A Fal

C h a p t e r : T w o

Mint ahogy azt sokan gondoljátok, rólam fog szólni a történet. Aspid vagyok, őrző. Hogy mint is jelent az őrző? Mindjárt elmondom de előtte még térjünk vissza rám.

Árva vagyok, mint tudjátok a sorsnak köszönhetem, hogy ilyen jó kezekbe kerültem. Artúr és Athéné nagyon jól gondomat viselték. Persze először félén voltam, de ahogy egyre jobban nőttem úgy egyre beszédesebb lettem. Meg persze kíváncsi természetű voltam, így sok bajba kerültem. Nem bírtam magammal. Athénét és Artúrt, anyának és apának szólítom, de tudom, hogy nem ők az igazi szüleim. Mondanom sem kell, mert gondolom tudjátok, de Athéné a királyné és Artúr a király. Hihetetlen jó csapat. Persze azt is gondolhatnátok, hogy biztos egész nap a palotában ülnek és isznak, de nem. Mindenki szereti őket és nem ok nélkül. ugyanis a csatában ők is részt vesszen, mégpedig az élen. A birodalom sorsát úgy kezelik mintha az is egy gyermekük lenne. Gyakran ellátogatnak a kis falvakba és nem várják el, hogy térdre boruljanak előttük. Dehogy. Remélem, hogy én is olyan jó ember leszek mint ők.

Van nekik egy vér szerinti lányuk Zafíra. Anyjára ütött, tehát gyönyörű és ezt persze nem felejti el naponta legalább tízszer elmondani. Nem jövünk ki túl jól, de neki is hálás vagyok mert befogadott. Kicsiként sokat játszottunk együtt de aztán útjaink lassan kezdtek szétválni. Míg ő az előkelő és gyönyörű ruhás világ felé húzott, engem inkább a fegyverek és a harcok kezdtek érdekelni. Így míg ő az igazi hercegnő szerepet játssza, addig én elvégzem őrzői kötelességemet.

Adeiában a legelterjedtebb faj az Elf. Sokáig tartott mire nekem megjelent a képességem. Alakváltó vagyok. Egy fehér griffé tudok változni. Nos de akkor térjünk rá arra hogy mi is az őrző. az őrző feladata őrizni a több mint ötven méter magas falat amely elválasztja Adeiát, Amatistól. tizenkettő őrző van, ez a tizenkettő a legjobb harcosokból áll a birodalomban. Négy legjobb Őrzőnek vannak védelmezői. az első legjobb őrzőnek kettő van. Aki jelen esetben én vagyok. Sokat edzettem, hogy eljussak idáig. Hisz én vagyok a legfiatalabb őrző. Én 15 évesen lettem őrző de ez két éve volt. És higgyétek el nem könnyű őrzővé válni,úgy hogy a szüleid nem igazán akarják. De tudjátok mit? Elmesélem, hogy is lettem őrző.

《《《 》》》

-Ne már Apa! Kérlek! Hisz egész életemben emiatt edzettem.-szeltem át a palota koronázótermét apám után.
-Aspid, nem!-fordult hátra egy pillanatra.
-Ez nem ér! Anya!-mutattam mind két kezemmel apa felé, ami nehéz volt hisz az egyikben az íjamat tartottam.
-Aspid én sem tartom jó ötletnek. Veszélyes és unalmas. Egész nap a fal tetején ülni...-nézett rám anyám.
-De kérlek! Tudok minden védő varázslatot, miden támadó varázslatot bemagoltam, a gyógynövényeket is ismerem!
-Tudom, kicsim.
-És jobb vagyok majdnem az összes katonádnál.-Néztem apámra de ő csak ment előre.
-De ők tapasztaltabbak.-zárta le a témát apám.
-Jó.-álltam meg.-kiállok bármelyik katonád ellen ha te nyersz akkor abbahagyom és nem leszek őrző, de ha én nyerek engedned kell!-apám megállt és megfordult majd elém sétált. Méregette arcom minden vonását, hogy lássa komolyan gondolom-e. Kinyújtottam felé a karom. Kezet ráztunk ezzel megkötve az egyességünket.
-Szívem...-nézett apámra.
-Ne aggódj drágám, hisz régebben is mindig én húztam ki a bajból.-mosolygott rám apám, célozva arra, hogy úgy sem fogom tudni legyőzni az emberét.- Holnap, reggel hat.-ez volt az utolsó mondata majd anyámmal az oldalán elmentek.

