Mindig ugyanaz

25 1 0
                                    

Őrült csillagokkal van tele az égbolt.
A Hold is kóros, most épp őket bámulom.
Nagyon hideg van, megfagy a levegő.
Öngyilkosság, vér, pengék, ezekre jutottam.
A csillagok meghalnak,ha többé nem képesek a ragyogásra,vagy, ha már senki sem szemléli őket.
Így tartom őket is életben,nekik is kell valaki, aki még időt szán rájuk.

Kint akarok feküdni a réten, a melegben és csak létezni. Ha szeretnél, jöhetsz velem,nem jönne rosszul a társaság.
El mesélhetem a terveimet, vagy csak az éppen eszembe jutó őrültségeimet.
Csak annyit kérek, hogy hallgass meg, persze, ha be is tudsz csatlakozni, az még jobb lenne.
Ez a pokróc elég melegen tart minket, épp egy hangya is melegedne, de nem engedhetem neki, hogy meg zavarja a kettőnk másodperceit, ezért el taszítom.
A kedvenc dalom szól a hangszóróból, minimális hangerővel énekelek,néha épp, hogy el találom a szövegét.
Azt mondod, hogy szép vagyok, amikor mosolygok, pedig csak épp, hogy mosolyra húzódott az ajkam.
Gyorsan telik az idő,a dallam átveszi az uralmat felettem és picit szomorú leszek tőle, mert azt mondja, hogy ne sírjak, ha valami elmúlt.
Ki veszek egy piát a táskádból, sör, igaz, nem a kedvencem, de nincs vele bajom.
Roll papír és csiga, a fű pedig a korona.
Megtekerem, és be nyálazom, sodrok rajta egy picit, hogy egységes legyen.
Ki veszem a gyújtómat a zsebemből, és megkoronázom ezt a fél liter sört,egy cigivel.
Ki bontom a hajam és törökülésben folytatom a monológomat, amit elkezdtem.
-Kérsz belőle?
Kérdezem, de szívem szerint nem adnék belőle. A válaszod egy bizonytalan nem.
De én nem erősködöm, ha nem, hát nem.
El pumpálom és mélyen be szívom, túl jó.
Jó ez a flash, mert hirtelen nyár lett, és meleg,vicces az élet.
Szét vagyok, miközben te csak némán bámulod a belőlem létrejött szörnyet, mert már csak így érzem jól magam, ha szét vagyok.

Utazás Tündérföldre /egypercesek/Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon