Specials

~We found her

~Megtaláltuk őt

Szólongatom, de ő csak fuldokolva és sikítva könyörög. Sosem láttam még sírni. Bele sem merek gondolni, mit tehettek vele, ami ennyire megtörte. Nem ismer fel sem engem sem senkit közülünk. Csak zokog és remeg, és azt hajtogatja, hogy ne.

- Ella, én vagyok az, Will. - próbálom ismét megérinteni

Ledermed, majd duzzadt szemeit rám emeli, s ismételten könnyek lepik el. Ugyan azt a szót emlegeti, de már engem nézve.

- Kicsim, kérlek, nyugodj meg. - szorítom karjaim közé

Kapálózása alább hagy, de lélegzete egyenletlen, s remegése sem akar szűnni.

- Will. - nyögi ki zokogva

- Shh... itt vagyok Kicsim. - puszilok hajába nyugtatásképp

- Nem, nem ... te nem. Nem lehetsz itt! -töri ki magát karjaim közül kiabálva

Megpróbál felkelni a földről, de vissza esik. Hirtelen fény támad, s hunyorogva keresem barátnőmet. Ekkor látom csak, hogy szinte az egész testét alvadt vér és friss sebek, vágások borítják. Halálra rémülten pillant rám, majd felém nyúl, s amennyire csak ereje engedi, behúz magához a sarokba. Közeledő léptek zaja üti meg fülünket, mire Ella még jobban remegni kezd, s próbál minél jobban maga mögé tuszkolni engem.

- Mit csinálsz? - kérdezem halkan

Nem válaszol, csak még jobban hozzám simul teljesen a falnak lapítva minket. A többiek is feleszmélnek, s elénk állnak, mire nyílik a cella ajtaja. A fehér köpenyes nő áll az ajtajában, s körbe futtatja szemét a börtönszobán, majd mintha rajtam állapodna meg a tekintete. Nem! Nem rajtam, Ellán!

- Alaric! - kiáltja, mire sietősen mellé csapódik az egyik fegyveres őr. - Megmondtam, hogy nem eshet baja! Neked sértetlennek tűnik?! - dühöng

Miért lett ilyen ideges? Hisz ő tette ezt vele, tudta nagyon jól, hogy milyen állapotban van... vagy nem? És miért olyan fontos neki Ella? Ezt sosem értettem meg. Ahányszor összetűzésbe kerültünk a felnőttekkel, csak őt akarták, a többiek vagy útban voltak, vagy csalinak használták őket. De mit akarhat tőle? Hisz ő is csak egy árva, akit eldobtak az adottsága miatt. Miért olyan különleges?

~Ella~

Megint jönnek! Nem! Nem akarom! Nem vihetik el Willt, nem bánthatják! Én már nem bírom sokáig, elhagy az erőm. De nekik nem eshet bántódásuk, nem engedhetem, hisz miattam vannak itt! Inkább szenvedjek én, úgy is engem akarnak.

- Hozd Ellát. – szólal fel a nő

A remegés ismét úrrá lesz rajtam. Érem, ahogy Will teljes erejével magához szorít, megpróbál ellenállni, de az őr egy sokkolóval könnyedén rendre inti.

- Ne bántsák! – kiáltom zokogva, s már nem ellenkezem

Hagyom, hadd vigyen, csak hagyja békén őt. Meg kell óvnom. Nem eshet baja! Még látom, hogy felkel a földről, s megpróbál utánam jönni, de bezárják előtte a cella ajtót, s tovább rángatnak engem. Vajon hová visznek? Újabb kínzás, vagy vallatás? A jól ismert út helyett azonban másfelé megyünk. Remegnek a lábaim, érzem, hogy gyenge vagyok. Az új helységbe belépve értetlenül nézek körbe. Hatalmas tükör helyezkedik el a fal egyik oldalán alatta egy mosdókagylóval. A terem közepén egy fürdőkád található, mellette törölközőkkel és mindenféle tisztálkodó szerekkel.

- Szedd rendbe magad, fontos személlyel fogsz találkozni. – utasít a nő

Egy intéssel elküldi a férfit, majd helyet foglal egy széken s le sem veszi rólam tekintetét. Mozdulatlanul állok s kémlelem a szobát kiutat keresve, majd egy sóhajjal nyugtázva feladom. Nincs menekvés. Utasít, hogy vetkőzzek le és fürödjek meg, majd tudtomra adja, hogy utána rendbe teszik a sebeimet. Ismételten kihangsúlyozza, hogy fontos emberrel lesz találkozóm és normálisan kell, hogy kinézzek. Mondja ezt a bányarém. Mivel magamtól nem akarom, így a nő tessékel be a kádba, s mosdat meg. Meglepően meleg a víz. Kissé felfrissít a fürdés. Nem tudom mennyi ideje lehettem oda bezárva. Talán pár óra, de lehet, hogy pár nap. Nem, annyi nem lehetett. Hamar feltűnt Williamnek biztosan, hogy eltűntem, ha neki nem legalább Joshnak biztosan. Nem tudom most hányadán állunk Willel, de hát ki tudja már követni? Elvesztem... Több értelemben is.

Tiszta ruhát kapta. Mármint szó szerint ruhát. Elég kényelmetlenül érzem magam benne. Sosem volt még rajtam ilyen. Ez nekem túl fehér, túl tiszta... Kifésülték a hajamat és valami furcsa bőrszínű krémet is kentek az arcomra. Csak a saját nadrágomat és cuccaimat akarom vissza. Ez a ruha is alig takar valamit. Ki lehet ez a nagyon fontos személy? És miért érdeklem őt?

Egy újabb ismeretlen teremhez érkezve kitárult előttem az ajtaja. Tátva maradt a szám. Mindent csillogó márvány borít, s a közepén egy szintén márványból készült asztal foglal helyet körülötte székekkel. Lágy zene szól, mi szinte elaltat. Az asztal mellett egy srác áll. Magas termete, szőke kissé göndörödő haja van, mi kiemeli zöld szemét. Nem sokkal lehet idősebb nálam talán két három évvel. Széles mosoly kúszik arcára minket megpillantva, majd a nő, aki ide hozatott kezét nyújtja felé. A fiú alázatosan fogja meg, majd kezet csókol neki.

- Anyám, csodásan festesz, mint mindig. – hízeleg

A fia?! Mi a franc? Mit keresek én itt? Mi közöm nekem hozzá?

- Finn, végre megtaláltuk. – lelkendezik a nő, majd felém mutat. – Ő itt a húgod. – mondja boldogan 

U.I. A képen Ella és Will látható, félreértés ne essen! ♥ Bocsi a késésért :*