Because Of Me - Miattam [Suga ff.] ~ Gyorsan Befejezett

1.

- De anya! Nem vagyok én holmi bébicsősz, hogy egy 24 éves fenekére vigyázzak. Menjetek ti Daeguba és gondoskodjatok róla. - pukkasztottam ki idegesen a rágóm és perdültem egyet a székemen.

- MinJi, hogy mondhatsz ilyet. Még is csak a bátyád! - mondta anya szemrehányóan a képernyőn keresztül.

- A-a. Még csak annyi vérrokonságunk sincs, mint ami egy normális mostohatestvérpárnak van. Engem te örökbe fogadtál, majd elváltál és összeházasodtál az apjával. Több közös van bennünk evvel hagymával, mint vele. - fogtam kezembe az említett zöldséget és tartottam anyám elé.

- De törvény szerint akkor is a rokonod, mégha csak papíron is, de a húga vagy. - mondta egyre idegesebben.

- És miért nem mentek ti? -kérdeztem a plafont bámulva, mire csak a csöndet kaptam válaszként. Ezek szerint megfogtam.

- MinJi.. te is tudod, hogy Thailand sokkal nagyobb táv, mint Szöul. Sokkal macerásabb lenne nekünk átköltöznünk oda, mint neked. És ...

- Ne. Ne gyere nekem a távolsággal. Mond csak ki nyugodtan. Túl nagy teher lenne nektek törődni vele és ezért inkább rámsózzátok, hogy ti élvezhessétek a holiday-t. - mosolyogtam rá szemrehányóan, mire felháborodva nézett rám.

- Nem erről van.. YAH! Kim MinJi! Ne szemtelenkedj és ne is feleselj. Mész a bátyádhoz és erről nem nyitok vitát. Ha meg nem teszed, akkor nem küldök pénzt a bankkártyádra. - mondta és tudtam, hogy tudja nyert ügye van. Nem említettem még, de anyám nevét megtartottam így míg Yoongi Min, addig én Kim vagyok.

- Mikor kell mennem? - kérdeztem morogva egy kis idő után.

- Holnap már indulhatsz is. - mondta mosolyogva, mire nekem kikerekedtek a szemeim.

- De egy fél nap alatt képtelenség bepakolni! És még jegyet is kéne venni...

- Ne aggódj. A jegyeket már elintéztem. Csak a neved és a személyid kell és már a repülőn is vagy.  - mondta büszkén. - A csomagjaidat meg megoldod. Nagy lány vagy már. - mondta.

- Persze... - suttogtam, s nemes egyszerűséggel kinyomtam. Úgy se volt mit megbeszélnünk már. Bezzeg Ő, ő nem boldogul egyedül és nem NAGY fiú ahhoz, hogy meglegyen a lakásában egyedül. Sóhajtva dőltem hátra a székemen, majd lassan feltápászkodva kezdtem el pakolni a bőröndjeimbe. Ajánlom Yoongi, hogy szebb legyen a lakásod, mint most az enyém, mert különben nem állok jót magamért!

Másnap a repülőút után:

Megropogtatva a kezeimet álltam meg a reptér előtt és fordultam körbe, hogy fel tudjam mérni Daegu városát. Meglepően szép volt maga a hely, de amint eszembe jutott miért is kellett idejönnöm, már is nem tudtam tovább mosolyogni.

- Hay, Yoongi... meg akarsz halni, hogy ezt teszed velem? - beszéltem magamhoz, majd egy kiáltással leintettem egy taxit. A sofőr kedvesen segített nekem a két hatalmas bőröndöm bepakolásával, bár kicsit megbámult amiért a hajam vége rózsaszínre volt festve. Ez már a 21. század tata! Ideje újítani és az enyém még csak nem is extrém.

Csöndben ültem végig az utat mely egyenesen a bátyám címét viselő férfi vagy fiú házához vezetett.  Nem akartam találkozni vele, hisz minek. Alig ismer, s én is őt. Az egyetlen dolog amit tudok róla, hogy mostohaanyám élettársának a gyereke, hímnemű és rákos. Ja meg, hogy valószínűleg négy vagy kevesebb hónap múlva meg fog halni. Azt hiszem ennél többet nem is akarok tudni. Kit érdekel? Nincs semmi közünk egymáshoz és én is csak azért kellek, hogy a szülők nyugodt szívvel turbékoljanak, mondván: "Legalább nem teljesen egyedül halt meg."

