Barátság vagy esetleg?

5.fejezet

/Vivien szemszöge/

Mikor reggel fel keltem ott aludt mellettem , olyan volt mint egy kis angyal ahogy a szőke tincsei az arcára hullottak és ahogy kezeit gyengén ökölbe szorítva maga mellet pihentette. Miután eleget néztem kiszálltam az ágyból. Nagy nehezen le mentem , anyát találtam a pultnál épp valami tojást csinált.

- Szia kicsim. ...Azt hittem fel se kelsz.

- Miért menyi az idő? /az órára néztem és eléggé meglepődtem/

- Jézusom már 11 van?!?

- Bizony bizony szóval keltsd fel Jázmint hogy reggeli.

Csak bólintottam egyet anyának és indultam felfelé , mikor felértem ő már a kanapén ült.

- jó reggelt. Hogy aludtál? 

- Remekül /válaszolta eléggé flegmán/

- Netán valami baj van? /kérdeztem mit sem sejtően/

- Igen. Ezt miért nem adtad oda!?!  Nem nézhetem meg? /Ekkor elővette azt lapot amin A levél című vers volt , amit amúgy én írtam neki/

- H-hát én el-ro- elrontottam./dadogtam össze vissza , közbe a szívem a torkomba dobogott éreztem hogy elönti az arcom a pír/

- Mi? Nekem nagyon tetszik, főleg hogy engem is beleírtál. /a mondat végére elmosolyodott/

- Tényleg? /borzasztóan  meglepődtem nem is gondoltam volna hogy ez neki tetszeni fog/

-Komolyan tetszik , de miért nem adtad oda? 

- Mert féltem. /ekkor fölállt és a nyakamba ugrott , a hirtelen cselekedettől megbillentem és mind a ketten a földön találtuk magunkat/ 

- Mitől félsz /kérdezte halkan, mosolyogva , majd felült a hasamra és nézett le rám/

- Attól hogy nem így fog végződni /ekkor az egyik kezem a derekán és a másikkal elhúztam egy tincset az arcából amibe bele is pirult. Persze én hatszor felpofoztam magam  mert egy hetero lánnyal így viselkedek./

Nagy nehezen leszálltunk egymásról és lementünk anyukám vezér szavaira. Az asztalnál ülve csak néztük egymást el-el kapva a fejünk , alig ettünk. Mindezek után elérkezett a búcsú amire egyikünk se várt. Az ajtónál mikor ment volna gyorsan egy puszit nyomtam a homlokára , én se értettem ezt a cselekvésemet csak olyan jó volt megtenni.

Hétfőn iskolába a szemem rögtön őt kereste  pár másod percen belül meg is találta  , épp pár lánnyal beszélgetett ami vajuk be nála nem megszokott. Sajnos el kellet indulnom a terem irányába mert matek lesz és arról még poénból se mertem elkésni. Ép hogy beért doga osztás amit a múlt órán irtunk , 5-ös nézem a nevet rajta csak az anyám lehet te jó ég 5-ős tele van ez a nap szokatlan dolgokkal. 

A matek óra elteltével tértem volna vissza kedvenc elfoglaltságomhoz még padig Jázmin bámulásához mikor megragadták a vállam.

- Ki az? 

- Nyugi csak én vagyok , rá ér a csaj most velem jössz /Lili mind ezt ördögi hangon minta nekem amitől mi tagadás kicsit megijedtem/

Elkezdett húzni magával fel a lépcsőn , én csak pánikozva kérdeztem.

- Hova viszel? 

- Nyugi már.

Egyszerre csak felértünk a tetőre és a kezembe adott egy víz bombát. Erre nekem lesett.

- Ja hogy ma van a szülinapja.

- Pontosaaaan 

Lilinek és nekem bevett szokásunk megviccelni az igazgatót minden egyes szülinapján , és hát most ezt víz bombákkal tesszük. Mikor kiért a kocsijához mi minden erőnkkel   ledobtuk a bombákat majd nevetve  el szaladtunk , hogy még véletlenül se higgye  azt hogy mi voltunk. Mikor beért csurom vizesen piros fejel sokan elnevették magukat mi meg csak Lilivel nyomtunk egy ökölpacsit.

KI VOLT EZ!!!!!! kiabálta és minden évben ezt is megúsztuk végül a diri haza ment mi meg csak nevettünk az egészen. 

Délután elbúcsúzva Lilitől boldogan mentem haza , és ez a boldogság csak nőtt mikor megláttam Jázmint mosolyogni , viszont mikor megláttam hogy megölel egy másik lányt és az arcon puszilja minden boldogságom dühbe fordult át. Oda mentem de mi még észre vehetek volna hátat fordítottam. Simán képen csaptam volna az a lányt de feltettem a kérdéseket magamnak mielőtt cselekedtem volna. Miért lánnyal? és ha miért nem velem? Miért Ő ? Egy mondattal  amit persze mástól halottam meg is válaszoltam. "Még is ki szeretne téged?,, Ha ha megint igazad volt te ribanc mint mindig. Mikor mentem haza láttam hogy kézen fogva távolodnak , elsírtam magam és onnantól nem is nagyon tudtam kommunikálni senkivel