Utazás Tündérföldre /egypercesek/

A mámor

Aznap csak arra tudtam gondolni,minden okkal történik,minden,amit teszek az vagy elvesz belőlem,vagy hozzám ad nincs mese.
A hatás,amit rám gyakorolt,az annyira más volt,amit azok az emberek,akik kihagyják az életükből sosem fogják megérteni,hogy miért is jó. Ők csak a rosszat látják,mert így működik a Világ,ami boldogságot adhat,az káros.
Éreztem,ahogy a testemben olyan intenzív és kellemes változás megy keresztül,mint eddig soha.
Éreztem a teljes megnyugvást,saját magamat,olyan sajnálatos,hogy a társadalmi elvárások belénk neveli az elnyomást. Miért ne lehetne a hangulat módosítókkal együtt elfogadni az embert?
Egyetlen egy dolog zavart,hogy vér vörös,szinte ki sírt hatású szemekkel kellett a szüleim elé állnom.
Egyszerűen nem ment az,hogy a szemükbe nézzek. Tudtam,hogy csalódnának,nem szerettem volna még több fájdalmat okozni.
Ezért az ablakomon másztam be a szobámba,senki sem tudta,hogy haza értem. Minek szóljon az ember,ha úgy sem várják haza? Ha úgy sincs hozzá egy jó szavuk sem? Állandóan csak a vitatkozások,ezek tartják össze a családunkat,mert sosem oldjuk meg,csak elkezdjük.
Hiába próbálnám elsíkálni a dolgokat,hiába szeretném,hogy szeressenek.
Az ágyamba fekve zenét hallgattam Geszti,a cicám hozzám bújt,dorombolt és úgy érzem,hogy engem csak is kizárólag ő szeret. Kicsit gáz,ha egy 7 fős családban egyetlen lény van aki szeret és az a macskád.
Talán ő sem szeret,csak tudja,hogy tőlem kapja az ételt..
Azt mondják a macskák sátáni állatok,az egyiptomiak istenitették őket,mert elűzhetik a gonoszt a nyavogásukkal,engem mégsem űzött el otthonról,pedig a lelkem gonosz.
Arra gondoltam,hogy miért gondolok ennyi mindenre,kavarognak a gondolatok az élmém vasúthálózatában,és közben attól féltem,hogy össze ütköznek a vonatok és felébresztik a bennem rejlő gonoszt.
Hirtelen éhes lettem,pedig az éves zavar mellett már megszokhattam volna,hogy nem lehet megszokni.
Ez van,ha az ember túl sok rosszat kap,még enni is elfelejt.
Nagy nehezen kimásztam a rumlis ágyamból és ,mint aki egy temetőben sétálva a halottak sírjait lesi,hogy mikor kerül ő is oda halkan,elindultam a hűtő irányába.
Kipakoltam néhány gyümölcsöt,a banán a kedvencem,tehát többet vettem magamhoz. 2 natúr joghurtot és vissza másztam a szobámba.
Miután elfogyasztottam,kicsit enyhült az éhség érzetem,úgy éreztem tele vagyok.
Pedig csak falatoztam,le ettem azt a pólót,amit még az apukámtól loptam.
Színes és hatalmas,olyan,mint az űr,a fejemben.
Kiskoromban asztronauta szerettem volna lenni,folyton a Szaturnuszt rajzolgattam 7 csillaggal,nem tudom mit jelenthet. Anyu szerint az előző életemből így maradt meg belőle egy darab,bennem,mármint a lelkemből.
Pedig a 7-es szám, jelenthetné a 7 gonoszt is.
Nem Szeretem,így látni a dolgokat.
Nem bírom a valóságot