A Fal

C h a p t e r : T e n

Mindenki támadt, de én nem. Csak álltam egy helyben és figyeltem. Ahogy gondoltam...itt nem egyéni játék van. Csomóan csapatokba szerveződtek...ez nem a legjobb stratégia. Persze, erősebbek de bármikor bárki hátba szúrhatja a másikat. Én ezért nem társulok.  Egy csapattárs csak púp lenne a hátamon.
-Hé hercegnő! Arra vársz, hogy apád lefizessen minket?-hallottam mögülem egy ellenszenves, mély hangot. Megfordultam. Egy nálam kicsit magasabb, velem egyidős fiút pillantottam meg. Kék haja csak úgy rikított. Fegyvere érdekes volt. Kettő kard penge volt összekötve egy lánccal. Csak úgy sugárzott belőle a magabiztosság.
-Ha a beszólást mellőzted volna, akkor simán hátba támadhattál volna. Biztos, hogy neked itt a helyed?-emeltem rá a tekintetem. A fiúnak megváltozott az arckifejezése, az eddigi lenéző tekintet és magabiztos mosoly eltűnt, helyét átvette a gyilkos tekintet és a dühös vicsorgás.
-Mi a neved?-kérdeztem.
-Semmi kozod hozzá!
-Akkor Áfonya leszel vontam vállat.-ereztem, hogy ekkor elpattant benne valami. Felém lendítette kardját, de kikerültem.
-Ha dühből harcolsz akkor már vesztettél...-sóhajtottam.
-Mit beszélsz?-kérdezte ingerülten és megint rám támadt. Felém szúrt kardjával de én csak elfordultam így tökéletesen hasba tudtam rúgni, el is kezdett köhögni.
-Menj és keress egy másik ellenfelet. De ha még egyszer hercegnőnek hívsz, akkor neked annyi.-hogy bebizonyítsam, hogy komolyan gondolom bevetettem a nézésem. Lefagyott. Már tudom irányítani, már csak azt kellene megtanulnom, hogy hogyan irányítsam ha piros lesz. Mert akkor az ösztöneim uralkodnak felettem, nem tudom befolyásolni...és ha itt átváltozik a szemem, akkor bajok lesznek.

Végül levettem a pillantásom Áfonyáról, aki egyből levegőért kapkodott.
-Mi vagy te??!-kérdezte félve.
-Ki tudja?-feleltem kérdéssel a kérdésre.
Én is szeretném tudni, hogy mi vagyok...
Hirtelen egy bárd suhant el az arcom előtt. Még az egyik hajtincsemből is levágott, amit már tudtam összefogni. Tekintetem végig vezettem a bárd nyelén, majd megláttam a bárdhoz tartozó embert. Komolyan mondom...egyszerűbb lenne átugrani, mint megkerülni. Ráadás a szaga sem volt valami jó...Kopasz volt de a szakálla majdnem a földig ért.
-Hé cica baba...tudod nem itt kén lenned. Itt az igazi férfiak mérik össze az erejüket.
-Akkor te mit keresel itt?-néztem a benga állatra. Hitelen a homlokán kidagadt az ér. Komolyan mondom csalódott vagyok. Állítólag itt a legjobb harcosok vannak, mégis az első szabály megszegik. Ne támadj dühösen! De persze ez a fazon is bepipult és rám támadt. Elegem van ezekből a kishalakból. Mikor lendített egyet a bárdjával, megfogtam a fegyvert és egy jégvarázslatot hajtottam végre. Nem csak a fegyvert de még magát az embert is megfagyasztottam. Majd a jégtömböt meglöktem. Ami ahogy a földhöz ért darabokra tört. Elegem van a kis halakból...nem azért gyakoroltam és edzettem ennyit, hogy ilyen bénákkal játszadozzak. Ideje lenne bekeményíteni. Ha egy embert le tudok szerelni úgy, hogy csak ránézek, akkor mennyit tudnék úgy leszedni, ha az egész aurám ijesztő lesz?
-Azta! Aspid leszedett egy embert! Még is ki hitte volna?! De vajon ennyi elég ahhoz, hogy nyeljen? Vagy megint a királyi család mögé fog bújni?-jaj fogd már be...még nem is láttad mire vagyok képes.Dühös vagyok. És ezt most az egyszer ki kell használnom. Minden dühöm a csakrámba áramoltattam, a csakrámat pedig szétterjesztettem. Majd elindultam egy elitebnek tűnő csapat felé. de ahogy elindultam a körülöttem lévő emberek elájultak. Azt gondoltam hogy sokan meg fognak ijedni...de hogy elájuljanak. de nem egy ember hanem a fél küzdő nép. nem gondoltam, hogy ennyire menő leszek.
-Ezt látták, hölgyeim és uraim?! A harcosok felét elintézte úgy hogy nem ért hozzá! Vajon milyen varázslat lehetett? vagy lehet ez is csak valami trükk?-na jó...most betelt a pohár. A földön megpillantottam egy lándzsát. felkaptam és teljes erőmből eldobtam a kommentátor felé, aki egy kis bódéban kuporgott. A lándzsa áttörte az üveget és pont az ember feje mellett állt bele a falba.
-Még egyszer megszólalsz és a következő nem megy mellé!-kiáltottam felé.
-B-Bocsánat.-persze, ilyenkor nem nagy a szája.

Hirtelen úgy éreztem valami meg akar támadni így hátrébb ugrottam. Nem tévedtem. Ha nem ugrok hátrébb akkor a kard tuti levágta volna a fejem. ránéztem az illetőre. Szemeim egy kicsit elkerekedtek. Ugyanis egy igen nemes kinézetű fiúval találtam szembe magam. Biztos egy másik nép nemese...mert tudom, hogy vannak olyan népek ahova apám hatalma nem ér el. Ő is ilyen lenne. Haja szürkés-fekete és kettő macskafüle volt. A ruhájáról csak úgy sugárzott a nemesség, nagyon kacifántos volt. Aztán még ott volt a macska farka. Csak nem a Vad Macska törzsének a hercege? Csak is az lehet. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Úgy látszik végre van egy komoly ellenfelem. 

Ráadásul igen kevesen maradtunk. gyorsan körbenéztem. 14-en vagyunk...azt hogy? Ennyien meghaltak már? Mert az a pár ember akit én kiütöttem, azok is kiestek, de hát akkor is lennie kéne még legalább ötven embernek. Az az elit csapat iktatta volna ki őket?
-Nem érdekel, hogy hercegnő vagy, vagy sem. Az utamba vagy, szóval készülj a halálra.-mondta magabiztosan és az egyik kezét a háta mögé tette. Ugye most csak viccel? Fél kézzel akar legyőzni.
-Nem túl nagy szavak ezek?-néztem rá.
-Húzd ki a kardod és meglátjuk.-mondta türelmetlenül.
Előhúztam a kardom, testsúlyomat a lehető legmélyebbre helyeztem. leengedtem magam, és elrugaszkodtam. Olyan sebességgel száguldottam ellenfelem felé mint egy golyó. Eszeveszett gyorsasággal forgattam a kardom, de ő nem hátrált, tartotta a tempót. Ám hirtelen valami csípni kezdte az arcom, ezért hátraugrottam és az arcomhoz nyúltam...vér. A kis görénynek sikerült megvágnia. Végre valami izgalom. Nem tudtam visszafogni a mosolygásom. Izgatott vagyok. Éreztem, hogy a szemem is kezd egy kicsit "mozgolódni".