Stay with me [ H.S.]

🔹7🔹

Ellie Peterson

2017. 09. 30.

Több mint egy hét telt el mióta Harry viselkedése megváltozott. A beszélgetéseink többnyire arról szóltak hogy leadta e már a jegyzeteit. A nyomozás elég lassan halad, ugyanis nem könnyű a seggfej Harryvel való munka. A gyilkos lapul, én pedig minden percben úgy érzem hogy ha még egy pillanatig egy légtérbe kell lennem Harryvel fejbe lövöm magam. A vonzalom egyértelmű kettönk közt, mégis gyűlölettel leplezzük ezt. Hailey jó baráthoz híven felajánlotta hogy leszakítja a tökeit ha tovább játsza a bunkó seggfejet. Micsoda szerencse hogy Harry lesz Peter tanúja az esküvőn!  Mindenesetre most Aaronnal randizom, és ahogy tudom Harry is "dönget" valami vörös csajt ahogy Carlos mondta.

A mai nap pedig Wood egy vacsorát rendez a "belső körének". Minden évben megszervezi ezt az összejövetelt azoknak az embereknek akikben megbízik. Hailey sajnos nem hivatalos erre az eseményre, Aaron viszont igen. Szóval mint kísérőm fog mellettem állni.

Egy vörös földig érő ruha van rajtam, a nyakamban pedig a legféltettebb nyakláncom,melyet apukámtól kaptam. "Hosszú út áll még elötted. De te leszel a legjobb, ebben nem kételkedem." Olyan mintha tegnap adta volna. Mindig is hitt bennem, jobban mint bárki más. A csengő hangja ütötte meg a fülem, egész biztos Aaron az. Mosolyogva ajtót nyitottam és megöleltem Őt. Bezártam az ajtót magam mögött majd belekaroltam izmos karjába. Késő este volt, a szeptemberi hideg levegő cirógatta a bőröm. Nancy, a szomszéd néni a verandáján kötögetett, de amint meglátott kezével felénk intett.

-Érezze jól magát Ellie kisasszony!

-Köszönöm! - feleltem mosolyogva majd beszálltam Aaron autójába. Amint beindította a motort kezét a combomra helyezte és elmosolyodott. Törődött velem, és emiatt egy kicsit bűntudatom is volt. Kedveltem Aaront, de egyszer sem ébresztett bennem olyan érzéseket mint Harry. Egyszerűen hiányzott a szenvedély.

Wood házába beérve melegség öntött el. Az első aki fogadott minket Carlos volt,Harryvel az oldalán. Harry mióta is tartozik a "belső körbe"?

-Sziasztok! - megmarkoltam Aaron kezét és összekulcsoltam az ujjainkat. Elmosolyodott majd Ő is köszönt a két fiúnak.

-Mi a vacsi? - kérdezte Aaron.

-Elvileg Wood valami spanyol kaját hozatott. - válaszolt Carlos, és összecsapta a tenyerét. Míg ők megvitatták hogy tavaly isteni volt az olasz lasagne én Harryt bámultam. Ahogy a hajába túr és a tekintetünk találkozik. A szeme elidőzik az ajkamon aztán mintha felhorkantana elfordul. Azt hiszem sosem fogom megérteni mi folyik benne ilyenkor. A gondolataimból anya rángat ki. Karjaival szorosan magához von és egy puszit nyom a fejem tetejére.

-Kislányom, nagyon örülök hogy látlak! Olyan nagyon gyönyörű vagy. - ragadja két keze közé az arcom és végig mér.

-Szia anyu, énis nagyon örülök nektek! -apára nézek és elmosolyodom. Közelebb jön és majdnem hogy félre taszítja anyát hogy átölelhessen. Eközben veszem észre hogy Carlos és Harry távoztak. Apa Aaronra néz és a kezét nyújtja felé.

-Üdvözlöm uram, Aaron Prichard. Örvendek a találkozásnak. -Aaron hol anyára, hol apára néz. Mosolyognak.

-Mi is örülünk fiam! - ennyit mondd majd Apa újra felém fordul.

-Hogy megy a nyomozás? Elkaptad már azt a rohadékot?

-Még nem. Nagyon sok részlet nem stimmel és úgy érzem valami felett átsiklottam. Úgy gondoltam az őszi szünetben sem hagyom abba a nyomozást.

-És te fiam..mikor jöttél a rendőrséghez?

-5 éve Uram. - válaszolja tisztelettudóan Aaron.

