Stay with me [ H.S.]

🔹2🔹

Ellie Peterson

Az ágyam az egyetlen menedékem a mai nap elől. A fejem hasogat, a szemeim pedig akaratlanul is lecsukódnak. Ez a harmadik alkalom hogy kinyomom az ébresztőm de ezt követően már fel is kelek. Rápillantok az órára..8:02..elkéstem. Villámgyorsan felöltöztem és a papírjaimat bedobva a táskámba kiléptem az ajtón. Szokás szerint Nancy, az idős hölgy a szomszédban minden lépésemet figyelte, én pedig magamban azon imádkoztam hogy nehogy leszólítson. Nancy egy 60 év körüli özvegy nő akinek nincs jobb dolga mint az én életemmel foglalkozni, és a háza előtti virágokat öntözgetni. Hogy nem rohadtak még el azok a gazok?

-Késésben van Ellie kisasszony? - szólal meg vékony hangján. Nagyot sóhajtok de nem állok meg.

-Jóreggelt Nancy, egy kicsit. - erőltetek magamra egy mosolyt majd beszállok a vörös BMW-be. A tegnap este emlékei kavarognak a fejemben amíg beindítom a motort és beszáguldok a kocsimmal a Fő útra,egyenesen a dugóba.

"-Ellie? - egy ismerős hang zökkent ki a gondolataimból.

-Aaron..rég láttalak.. - mondom egyhangúan.

-Bent mindenki jól érzi magát,mit csinálsz idekint? - ül le mellém. Öltönybe van,gesztenye barna haja szokás szerint gondosan hátra van zselézve.

-Semmi olyat amihez közöd lenne. - mondom határozottan majd hirtelen felpattanok de akkor elvesztem az egyensúlyom. Aaron erősen megragad és a kijárat felé visz.

-Gyere...hazaviszlek. -nem tiltakozom. Aaron beültet a kocsija anyósülésére, Ő pedig megkerülve a kocsit beül mellém és elindítja a motort. Mielőtt elindulnánk vet felém egy pillantást és felsóhajt. A suhanó tájat nézem, és nagyon örülök hogy Aaron nem akar beszélgetést kezdeményezni.

Az autó megállt, én pedig Aaronra néztem és miután láttam nincs mondanivalója kiszállni készültem a kocsiból, de ekkor elkapta a kezem.

-Nem leszel örökké szomorú miatta. Túl leszel rajta. Hidj nekem. -mondta mélyen a szemembe nézve.

-Már rég túl vagyok rajta. - mondtam nyersen de mégis nyugodtan és becsaptam magam után a jármű ajtaját. Mire megkerültem a kocsit Aaron még mindig nem ment el, lehúzta az ablakot és szólásra nyitotta a száját.

-További szép estét Ellie. - mosolyog felém, mire meglágyul a szívem.

-Neked is. - azzal hátat fordítok és fellépek a verandára. "

Egy hatalmas dudaszó jelezte hogy ideje kiszakadni az álomvilágból és elindulni. Idegesen fogtam kezeim közé a kormányt, az irodaház parkolójába beérve a szívem hevesen dobogott. 8:16. Nekem végem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Jóreggelt Ellie, Wood vár az irodájába. - köszönt mosolyogva Lucy.

-Jóreggelt, köszönöm. - hálásan visszamosolygok Rá majd a kezeimet tördelve beszállok a liftbe. Vajon mit akarhat Wood? Idegesen megigazítottam szőke loknijaim, és végig simítottam halvány kék blúzomon. A lift ajtaja kinyílt én pedig összeszedtem magam és elindultam a Wood irodája felé. Bentről furcsa hangok szűrödtek ki, Wood nem egyedül volt. Úgy döntöttem nem kopogok, egyszerűen csak benyitottam.

-Baszki! - hallatszott egy férfi hang, én pedig a szám elé kaptam a kezem.

-Úristen, sajnálom. - Ez a nap már nem is lehetne jobb! Elkések az első napon, aztán pedig rányitom valakire az ajtót. Csodás!

Ám ekkor belémhasított a felismerés.Ugyan azok a barna fürtök, ugyan az az izmos test. Ez a férfi akivel tegnap "társalogtam". Ahogy felemelte a fejét megláttam homlokán egy hatalmas dudort. Egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül. Ahhoz képest hogy tegnap úgy rámijesztett ezzel az "én mindent tudok rólad" dologgal most elég fájdalmas fejet vág. 1/1 kisanyám!

-Most mit nevetsz? - mordul rám, de én nem tudom abbahagyni a nevetést.

