Barátság vagy esetleg?

1.felyezet

Hello.Engem Zsófinak hívnak 17 éves vagyok egy átlagos lány vállig érő sötét barna  haj barna szem és ennyi nincs más nagy dolog ami megemlíthető rajtam. Sose gondoltam magam szépnek se nagyon semminek , megvoltam azzal a gondolattal hogy olyan vagyok mint a többi lány. Viszont lehet csak olyan akartam lenni hat még elválik ha érdekel hallgass végig . Ez az én történetem.

Az egész egy reggelen kezdődik mikor anyukám éppen ébreszget engem.

-Kicsim lassan kel fel nem lenne túl jó ha az új sulidba már az első nap elkésnél.

Igen új  sulit kezdek most megyek 11.-be bevallom kissé ideges vagyok , na mindegy elkezdek ébredezni és kinyögök valami "Jó kelek,,-et. Nem sokkal utána ez megtörtént én megfésülködtem felöltöztem és egy kenyeret is be kellet nyomnom anya unszolásra.Mikor beértem az iskolába körül néztem fhú de nagy gondoltam , visszont a nagy csodálkozásomat egy belém csapódó ember törte meg egy lány de amilyen gyorsan jött már ment is talán még gyorsabban is. Nem igazán törődtem vele inkább mentem a termünkbe leültem egy padra az ablak mellet és egy váratlan pillanatba oda ül mellém egy lány aki eléggé néz , szinte ordított róla hogy azt akarja hogy megszólítsam és én így tettem.

-Öhm szia (ennyibe ki is merültem lássuk be pocsék vagyok a kommunikálásba)

-Szia. Ügye te vagy az új diák vagy hát persze hogy az vagy, engem Melindának hívnak és téged? (hadarta el nem tudom mi a reggeli rutinja de tuti benne van 8 bögre kávé és 12 energia ital kísérőnek)

(oh most nekem válaszolnom kéne jólvan Zsófi szedd össze magad valami szocialt gyerünk képes vagy rá)

-Engem Horváth Zsófinak hívnak örülök a találkozásnak. (10 pontos!!!)

-Én is és úgy néz ki hogy itt fogok ülni és és sokat fogunk tudni beszélgetni de jó lesz.

-jah igen (ne már egyszer próbálok normálisan viselkedni és kifogok egy ilyet miééért, ez az én formám)

Egy srác oda szól hála istenek.

-Meló nem kell minden ujjat lefárasztanod már az első nap.

-De mi csak beszélgettünk.

-Tényleg? Nekem úgy tűnt hogy csak te beszélsz.

-Neeem. Vagyis hát de. (mint ketten rám nézetek most mit kéne mondanom?)

-Öhm hát izé nem vagyok túl beszédes. ( Ez az Zsófi már az első nap kis is derült menyire antiszoc vagy gratulálok tpas tpas)

Hála isten becsengettek és nem kellet tovább elviselnem ezt a kínos helyzetet. Engem kihivat hogy menyek meséljek magamról , elmondtam hol mikor születtem milyen vagyok stb. Kiderült hogy az osztályom tök jó fej és jól elvoltunk. De elérkezett a hazatérés órája amit bevallom már vártam.

-Hé Zsófi holnap mit szolnál ha .......

-Meg mondtam hogy nem. Nem akarom megszívatni az osztály főnököt egy műpókkal és nem pókot se hozok.

-Haj de miért?

-Mert szemétség azért.

Ezt a srácot Bencének hívják akinek mindig valami hülyeségen jár az esze most engem is be akartak egy hasonló fa*zásgba  húzni Pisitvel egyetembe.  Mikor mentem haza bele futottam abba a lányba reggelről gyors oda mentem hozzá meg akartam tudni nem lett baja vagy valami olyan gyorsan elviharzott.

-Hé szia én vagyok az reggelről akibe bele ütköztél csak érdekel hogy minden rendbe van-e 

-É-én hát öhm igen

Eléggé piros volt az arca bevallom aranyos volt azzal szőkés barna hajával ami fel van neki fogva és azzal a kék szemével. Egy félmosolyt küldtem felé erre.

-Annak örülök. és mi a neved? Az enyém Horváth Zsófi a tied?

-Az én ne-nevem Vivien 

-Az klasz név és hanyadikos vagy? 

-Most 9.-es 

-Értem fuh emlékszem mikor én az lettem nagy kaland volt.

Idő közbe megjött a buszunk és felszáltunk a haza vezető utat már szótlanul tettük meg de ő azért fel fel nézegetett rám és erre elmosolyodtam kicsit. Mikor haza értem a szüleim enm voltak othon és én erre a kis félénk lányra gondoltam és azt volt a terv hogy holnap meg keresem