egyik tálcáról. Részegre inni magam a kollégáim előtt nem is tűnt olyan rossz ötletnek ebben a katasztrófikus helyzetben.

-Sok lesz mára nem gondolja? - lépett mellém egy férfi, fülig érő mosollyal. Zölden fénylő tekintetét egy percre sem vette le rólam, gödröcskéi pedig igencsak arról árulkodtak hogy roppant jól szórakozik.

-Higyje el, ehhez a világ összes bora sem lenne elég. - hátra hajtott fejjel nevetett majd elém lépett. Göndör barna fürtjei játékosan mégis rendezetten ágaskodtak a feje tetején. Nem tudtam megállni hogy ne mérjem tetőtől talpig végig. Kidolgozott izmait még az öltönyén keresztül is látni lehetett. Beleharaptam az alsó ajkamba hogy elfolytsam a mosolyom.

-Csúnyán ért véget? - levett egy poharat az egyik éppen mellettünk elhaladó felszolgáló tálcájáról és mélyen a szemembe meredt. Basszus,mintha a homlokamra lenne írva: "Épp egy hete szakítottak velem helló!" A tekintetéből most komolyság és kíváncsiság tükröződött vissza.

-Ez egy hosszú történet. -vonom meg egyszerűen a vállam. Semmi kedvem egy idegennek mesélni életem legrosszabb döntését. Vagy csak nem állok rá készen hogy erről beszéljek.

-Magának van egy hosszú storyja,nekem pedig rengeteg időm...Miss Peterson. - úgy ejtette ki a nevemet mintha minden egyes betű égetné a nyelvét.

A gyomrom bukfencet vetett, és a torkomban lévő gombóc pedig egyre csak növekedett. A fejemben minden olyan zavarosnak tűnt ebben a pillanatban és még az is nehéz kihívást jelentett hogy levegőt vegyek. Vajon ez a mérhetetlenül sok alkoholnak köszönhető vagy valami más?

Ki ez a férfi? És honnan tudja a nevemet? Ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem de mire észbe kaptam Mr. Jóképű már távozni készült.

-Erre szüksége lesz azt hiszem. - a kezembe nyomta az imént elvett poharát és mosolyogva elhaladt mellettem. Feszengve megigazítottam fekete koktélruhámat majd elindultam megkeresni a mosdót.

Mint minden évben most is rengeteg ember volt a teremben. Rendőrök,nyomozók,barátok. A főnököm Mr. Wood szerint az év eleji party remek alkalom ahhoz hogy minél jobban megismerjük egymást és jól érezzük magunkat. Szerintem csak egy kifogás hogy mindenki részeg legyen. Mert ebben a szakmában az emberek csak így élhetik túl. Bezártam magam mögött a WC ajtaját és a tükörhöz léptem. Keserűen elhúztam a számat..az arcom vörös volt mint egy paradicsom,a szemeim pedig karikásak voltak. Az elmúlt egy hétben alig aludtam. Egész pontosan az óta mióta Noah megmondtam nem szeret többé. Hozott egy döntést..eldöntötte hogy nélkülem folytatja az életét és nekem el kell fogadnom ezt. De akkor miért nem tudok egy hét elteltével sem másra gondolni? "Mindketten tudjuk hogy sosem illettünk össze!" A szavai vízhangoznak a fejemben. Szeretet egyeltalán?

Kinyitottam az ajtót ahol egy 40-es nő állt és kedvesen mosolygott.

-Elnézést. - erőltettem az arcomra egy mosolyt és elhaladtam mellette,mikor a tekintetem megakadt a terem másik felén vidáman nevetgélő Noah-n. Egész életemben ura voltam a testemnek,és a tetteimnek viszont most elvesztettem az irányítást. Életemben először éreztem igazán milyen is mikor hiányzik valaki. Vagy mikor hiányzik magamból egy darab. Amint kiértem a hideg levegőre a térdeim feladták a szolgálatot és a földre rogytam. Csak ültem és nem gondoltam semmire csak arra hogy mindent elszúrtam. De talpra fogok állni! Csak nem ma..