Stay with me [ H.S.]

🔹3🔹

Ellie Peterson

A kórház mindig is az a hely volt az életemben ahová nem szívesen mentem. Utáltam a fehér falakat és azt a sok kétségbeesést ami közéjük szorult. Harry szapora léptekkel haladt elöttem a folyosón, én pedig követtem Őt. Meglepően jól el tudtunk beszélgetni az étteremben, leszámítva a csípős megjegyzéseit amiket természetesen nem hagytam szó nélkül.

-Jónapot! Duck Ley holttestét jöttünk megvizsgálni. -szólítja le a pult mögött éppen gépelő nővért aki mosolyogva néz fel Harryre.

-Gyertek utánam, Wood szólt hogy hamarosan megérkeztek.

-A holttest még a boncteremben van, az áldozat adatai és a diagnózis a mellette lévő szekrényen található. Én nem mehetek be magukkal,erre nem kaptam felhatalmazást. 10 percük van. - az alagsori folyosók félelmetesek voltak, nem is beszélve a kis szőke ápolónőről akinek egyszerűen nem lehet levakarni az arcáról a mosolyt. Harry lépett be először a szobába, mély levegőt vett és rám szegezte a tekintetét. Az undor leolvasható volt az arcáról, valószínű a kórházakról egy véleményen vagyunk. Csúcs!

Odanyújtottam neki egy gumikesztyűt ezt követően a kezembe vettem az áldozat űrlapját.

"Név: Duck Ley

Született: 1982. 10. 11.

Halál beállta: 2017. 09. 02. (élt 35 év)

Szúrt sebekkel (7) szállították a kórházba, de már a helyszínen életét vesztette. A jobb karján egy jel figyelhető meg."

Harry szorosan mögöttem állt és a vállam felett áthajolva olvasta a kórlapot. A szemei kikerekedtek, azonnal az áldozat holtteste felé hajolt és lehúzta róla a lepelt. A bomladozó test szaga megcsapta az orromat, de nem foglalkoztam vele. Felhúztam egy kesztyűt, és a jobb karjához léptem, úgy fordítottam hogy a csuklója jól látható legyen. A szám elé kaptam a kezem, azt hittem menten odahányok. Egy kör volt belevésve a bőrébe, a közepén pedig egy korona szerű jel díszelgett. Harryre néztem aki összeráncolt szemöldökkel vizsgálta a jelet.

-Ő a negyedik áldozat? - kérdezi Harry rekedt hangon, én csak bólintok majd visszahajtom a leplet.

-Ugyan az a jel...mind a négy férfin. - állapítom meg és az űrlapot vizslatom hátha találok rajta valami érdekeset ami felett esetleg átsiklottam. Szeretek megbizonyosodni a dolgokról, általában minden apró részletet kielemzek. Ez most is bejött. A lap másik oldalán a hozzátartozói voltak.. Joe Ley és Brad Ley. Az emberek akik ugyanúgy halottak. Azt hiszem a ma estét is az irodában töltöm...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Wood lemondta az esti beszámolónk mivel valami halaszthatatlan dolga volt. De nem nagyon keseredtem el tőle. Tudtam hogy úgyis tudja mi a helyzet, jóval elöttünk tudta. Így legalább van időm kutakodni egy kicsit. Este 21:17 van, az irodában már csak én és Carly vagyunk. Egyedül a számítógépem és Carly kislámpája világítja meg a teret. A háttérképem vizslatom amin Noahval vagyok,méghozzá a közös nyaralásunkon Olaszországba. Imádtam azt a helyet, Noaht is...

"-Szeretném ha ez örökké tartana. - nézek le összekulcsolt kezeinkre és elmosolyodom. Noah megszorítja a kezem.

-A szívem örökké a tiéd. - mondja majd egy lágy csókot nyom a számra.

Olaszország olyan nagyon csodálatos. Hálás vagyok azért hogy Noahval élhetem át ezt. Minden olyan tökéletesnek tűnik. A keze a kezmben, ahogy elmosolyodik amikor rám néz. Jól mondta. Az enyém a szíve. Az enyém pedig az övé."