- Kisasszony. Megérkeztünk. - szólt valószínűleg már sokadjára hozzám a sofőr, mire egy köszönömöt mormoltam el, majd miután segített kiszedni a csomagtartóból a cuccaimat, a kezébe nyomtam az út összegét és már búcsút is vettem az öregtől. Meglepetésemre nem egy panelház, egy roncstelep vagy valami ilyesmi fogadott, hanem egy egész takaros kis családiház. Kétszer is lekellett ellenőriznem a megadott címet, hogy biztos jó helyre érkeztem-e, de miután még a postaládán is a "Min Yoongi" név állt, már muszáj volt elhinnem, hogy az tényleg az ő háza.

Nagy szenvedés volt elhurcolni a bőröndjeimet a bejárati ajtóig, de megoldottam és végül sikeresen csöngettem az ajtó melletti gomb segítségével. Várnom kellett egy kicsit, mire végre fordult a zár és kinyílt az ajtó, de addig legalább körül tudtam nézni a kertben, mely amilyen pici, olyan takaros is volt.

- Igen? - dugta ki szőke buksiját egy meglehetősen fiatal srác az ajtón, mire egy picit elgondolkodtam. Vajon mióta néz ki így Yoongi... és vajon ő is olyan furcsa lesz öregen mint az apja?

- MinJi vagyok és helló! - intettem egyet csámcsogva az epres rágómon. Kikerekedett hatalmas szemekkel nézett rajtam végig és feltehetőleg kutakodott agytekervényeiben, keresve a választ arra, hogy biztos a mostoha húga áll-e előtte vagy csak egy másik, MinJi névre hallgató lány. Míg ő ezt próbálta kitalálni, addig én gyorsan felmértem őt magát.

Nagyon vakítóan fehér bőre volt. Szemei beesettek és alatta karikák éktelenkedtek. Ijesztő látványt nyújtott a hozzátársuló vékonyka testtel, de lehet jobban megijedtem volna, ha előtte láttam volna egészségesen is.  

- Haj.. ezek szerint még szólni is elfelejtettek. - mondtam nagyot sóhajtva. - A húgod MinJi vagyok és a szüleink azért küldtek mert nem akartak leutazni Thaiból. Én leszek melletted míg meg nem halsz. -mondtam nemes egyszerűséggel egy érzelemmentes, monoton hangon és lepakoltam a bőröndjeimet az előszobában.
Nem volt kenyerem a kertelés és nem is terveztem. Csak azért mert egy papír szerint a bátyám, még nem fogok "Oppa"-t kiáltva a nyakába ugrani és azt harsogni, hogy majd úgy is jobban lesz.

- Kösz.. - mondta rekedtes hangján, mire megfordultam és egy kis ideig néztem gyenge testét.

- Szép kéró. Sajátpénzből vetted vagy te is anyáékon élősködsz mint én, mivel nem találsz munkát? - kérdeztem, hogy ne csak a legyek zümmögését kelljen hallgatnunk, mint alapzajt.

- Saját. - mondta halkan és megállt a konyhában a konyhapultnak dőlve.

- Ez király. Mit dolgozol? - kérdeztem még mindig forgolódva, mire egy kis csöndet kaptam válaszként. 
Miért hallgat mindenki mint a sír?

- A zenében vagyok jártas. - mondta szűkszavúan, engem meg nem érdekelt annyira, hogy kérdezősködjek még róla.

- Ah... van erre felé valami disco? Vagy valami olyan hely ahol lelehet inni magunkat a sárgaföldig? - fordultam most már felé, mire összevonta a szemöldökeit.

- A.. azt hiszem van egy. Két utcányira. - mondta értetlenül, mire összecsaptam a tenyeremet örömömben.

- Okés. Akkor majd kérném a címet. - mondtam. - Hol fogok aludni? - kérdeztem megint. Le akartam tudni ezt az egész beszélgetős dolgot, mivel semmi kedvem nem volt bájcsevegni, már amennyire volt bájos az amit én leműveltem szerencsétlennek. Nem elég, hogy van egy saját, hordozható háziállata, de még velem is gyarapodott eggyel a gondjainak listája.

- Csa... csak egy hálószobám van.... az én szobám. - mondta zavartan, mire megragadtam a bőröndjeimet.

- Zavar ha lánnyal kell aludnod? - kérdeztem, mire megrázta a fejét.

- Ez esetben veled fogok aludni. - mondtam egy vicsorral az arcomon és meg is indultam szoba felfedezőkörútra.

----első rész. Remélem mindenki értette, hogy mire akartam asszociálni a színekkel és egybek. Hogy tetszett?? 😓😶😶

xXSunnyXx