A Fal

C h a p t e r : S i x

-Nem értem, miért nem mész el velük?-sóhajtottam és Kodára néztem.
-Nem azért edzettem, hogy holmi kislány legyőzzön! Csak azért mert királyi családból való vagy, és jó tanítod volt, nem jelenti azt, hogy lenézhetsz másokat!-köpte a szavakat.-Én vér és verejték árán jutottam el idáig! Gondolom te még sose érezted magad egyedül, hisz a szolgálok mindig veled voltak...-szidott. Nem is ismer...

Baj van. Éreztem,  hogy a szemem megváltozott. Ilyenkor sokkal gyorsabb és kegyetlenebb vagyok.
Egy tizedmásodperc alatt Koda elé kerültem és töröm nyakához szorítottam. Pislogni se volt ideje.
-Nem vagyok a királyi család vér szerinti tagja.-Koda szemei elkerekedtek.- Az erdőben találtak, és befogadtak. Kiskorom óta harcolni akartam, de persze ez Athéné királynénak nem tetszett, hisz úgy tekint rám mint a saját lányára. Az igazi szüleim meghaltak, apám kísérletezett rajtam. Ezert más színű az egyik szemem. Es nem volt tanítom, napközben megtámadtam a hadvezért. Egy évig csináltam, persze mindig legyőzött, de egy idő után már tanácsokat is adott. Es en elküldtem az összes szolgálom. Mint ahogy mondtam, nem vagyok hercegnő.-végül elvettem a pengét a torkától és elindultam apám felé.
-Ölj meg!-kiabált utánam.
-Nincs engedélyem, és ha ennyire unod az eltér, vess véget magad!-dobtam elé a pengét. Amit meg is ragadott.-Csak, hogy tudd, sokan úgy haltak meg, hogy meg élni akartak. Nem gondolod, hogy önzőség csak úgy eldobni az életed? Te nem futottál el, at hittem bátor vagy, de csak hülye. Feladni az életed, mert nem sikerült valami? Engem már egymilliószor a padlóra küldtek, mégsem adtam fel. Tényleg ennyire gyenge lennél?-néztem rá csalódottan. Majd megfordultam es elindultam a palota kapui irányába.
-Kérlek segíts, hogy erősebbé váljak!-hátranéztem és láttam, hogy Koda letérdelt.-Kérlek! Erősebb akarok lenni!
-Legyen. Akkor mostantól te vagy a testorom.-mosolyogtam rá és felé nyújtottam a kezem. Amit elfogadott.
Apára néztem aki elismerően bólintott. Majd beléptünk a palotába. Megláttam az egyik szolgálót.
-Kísérd el az urat az új szobájába!-mosolyogtam a lányra kedvesen.
-Igenis, Aspid hercegnő.-pukedlizett egyet majd csuklón ragadta Kodát és elmentek. Én pedig folytattam az utam egyenesen, anyámék szobájába. Még vár rám egy kínos beszélgetés...

Kopogtam a hatalmas fa ajtón. Majd benyitottam. Anya éppen az erkélyen állt és fürkészte a tájat.
-Nem úgy gondoltam...-kezdtem bele.-Tudod, hogy szeretlek és hálás vagyok! Ha ti nem vagytok, meghaltam volna...-sétáltam mellé az erkélyre, majd ránéztem. Sírt.-Nee! Anya, ha megbántottalak...
-Nem bántottál meg, tudom, hogy nem vagyok az igazi anyád.
-Akkor miért sírsz?-néztem rá aggódva.
-Ezek öröm könnyek.-fordult felém és rám mosolygott.-Büszke vagyok rád!-ölelt meg.
-Rám, miért??-néztem rá értetlenül.
-Mert a bérgyilkosok hozzád se tudtak érni!-szóval mégis nézett, elmosolyodtam. -És hallom let egy helyes testőrőd!-kacsingatott.
-Anya nee!-nevettem.-Ideje vissza mennem Kodához, még sok mindent kell tanulnia...-sóhajtottam.
-Persze, persze...menj csak!-már szinte tolt ki a szobábol.

Én csak nevetve elindultam megkeresni Kodát.

