Két világ, melyet csak egy több mint ötven méteres fal választ el egymástól. Adeia (Adejá) a mágia világa, és Amathis az emberek földje. Mindenki tud a másik világról, de senki se merészkedik a falon túlra.
Aspid (Ászpid) egy igen jelentős szerepet...
Ez a történet egy lányról szól, egy kisbabáról. Boldog, szerető családba született az apró csöppség. Mindig mosolygott. Apja tudós volt és egyre jobban beleásta magát a munkába. A lány pedig elkezdett mászni. Az apa elkészült a legújabb szerrel. Már csak egy teszt alany kell. És mi sem egyszerűbb az ártatlan, szelíd kislányon kísérletezni. A kislány nem félt. Odament apjához. De mikor meglátta a hatalmas tűt, elkezdtek potyogni könnyei. -Ne sírj.-szólt apja.-Te vagy apuci bátor katonája.-mosolygott rá kedvesen...de ez a kedvesség nem volt valós. Úgy tekintet a kislányára mint egy kísérleti patkányra. Az anya próbálta lebeszélni férjét, de nem tudta.
Ahogy egyre több kísérletnek lett alávetve a leány, annál csendesebb lett. Nem sírt, nem hisztizett. Csak felült az orvosi asztalra kinyújtotta karját és várta szokásos szúrós érzést. a lány erősebb lett és okosabb. A fájdalomtűrő képességei is fejlődtek, amit nem egy módon derített ki az apja. A lány csak tűrt és tűrt. Hogy miért? talán azért a kis fejsimogatásért amit minden szer beadása után kapott, ugyanis csak ekkor ért hozzá az apja.
Egy idő után a lány gyönyörű kék szempárja megváltozott. De csak az egyik szeme lett más. Ugyanis az egyik szeme kékből halvány rózsaszínre váltott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez volt az utolsó csepp. Az anya lement a laborba és felgyújtott mindent. Ugyanis ő lángmester volt. Az apa kétségbeesetten nézte, ahogy elég minden. Ekkor megragadta a lány csuklóját. -Őt nem akarod elégetni?? Ő IS AZ ÉN MUNKÁM!-kiabált rá feleségére. Az anyában megannyi érzés kavargott. Dühös volt, szomorú és lelkiismeret furdalása volt,mert hagyta, hogy eddig fajuljon a dolog. Lökött egyet a férfin, a kislányt pedig átölelte. De az apa utolsó pillanatban megragadta felesége pólóját és magával húzta. -Szeretlek.-súgta lánya fülébe és még szorosabban ölelte. Az anya testét körbe ölelték a lángok, de nem azok amik a labort emésztették, utolsó erejével egy nagyon nagy mennyiségű mágiát felemésztő varázslatot hasznát. Ez volt a Tűz teleportálás. A tűz átterjedt a kislányra majd eltűnt. -Sikerült. Most már jobb helyen leszel.-mondta és végleg elnyelte őt a tűz.
A kislány egy erdőben találta magát. Sötét volt és félt. Elkezdett sírni. Lódobogás hallatszott és egyre közelebbről. kislány előtt egy magas alak jelent meg. felnézett rá de az arcát nem látta, ugyanis csuklya volt rajta. A férfi lehajolt és felemelte a leányt. Hirtelen egy másik férfi lépett melléjük. -Királyom, nem hiszem, hogy jó ötlet minden fele gyermeket felszedni az erdőből. -Gnosi, értékelem aggódásod, de nem hagyom itt. Éjszaka sok a vadállat...nem hagyom itt, hogy meghaljon. -Értettem, Artúr király.
A király ekkor vette észre leány furcsa és egyben különleges szempárját. Azt is észrevette, hogy fél. -Ne aggódj! Jó helyen vagy.-mosolygott rá a leányra. A leány olyan sok idő után, most lát először igazi mosolyt. A lány hozzábujt a király mellkasához. És anyja szavai víz hangoztak a fejében.
Boldog volt. Úgy érezte tényleg jó helyre került. Így kerültem a királyi család körébe. Ez volt az én, Aspid, történetem.