Izgatottan mentem fel a szobámba ahol elővettem egy sporttáskát és beledobáltam az összes fegyverem nagy nehezen sikerült összecipzározni a vállamra vetettem a táskát és ép léptem volna ki amikor drágalátos nővérem utamat állta.
-Még mindig nem adtad fel a röhejes álmod?-nézett rám karba tett kezekkel.
-Hogy hercegnő legyek? De már születésem óta.
-Arról nem én tehetek ha neked nem állnak jól a ruhák. és egy hercegnőnek szépnek kell lennie. nem olyannak mint neked!-megforgattam a szemeim.
-Jaj Zafírra, zaklass mást a hülyeségeddel.-mentem el de mivel nem fértem el mellette a vállammal arrébb löktem.
-Csak megöleted magad!-kiabált utánam én meg rá se nézve hátra intettem neki. jelezve, hogy nem érdekel.

Kisétáltam a palota előtt ahol régi jó barátom várt, Gnosi. Gnosi a királyi sereg hadvezére és a tanítóm.

-Készen állsz?-mosolygott rám.
-Igen.-hatalmas kardját felém lendítette amit könnyen kikerültem.
-Nem rossz.-húzta ajkait félmosolyra.
-Mutass valami újat, öreg.-mosolyogtam szélesen.

Elkezdtünk harcolni. Gnosi ahogy szokott most se kímélt. teljes erejéből nekem jött. De nem lehetek őrző, ha nem győzőm le.
-Ne csak állj Aspid!-szolt rám az öreg közben pedig támadott. eldobtam az íjam és elővettem a kardom. Csak a kardok csattogását lehetett hallani, ekkor kigáncsoltam Gnosit és mikor a földre ért fejéhez tartottam a kardom.
-Feladom.-emelte fel kezeit. Elraktam a kardom és a kezem nyújtottam felé, amit elfogadott. felhúztam.-Halottam apád belegyezett egy egyességbe.-nézett rám mindentudóan.
-Igen. Mindenféleképpen nyernem kell.
-Ugye tudod, hogy akkor kezdődik az igazi veszedelem miután nyertél?
-Igen, ha nyerek akkor elmehetek az őrző kiválasztásra.-Gnosi bólintott. Az őrző kiválasztás olyan mint egy gladiátort harc, csak itt több ezren lesznek és varázslattól kezdve a kardig bármit lehet használni. Csak egy szabály van, nem ölhetsz. Ugyanis Adeia elsőszármű törvénye: "Csak annyit ölhetsz ami csillapítja az éhséged!" Magyarán nem gyilkolhatsz csak úgy másokat. Csak is ételélt ölhetsz és csak is állatokat. Békés nép vagyunk. Még egy rövid imát is mondunk mielőtt megölünk valamit.
-Tudod mikor az erdőben Artúr király rátalált, azt gondoltam biztos olyan leszel mint Zafírra.-nevetett mire én is vele nevettem.-De nem. Te egy bátor harcos vagy. Bár még tíz ilyen katonám lenne.
-Ha nem sikerül őrzővé válnom, akkor jövök hozzád katonának.-mosolyogtam.
-Annak én örülnék a legjobban. De sikerülni fog. Sőt...szerintem te leszel a legjobb a birodalomban.
-Nem már Gnosi...sok jobb harcos van mint én.
-Az lehet, de bátrabb, okosabb és vakmerőbb aligha. nem futamodsz meg az új és váratlan dolgoktól és ez jó.
-Na jó menjünk öreg! a végén még elsírod magad.-veregettem hátba.
-Tényleg ennyire öreg lennék?-nézett végig magán.
-Nem dehogy.-nevettem és visszamentünk a palotába.