Szerelem első látásra [YoonMin ff.] Befejezett

5.rész

*Jimin*

Arra keltem hogy Yoongi nem volt melletem. Kár, pedig jó lett volna a karjaiban ébredni. Nyújtózkodtam az ágyon és felálltam. Megkerestem ruháimat és felvettem őket. Ki akartam menni a szobából de zárva volt. Nagyon bepánikotam mert nem bírom a bezártságot. Elkezdtem verni az ajtót de semmi. Miért kellett bezárni? Vagy lehet betörtek és Yoongi már holtan fekszik valahol! Hátráltam az ajtótol beültem a sarokba és sírni kezdtem. Pár perc elteltével lépteket hallottam és valaki kizárta az ajtót és benyitott.

-Jimin miért sírsz? -kérdezi Yoongi mintha mi sem történt volna.

-Hogy miért? Talán azért mert egy idióta bezárt ide! -töröltem meg szemeimet.

-Akkor ez az idióta szépen kidob ebből a házból! -mi? Ő zárt be? Mivel érdemeltem ezd ki? Nem teheti ezt velem! Azt mondta hogy szeret! Vagy csak arra kellettem neki? Ez az egész csak színjáték volt? Ezeken gondolkodva mégjobban sírni kezdtem.

-Jajj takarodj már innen és ne rinyálj! -mondta ki azokat a szavakat amik összetörték a szívem!

-Miért tetted ezt velem? Miért mondtad azt hogy szeretsz amikor nem is igaz? -tört ki belőlem a mégjobban a sírás.

-Mert ehhez volt kedvem!
-tettekbkeresztbe a kezeit.

-Ahhoz volt kedved, hogy valakinek a szívét összetörd? Ahhoz, hogy valakit így átt verjél? Ahhoz, hogy kiélhesd a vágyaid? -felálltam és a válaszát nem várva próbáltam kimentem mellette mert elkezdtem szédülni. Nem szólt csak állt tovább ott. Elértem a lépcsőhez. Megtettem az első lépést és leestem volna ha nem kapaszkodok meg a korlátban. Suga most ért ide. Indultam volna tovább de elsötétült minden..

*Yoongi*

Jimin mellett ébredtem. Nagyon elfáradhatott. Mocorogni kezdett és jobban hozzámbújt. Adtam egy puszit a homlokára és óvatosan kikászálódtam az ágyamból és kijöttem a szobából. A biztonság kedvéért bezártam hátha Jenie időközben hazaért volna. Lebaktattam a lépcsőn és egy cetlit találtam az asztalon amint ez állt:

"Nem hittem volna, hogy megcsalsz! Nem hittem volna, hogy egy férfival csalsz meg! Engem többé ne várj haza!"

Olvastam el és dühösen összegyürtem. Dörömbölést hallottam abbó szobából ahova Jimint bezártam. Mégjobban dühös lettem. És felrohantam. Kizátam és láttam ahogyan Jimin a sarokban sírt.

-Jimin miért sírsz? -próbáltam a lehető legkedvesebben kérdezni.

-Hogy miért? Talán azért mert egy idióta bezárt ide! -evvel idegesített mégjobban és csak a sírása akadályozott meg abban, hogy ne verjem meg.

-Akkor szépen eza az idióta kidob ebből a házból! -nem akarom bántani. Így is fáj így látni. Elkezdett jobban sírni és véletlen olyat majd mondtam amit nem akartam.

-Jajj takarodj már innen és ne rinyálj! -hagyd már abba Yoongi! Te szereted ezt a fiút! Nem teheted meg ezt vele!

-Miért tetted ezt velem? Miért mondtad azt hogy szeretsz amikor nem is igaz? -már hogy ne szeretnélek? Csak dühös vagyok magamra amiért nem vgyáztam eléggé hogy mikor jött meg Jenie. Nem akarlak többet bántani a szavaimmal. Gyorsan el kell menned! Siess!

-Mert ehhez volt kedvem! -már miket beszélek? Én imádom a teste egész részét. Visszagondol va az estére kiráz a hideg ezért kereszbe teszem a kezem. Soha nem hazdtam az érzéseimről sem még is hazudok.

-Ahhoz volt kedved hogy valakinek a szívét összetörd?
Ahhoz, hogy valakit így áttverjél? Ahhoz, hogy kiélhesd a vágyaid?
-dehogy is! Én tényleg szeretlek! Tudom elcsesztem! Ez mind Jenie hibája. És most kérdezhetitek miért. Akkor elmagyarázom. Ha az a szipirtyó elmondja hogy mit tettem akkor se nekem se Jiminnek nem lesz normális élete többé. Jenie apaja egy maffia tag de ezt csak én tudom. Bármikor rám vagy szegény Chimchimre küldheti pár emberét. Mire észbe kaptam nem volt itt ezért követtem őt. Épp a lépcső korlátjába kapaszkodott. Ment volna tovább de leesett. Nem tudtam időben elkapni és a lépcső szélébe beverte a fejét. Lerohantam hozzá.

-Édesem Jimin! Hallasz?
-ha az én hibámból hal meg én nem tudom mit csinálok majd nélküle. Gyorsan hívtam a mentősöket és 10perc múlva meg is jöttek.

-Áljon arrébb! -mondja az egyik mentős.

-Ugye nem fog meghalni? -kérdeztem zokogva.

-Még így nem tudok semmit mondani de eljöhet velünk ha akar. Én egyből beültem és megfogtam szerelmem kezét. Remélem még élvezhetem édes csókját. Hallhatom a hangját.

Csak bírd ki! -adtam csókot a kezére. Vártam mikor érünk a kórházba ami egy őrökkévalóságnak tartott..