Hol nem volt

Hatodik fejezet - Adaline

Az éjszakai utca nyirkos volt és hűvös. Félelmetes és veszélyes volt kint tartózkodnunk, bár nem csak éjjel, nappal is. A legtöbb, amit tehettem, hogy eltakartam a hajamat és szende arcomat, nehogy feltűnjön bárkinek is, hogy egy fiatal lány vagyok, mert nagyon is rosszak voltak az esélyeim. Ha netalán kiszúrt volna magának egy utcai bűnöző horda, valószínűleg megszégyenítettek és erőszakkal kényszerítettek volna kimondatlan dolgokra, ami ellen nem tudtam volna védekezni. Sok ilyet láttam már azelőtt, bár szerencsére még nem tapasztaltam a saját bőrömön, de az ilyet soha senki nem úszta meg szárazon. Terry nagyon ügyelt rá, hogy maga mögött tudhasson, mikor egy rosszabb hírű környéken telepedtünk le, de ő maga sem lett volna képes megmenteni egy ilyen helyzetből, sőt a férfi még rosszabbul is jött volna ki belőle. Valószínűleg megölték volna. 

Pár napos bolyongás után világossá vált, hogy nem fogunk egy hamar fedelet találni magunknak. A nyomor közepén vándoroltunk a lehető legtöbb rossz szándékú és megbízhatatlan ember között, ráadásul még azokhoz sem fordulhattunk segítségért, akiket ismertünk, mert hazudnunk kellett kilétünkről. Hamar elfogott egyfajta keserű érzés, miszerint lehetetlen volt az életem, amitől zárkózottá váltam Terry mellett. Nem tudtam megszólalni, hiszen nem volt miről szólni, és nem kívántam elsírni mindazt, ami nyomasztott belülről. Terry ezt tűrte és megértette, talán így volt jobb neki is. Mindketten az elménkbe menekültünk magyarázatért és egy indokért, amiért érdemes volt ezt tenni.

Én még nem találtam meg az én indokom. 

Lassan elérkeztünk egy újabb városrészhez, ahol még sosem jártam azelőtt. Egy fokkal gazdagabb volt, de még mindig jellemzően rendetlen. Már akkor elegem volt a bolyongásból, pedig még csak akkor vette kezdetét. Igaz, már tudtam mit fogok tenni, de először találnom kellett Terry-nek egy biztonságos helyet, ahol megszállhatott. Nem tehettem meg, hogy magára hagyom csak úgy. Hiszen ő sem tette.

A város felépítése teljesen logikátlan volt. Voltak környékek amelyek fejlettebbek és élhetőbbek voltak, míg akár pár utcával később egy lepukkadt körzethez érkezhettél. Kiszámíthatatlan volt hova lyukadsz ki, így senki sem szívesen hagyta el az ő ismerős környezetét. Ez azért volt így, mert mikor megalapult a város, akkor több falu és nagyvárost is egybemostak. Igazából ez egy nagybetűs Város volt, óriási terjedelemmel. 

Mi akkor a külváros felé haladtunk, hiszen egyrészt Erin is arra menekült, az erdőbe, másrészt arra kisebb volt az esélye annak, hogy nyomozókba szaladunk. A központ környékén senkinek sem volt privát az élete. Ott éltek a leggazdagabbak, azok, akiknek fontos szerepük volt a társadalom életében, így muszáj volt szem előtt tartani az ennyire befolyásos embereket. A kormány nem viccelt, szigorú volt és ha szükség volt rá, kegyetlen is. Az átlagemberekkel vagy a átlagon aluliakkal kevésbé foglalkoztak, mondhatni nem féltek tőlünk. Jogos a felvetés, hogy ugyan mire fel kéne, de én mindig is tudtam, hogy valami nem jól működik. Nem igazság ahogy mi és azoknak a dúsgazdagok élete mennyire különbözik. Még csak életnek sem nevezném igazán. 

Bár lehet, hogy csak naiv voltam az élettel kapcsolatban, valamiért én úgy emlékeztem az egy szebb dolog. Az otthonom szebb volt, tudtam.

A várost gépekkel őrizték, elvileg nagyon nehezen lehetett túljutni a határon. Nekem egyszer sikerült, arra gondoltam vajon menne-e még egyszer? Csak el kell terelni a drónok figyelmét és gyorsnak lenni. Most már talán használnék jelzavarót is, ami esetleg megbénítja a kis méretű gépeket. Kockázatosabb, ugyanis lehet, hogy üzenetet küldene a rendszerhibáról, így lebuktatna, de nem volna lehetetlen, ha gyorsan csinálnám...

Az egyik éjszakai szórakozóhely hátsó kijáratánál találtunk rejtekhelyet. Szörnyű volt a bűz, de még pont elviselhető. Romlott étel illata terjengett az egyik sarok felől, de legalább teljesen kihalt volt. A fejemre húztam egy kendőt és megpróbáltam álomba zuhanni. Ráparancsoltam magamra, hogy ne gondolkozzak, majd idejében el is bóbiskoltam.