Mivel csak egy olyan szoba van ami üresen áll, így tudtam hogy hol keressem. Éppen a lépcsőfokokat szedtem kettesével, amikor veszekedést hallottam.
-Nem hiszem el! Hogy lehetsz ekkora paraszt?-hallottam Zafírra idegesítő nyávogását.
-Csak benyitottam! Aspidot kerestem.-forgatta szemeit Kode. -Amúgy se tudtam volna mit látni.-mosolygott.
-Hogy mered?!-pont ekkor értem Koda mellé.-Jo, hogy jössz! Valaki beengedte ezt az ősembert a palotába és kukkolt!-hisztizett Zafírra.
-Nem ősember, Koda a testőröm.-mondtam és összefontam karjaim a mellkasom előtt.
-Ő? TESTŐR? Hisz legyőzted! Tehát gyenge.
-Majd akkor nevezz valakit gyengének, ha te erős vagy.-mondtam egyenesen drága nővérem szemébe.-És mivel a testőröm, most mar o is itt lakik.
-Ebbe apáék nem mennek bele!
-Már bele mentek!-mondtam es elráncigáltam Kodát.-Ideje megtanulnod varázsolnod!-mondtam mosolyogva.
-Az nem az én műfajom...-mondta Koda.
-Pont ezert kell megtanulnod.-néztem rá, majd megálltunk egy nagy ajtó előtt. Majd kinyitottam es egy hatalmas könyvtár tárult elénk. De ez nem egy átlagos könyvtár volt. A könyvespolcok lebegtek és össze-vissza mozogtak. Majd középen egy csuhás nő állt. Ő volt Nest. Neki a feladata odaadni azt a könyvet amit szeretnél, tehát ő irányítja a könyvtárat. Nest nem tud beszélni, csak suttogni, azt is úgy, hogy rákapcsolódik az agyi frekvenciádra. De így is nehezen lehet megérteni. Nesttel igen jóban vagyok hisz régóta ide járok.

-Azta...-nézett körbe Koda.
-Ülj le nyugodtan.-mutattam a földre. Mivel itt nincsenek bútorok. Koda le is ült én eddig Nesthez mentem.
~Csak nem a barátja?-hallottam a fejemben Nest sziszegő hangját. Ugyanis Nest hangja olyan mintha egy kígyó beszélne hozzád sziszegve.
-Nem, ő a testőröm.
~Ne haragudjon hercegnő, de szerintem nincs szüksége testőre, főleg olyanra aki gyengébb önnél.-mindig is csodáltam Nest. Könnyen megmondja bárkiről, hogy mennyire erős. És a jövőbe is lát, de sajnos nem tudja kontrollálni a látomásait.
-Ha megtanítom varázsolni akkor erőseb lesz. És...nem akartam, hogy megölje magát mert egyszer veszített.
~Oh hercegnő maga igazán kedves. De nem szeretném feltartani. Miben segíthetek?
-Az alap elem varázslatokat szeretném.
~Azonnal!-kezével a levegőbe rajzol majd hirtelen öt könyv repült felénk egyenesen Nest kezébe.~Tessék.-nyújtotta felém és enyhén meg is hajolt. Sokszor kertem, hogy ne kezeljen hercegnőként és hogy ne hajolgasson előttem. De erre a válasza azt volt: "Nem azért csinálom, mert hercegnő, hanem mert tudom a jövőt." Mai napig nem sikerült rájönnöm mire célzott, de elmondani meg nem mondja....

Az öt könyvvel a kezemben elindultam Koda felé. Koda elképedve nézett engem és a sok könyvet.
-Ugye ezt...
-Nem gondolom komolyan? De!-mosolyogtam rá. Na jó talán elvezem, hogy szívathatom szegényt.-Ezek csak az alap varázslatok...szóval láss hozzá.-ültem le mellé es elé raktam a könyveket. Koda kinyitotta a föld könyvet az első oldalon és elkezdte olvasni.
Én pedig lotusz ulésben meditálni kezdtem.
-Persze...te csak aludj amíg en halálra magolom magam...-mondta unottan Koda.
-Meditálok, nem alszok.-mondtam de nem néztem rá.
-És az mire jó?
-Így tudod összpontosítani a csakrád.-néztem rá.
-Csakra?-nézett rám értetlenül.
-Amolyan belső energia, vagy erő. Ha megtanulod kellően kezelni a csakrád akkor fogod tudni jól használni a varázslatokat. De a varázslatoknak is vannak nehézségeik...vannak olyanok amikre csak gondolnod kell. Ilyen például ez...-kinyujtottam a karom és elképzeltem ahogy a kezemben vagy egy víz gömb. Nem sokkal később már kis vízcsíkok jelentek meg, amíg egy gömbbé álltak össze. Aztán vannak az olyanok ahol egy kis jel kell, ilyen volt a pajzs amit földből hoztam létre. Aztán az olyanok amikhez bonyolultabb jel kell kell és nem könnyű elsajátítani őket...

Még meséltem neki egy kicsit a csakráról, aztán elkezdte tanulni a varázslatokat. Pár óra múlva összecsukta a könyvet.
-Feladom! Nem tudom mikor kell kimondani a nevet és mikor nem...-sóhajtott.
-Jó...segítek.-álltam fel és Nesthez sétáltam.

De ahhoz, hogy segíteni tudjak neki más helyszín kell...