-Oh mikor még énis annyi idős voltam mint ti. - úgy éreztem Apa hamarosan belekezd valami hatalmas storyba,és tudtam hogy ha elkezdi akkor még holnap reggel is azt hallgatjuk hogy mentették meg egész Las Vegast a rosszfiúktól. Imádom a szüleimet,a legjobb emberek a világon,mégis van az a pont amikor úgy érzem at esnek a ló túloldalára..és ezt az oldalt nem szívesen mutatnám meg Aaronnak. Még nem.

-Azt hiszem mi elfoglaljuk a helyünk Apa,még beszélünk.

-Rendben kicsim,Aaron...örvendek a szerencsének! - nyújtja Aaron felé a jobb kezét.

-Szintúgy Uram. - fogadja el vigyorogva majd rám emeli a tekintetét. A haja tökéletesen hátra van zselézve,mint mindig.. az arca pedig ragyog a boldogságtól. Micsoda reménytelen egy helyzet.
Az asztalfőn természetesen Wood ül. Aaronnal egymás mellé ültünk le két másik munkatársunkkal szemben. Az asztal amit körbeültünk hatalmas volt. Anya és Apu természetesen egymás mellett ültek,Apu mellett pedig...Harry volt. Ráadásul nagyon jól elbeszélgettek ahogy láttam. A szemöldököm összeszaladt egy pillanatra aztán az elém tett ételt vizslattam. A nyálam is kicsordult, de mielőtt megkóstolhattuk volna Wood köszöntött minket és természetesen megköszönte a munkánkat. Az évben mindig ezen az eseményen érzem igazán azt hogy ide való vagyok,és hogy megtaláltam azt a hivatást amit szeretek és ahol értékelnek is.

A vacsora után mindenki szétszéledt. Kezdetét vette a party. Előkerült a pezsgő,az emberek beszélgettek és jól érezték magukat. Wood bizalmi körébe rendkívül nehéz bekerülni, jelenleg 13 ember volt hivatalos a vacsorára ha jól láttam. Boldog voltam hogy közéjük tartoztam, és hogy a szüleim is itt voltak velem. Amióta a saját lábamon állok nem sokszor találkozom velük,csak ezeken a rendezvényeken.

-Hoztam neked pezsgőt. - bukkan fel a hátam mögül Aaron és mosolyogva felém nyújtja a poharat. Elfogadom és belekortyolok.

-Igazából,az előbb hívtak a szüleim hogy segíteni kéne otthon..szóval.. - a tarkóját vakargatta mire közbevágtam.

-Menj csak haza nyugodtan,Apuék hazavisznek. - mosolyogtam mire megkönyebbülést láttam az arcán.

-Köszönöm, nagyon jól éreztem magam veled. Jóéjszakát! - egy puszit nyomott az arcomra majd Wood felé indult, gondolom tőle is el szeretett volna köszönni.

-Most megpuszilt? Nem félsz attól hogy terhes leszel? - nem kellett hátrafordulnom hogy tudjam, Harry van mögöttem.

-Öhm bocsi..hozzám szóltál? -amint a szemébe néztem a szívem vadul dobogott. A fenébe is!

-Ugyan Ellie...nem kell megjátszanod semmit...tudom jól hogy engem akarsz. - közelebb jött és egyenesen a fülembe suttogott. A lélegzetem egy pillanatra elakadt ahogy megcsapott isteni parfümének illata.
De aztán mintha fejbevágtak volna,hátráltam egy lépést és rá mosolyogtam.

-A játéknak vége Harry,ideje felfognod hogy veszítettél.

-Ugyan mit veszítettem? -a szavak nehezen hagyták el a száját..részeg volt.

-Engem. -bátorkodtam ezt válaszolni hiszen tudtam hogy holnapra úgysem emlékszik már erre. A száját eltátotta mintha meglepődött volna, majd minden szó nélkül kikerült és távozott Wood házából.

Harry különleges személy számomra,hiszen elérte hogy ne gondoljak Noahra. Már az első pillanattól kezdve vonzódtam hozzá, pár nap alatt pedig több lett nekem mint barát. Sokkal több.
Pár héttel ezelőtt még szomorú voltam miatta,mára viszont ez haraggá alakult át. Még mindig hatással van rám,és lesz is...de elszúrta. És én utálom ezért. Utálom hogy három nap alatt úgy kiismertem hogy még én is meglepődtem. Utálom hogy tudom hogy fél megbízni másokban..és tudom hogy velem szemben is azért változott meg a viselkedése. Utálom hogy nem enged közel magához..hiszen úgy érzem magam mint egy kislány aki kapott egy nyalókát a vidámparkban majd mikor megkóstolta és ízlett neki..elvették tőle. Kaptam belőle egy darabot,aztán megijedt és kihátrált az életemből. Harry egy gyáva féreg,utálom..és mégjobban utálom hogy szeretem.