-Jóreggelt Ellie. - Wood mély hangja üti meg a fülem, ennek következtében pedig abbahagyom a nevetést és Rá emelem a tekintetem.

-Üljetek le! - mutat a kanapéra. Mr. Jóképű leül a tőlem legtávolabb eső heverő egyik felére, én pedig a másik oldalán foglalok helyet. Nem nézek Rá mégis tudom hogy engem néz. Érzem hogy megtudna folytani a tekintetével.

-Miről lenne szó Wood? - töröm meg a csendet. Wood szeme ide oda cikázik köztem és Mr. Jóképű között.

-Mint tudjátok tegnap este megöltek valakit a partyn.. Az áldozat nem közülünk való, viszont egyértelmű hogy ez egy jelzés volt számunkra. Las Vegas nagy város, és mindketten tudjátok hogy tele van veszéllyel. A múlt heti és a tegnapi gyilkosság között van egy különös összefüggés. De ezt szeretném ha ti ketten néznétek meg. Elintéztem nektek egy ebédet a Mug's ba, hogy jobban megismerjétek egymást. Ezután pedig a kórházba mentek, este jelentést kérek. Most pedig menjetek, el kell intéznem egy nagyon fontos telefont. -az ajtó felé intett a fejével, én pedig még fel sem fogtam a szavait de már a küszöbön találtam magam. Hogy mi? Együtt kell dolgoznom ezzel a...Ezzel?

A lift felé csörtettem, hallottam hogy Mr. Jóképű a sarkamban lohol. Amilyen gyorsan csak tudtam megnyomtam a földszint gombját, de nem voltam elég gyors. A göndörke beugrott mellém és vigyorogva a cipőjét vizslatta.

-Csak hogy tisztázzuk,nem fogok veled ebédelni.

-Pedig muszáj lesz... különben hogy ismerjük meg egymást,nem igaz? -nézett mélyen a szemembe. - Társ. - tette hozzá és elnevette magát.

- Minek mennék el mikor már így is mindent tudsz rólam? - céloztam ezzel a tegnap estére. Egész biztos Peter beszélt rólam neki,de ezen most nem akarok fennakadni.

-Azért mindent nem. - igazította meg öltönyét és kilépett a liftből. Megforgattam a szemeim és utána mentem. Jól tudtam hogy el kell mennem vele. Ha nem megyek arról Wood úgyis tudomást szerez és akkor nagyon pipa lesz. Tudom hogy tudja hogy ma reggel nem értem be időben. Mindent tud.

-Az én kocsimmal megyünk, és én vezetek. -szögeztem le.

-Oh rendben, Miss parancsolgató kisasszony. - gúnyolódott. Egy szó nélkül megálltam piros BMW-m mellett és beszálltam a kormány mögé. Mr. Jóképű becsapta maga után az ajtót és máris mintha otthon lenne lehúzta az ablakot, ezzel friss levegőt engedve a térbe. Elindítottam a motort és egy szó nélkül elindultam a kis étterem felé.

-Arra le tudtál volna fordulni! - figyelmeztetett. Tudtam hogy igaza van, le is vághattam volna az utat, de nem akartam hogy neki legyen igaza.

-Most akkor ki is vezet? - vontam fel a szemöldököm mire egy féloldalas mosolyt villantott felém.

-Nem fogod megkönnyíteni a napjaim igaz? - sóhajt fel.

-Hogy is hívnak? - egy egyszerű kérdéssel kikerülöm a z Ő kérdését mire felnevet.

-Mindenki máshogy, de neked csak Apuci. - elfintorodok, majd behúzom a kéziféket és leállítom a motort.

-Előbb halok meg mint hogy Apucinak szólítsalak. - mosolyodtam el és kiszálltam az autóból. A göndörke is így tett, végül együtt léptünk be a Mug's ajtaján ahol egy udvarias férfi már oda is vezetett minket az asztalunkhoz.

-Én egy steaket kérek, és egy pohár vizet. - mosolygok a pincérre, aki azonnal fel is körmöli a rendelésem. Miután Mr. Jóképű is rendelt feszült csend települt közáénk. A körmeimet vizsgálgattam, Ő pedig engem vizsgálgatott és ez kezdett kínossá válni.

-A nevem Harry Styles. - a hangja rekedt, tekintete pedig égeti a bőröm. Harry. Szép név.

A szemébe néztem és elmosolyodtam mikor a pincér meghoztam az ételünket. A szívem mélyén éreztem hogy Harry rendesen fel fogja forgatni az életem. A közelében nem gondoltam Noahra és ez megijesztett. De közben izgalmasnak tartottam. Úgy voltam vele hogy most sodródok az árral, aztán majd lesz ami lesz.