Barátság vagy esetleg?

10.fejezet

/Jázmin szemszöge/

Mikor kimondta lesokkoltam és nem tudtam hová tenni. Próbáltam többször is válaszolni de egyszerűen nem jöttek a ki szavak a számon. Folyton -folyvást   azt kérdezgettem magamtól: mi van velem , miért állok itt mereven , mit kéne mondanom, hogyan mondjam. Egyszer csak vissza szereztem uralmam a testem felett és se szó se beszéd elszaladtam, minden erőmből futottam és csak futottam, bele se gondolva mit tettem.

/Vivi szemszöge/

 Elment , itt hagyott , elhagyott, ezek a szavak víz hangoztak bennem, nem akartam elhinni ami történ. Térdre rogytam és csak sírtam halkan. A könnyeim csak folytak de hangot nem adtam ki mellé. tudtam hogy ez lesz , tudtam hogy ilyen mázlit nem érdemlek. Felálltam és leporoltam magam , majd haza fele vettem az irányt. Lassan araszolva haladtam , talán kicsit reménykedtem hogy újra megint láthatom : gyönyörű mosolyát , aranyos kicsi alkatát , szebbnél-szebb vállára omló haját. Istenem. Hogy tudtam így beleszeretni valakibe és ha már bele szerettem mit tettem hogy így kel vezekeljek? Mit? 

Még mindig ezek a kérdések viharoztak a fejemben mikor benyitottam. a szüleim nem voltak otthon így fel siettem a szobámba , és a lápcső mi felfelé vezetett oly hosszúnak oly vége láthatatlannak tűnt. Nagy nehezen fel értem , rögöt az ágyamra vettem magam. 

Sok mindenem gondolkodtam és egyszerre csak behasít egy mondat. Egy régmúlt kísértete szájából ,akit azt hittem többet nem látok. Nem is láttam mert egy ő maga jelent meg előttem , Jázmin és szüntelenül suttogott valamit . Én közelebb hajolva meg kérdeztem tőle - Miaz? mit mondasz? Ekkor hirtelen fel nézet , szemei vérben fürödtek , kezéről a vér szüntelen vörös vízesést alkotott , arca elsápadt , ám hirtelen szörnyen dühösre változott arckifejezése és ordítva mondta el ugyan azt a mondatott "MÉG IS KI SZERETNE TÉGED". Ekkor kirohantam a szobából de csak egy folyosót láttam , minek falain Jázmin képei lógtak. Én csak a rohantam és rohantam , de a talaj szó szerint ketté tört. Ekkor hatalmas kezek közt találtam magam , majd hirtelen megláttam a hatalmas óriást. Maga volt Zsófi , szemei bekötve , a kendő alatt látszott hogy véres. Rám ordított majd eldobott , egy üveg kamrába találtam magam és láttam ahogy Zsófi leveszi a szemkendőjét. Láttam hogy szemei helyén lyukak vannak . Ekkor hirtelen Jázminnal találtam magam egy szobába , hirtelen sok lett belőlük és folyamatosan mondták ugyan azt a mondatot. Én elordítottam magam hogy elég de ők csak hangosabban folytatták, majd hirtelen az összes fel nevetett . Ekkor beléptem pincébe, ott volt volt Zsófi. Megint elkezdte mondani nekem az eddig elhangzott mondatokat , és és én hirtelen felkaptam egy kalapácsot , az első ütést a kezére mértem ami t tőből leszakadt , a másodikat a térdére erre teljesen kifordult a lába, de még akkor is jött felél majd bele vágtam egyet a fejébe , az állkapcsa teljesen cafatokba. Ekkor ordítva rohant felém de egy ütéssel hárítottam. Majd ráültem a hasár és folyamatos mozdulatokkal vertem bele az agyába kalapácsot, éreztem a hogy a meleg vér fröccsen az arcomra és végig folyik rajta , közbe szüntelenül kiabálva ordítottam felé "HAGYJ BÉJÉN ÉS TŰNJ EL A FEJEMBŐL"

Ekkor hirtelen föl ébredtem , csak álmodtam Jézusom csak álmodtam. De ott volt ott ült az ágyam végén az a lány és egy szót suttogott szüntelenül amit immár értettem. SZERETLEK 

Azt hittem megint álmodok de mikor közelebb jött és az ajkait az enyéimre tapasztotta rögtön tudtam hogy nem álom. Heves csókolózásunknak  a levegő hiány vettet véget, de ekkor homlokát az enyémre tapasztva mosolygott rám. Minden álmom teljesült.

Na hello . Itt Miyako , sajnálom hogy Pénteken nem volt rész őszintén szólva nem hagytak írni. Be kell jelentenem hogy vége a ennek a sztorinak és ezzel Jázmin és Vivi kalandjainak is vége. Hát mit mondjak elég fasza utazás volt. Senki ne feledje ez nem az utolsó sztorim már tervezem a következőt ami a napokba meg jöhet szóval addig is sziasztok.

Miyako kilép