Kavarognak a gondolatok, akár az alkohol a testemben,mindig keverem.
Nem megy az, hogy egyszerre csak egy féle, olyan ez, mint a szerelem.
Mindegyik más, különleges és veszélyes, bódult állapotot vált ki belőlem.
Kellene már valami állandó, nem csak a nikotin a tüdőmben.
Túl sokat dohányzom, megszokássá vált, mint ébredés után a gyűrődés a testemen.
Nem tudom hogyan történik,de reggelre mindig más vagyok, mint voltam.
Szokatlan személyiség vagyok, mint a sör egy boros pohárban.
Szennyezett a lelkem, pedig próbáltam jó lenni. Nem sikerült, egy rossz nyelvvizsga vagyok. Talán egy majdnem összejött B2-es Angol, amiben mindenki csak reménykedik.
Nagyjából 1-re haza érek, és tudom, hogy nem fogok könnyen elaludni,mióta nem melletted húz magához az álom, nehezebb.
Érzem, hogy megint sírni fogok, pedig nem szeretnék.
Egy semmit mondó dal szól a fülemben, mégis vissza repít hozzád, azt az érzést nyújtja, amikor együtt aludtunk, akkor utáltam, hogy ott voltál.
De egyre jobban vágyom rá, hogy ismét megtörténjen.
Azt kell, hogy mondjam, hogy te tanítottál meg szeretni. Szerettél, amikor meg sem érdemeltem volna. Öleltél, amikor ellöktelek és most eltolsz, pedig húzodnék.
Kicsit magányos lettem ezalatt azt értem, hogy hiába vannak mellettem, hiába akarnak én akkor sem akarom őket. Csak téged, csak minket. Mert rá jöttem, hogy boldog voltam.
ESTÁS LEYENDO
Utazás Tündérföldre /egypercesek/
Historia Corta'A szobám ablakából bámulom az eső cseppeket,ahogy versenyeznek..vajon melyik éri el hamarabb a szívemet? Az az apró,amely egy faágáról szakadt le,vagy az az óriás,amely egy szikláról fog érkezni? Egy dologban biztos vagyok,a becsapódásukban.' Ez eg...
