Szerelem első látásra [YoonMin ff.] Befejezett

11.rész

*Jimin*

Ez a napunk nagyon lassan telt el. Egész végig veszekedtem Yoongival. Nem értem miért akkora nagy gond ha Ji-ho val beszélgetek. Nem értem. Miért nem lehet kihasználni ezt a kis időt?! Miért csak eddig kellek neki? Van valakije aki nincs ott amikor kanos vagy mi a tököm? Ha valakit igazán szeretsz akkor nem hogyod ott a kórházban és tűnsz el fél évre. Aztán pedig hirtelen a semmiből újra előtűnsz és megkúrsz. Persze én vagyok a hülye, hogy hagyom, na meg persze élvezem is.

Egy egész nap kárbament a dühkitörései miatt. Ha féltékeny akkor se kéne ilyennek lennie. Ezeken gondolkodtam amikor kivágódott az ajtó. Egy félmeztelen Suga jött be rajta. Kérdezés nélkül letepert az ágyra. Szó szerint letépte rólam a pólómat. Elkezdte szívni és harapdálni a nyakam.

-Héj, Yoongi hagyd abba. -próbáltam eltolni de sikertelen volt. A nyakamról áttért a kulcscsontomra majd hogy nem véresre harapdálta.

-Yoongi! -nem hagyja abba.

-Yoongi kérlek! -ekkor eltört bennem a mécses és zokogni kezdtem. Ezt őt nem nagyon érdekelte.

-Jimin, mondtam, hogy legközelebb nem úszod meg!  -nézett rám. Ám amikor meg látott leszállt rólam. Felültem én is és felúztam a lábam. Összekulcsoltam a kezem rajta és megint sírni kezdtem.

-Jimin -szipogott -Én nem akartam! Nem akartalak bántani! -ölelt meg. Nem viszonoztam ölelését és ellöktem magamtól.

-Egész nap bunkó voltál, kiabáltál velem és most még meg is akarsz erőszakolni?! -kezdtem jobban sírni.

-Nem dehogy is! Sosem tudnálak bántani. -próbálta megsimogatni arcom de én nem hagytam.

-Lehet testileg nem is akarsz, de most még is ezt akartad tenni! Arról nem is beszélve, hogy a szavaiddal számtalanszor bántottál már meg! -ne verj át Yoongi! Majdnem megerőszakoltál és most azt mondod nem akarsz bántani? Röhej!

-Sosem tudnálak megerőszakolni kérelek higyj nekem! -ölelt megint meg. Eddig tarott ellenállásom. Nem bírtam tovább. Olyan szorosan szorítottam mint még soha. Megpuszilta nyakam és együtt sírtunk. Nem tudom hogyan fogom kibírni nélküle. Ez a szerelem amit Yoongi irántérzek olyan mint a drog. Ha rászoksz egykönnyen nem szabadulsz tőle.

Amint abbahagytuk a sírást elmentünk fürödni. Együtt. Kicsit zavarban voltam. Nem tudom miért hisz sokszor látott már így. Miután megfürdettük egymást kiszálltunk a fürdökádból. Megtöröltük a másikikat és felöltözettük. Kimentünk a helyiségből és csöngettek. Lementünk és kinyitottuk. Az a személy állt ott aki miatt az egész napunk kárba ment. Suga idegesen csapta be az ajtót. Bezárta azt és elkezdett a szobánk felé húzni.

-Suga mi a baj? -rántottam ki a kezem szorításából.

-Féltelek! Kibaszottul féltelek az a bajom! -fordult felém.

-Mitől féltesz? Talán Ji-ho bántani akar vagy mi? -léptem oda és az arcát kezeim közé vettem.

-Nem tudom. Lehet. Érzem hogy ő rosszat akar neked! -tette ra a kezét az enyémre.

-Nem hiszem! -mosolyogtam rá bíztatóan.

-Nem tudsz te semmit! -kezdett el megint a szombánk felé húzni. Lelökött az ágyra. Azt hittem befelyezi azt amit elkezdett, de nem. Bemászott mellém és elhelyezkedett. Felkúsztam hozzá. Belefúrtam a fejem a nyakába és elaludtam.

*Yoongi*

Ez a napom nagyon rossz volt. Egész végig veszekedtem Jiminnel. Rajta töltöttem ki a dühömet. Ji-ho t is távol kell tartanom töle. Vajon most mit gondolhat rólam? Biztos azt hiszi, hogy egy idegbeteg állat vagyok. Nagyon ki szeretném engesztelni. De mivel? Hmm.. van egy öteletem. Lekaptam a pólóm és berohantam a szobájába. Lelöktem az ágyra és felémásztam. Levettem (khm szakítottam) a pólóját. Szívni kezdtem a nyakát. Talán kicsit dúrvább voltam. A nyakáról áttértem a kulcscsontjára. Harapdáltam.

-Jimin, mondtam, higy legközelebb nem úszod meg. -néztem rá. Amint megláttam kisírt szemeit leszálltam róla. Összekuporodva sírt tovább.

-Jimin -szipogtam -Én nem akartam! Nem akartalak bántani! -öleltem meg. Nem viszonozta ölelésem és ellökött.

-Egész nap bunkó voltál, kiabáltál velem és most még meg is akarsz erőszakolni?! -kezdtett jobban sírni.

-Nem dehogy is! Sosem tudnálak bántani. -próbáltam simogatni de ellökte kezem.

-Lehet testileg nem is akarsz, de most még is ezt akartad tenni! Arról nem is beszélve, hogy a szavaiddal számtalanszor bántottál már meg! -nézett szemembe. Én nem akarok neki több fájdalmat okozni.

-Sosem tudnálak megerőszakolni kérelek higyj nekem! -öleltem megint meg. Mostmár hagyta. Észre se vettem, hogy ellenkezik. Csak jót akartam neki. Annyira szeretem ezt a fiút. Megpusziltam nyakát és együtt sírtunk.

Amint abbahagytuk a sírást elmentünk fürödni. Látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban van. Nem kéne zavarban lennie hisz egy, láttam már így. Kettő meg tökéletes teste van. Szép és puha bőr, elképesztően puha ajkak, vékony de izmos test. Plusz van egy bomba segge. Miután megfürdettük egymást kiszálltunk a fürdökádból. Megtöröltük a másikikat és felöltözettük. Kimentünk a helyiségből és csöngettek. Lementünk és kinyitottuk. Az a nyomorék Ji-ho állt ott. Meg se vártam, hogy megszólaljon rávágtam az ajtót.  Bezártam azt és szobánk felé húztam Chimet.

-Suga mi a baj? -rántotta ki kezét.

-Féltelek! Kibaszottul féltelek az a bajom! -fordultam felé.

-Mitől féltesz? Talán Ji-ho bántani akar vagy mi? -jött közelebb. Két aprócska keze közé vette arcomat.

-Nem tudom. Lehet. Érzem hogy ő rosszat akar neked! -tettem rá a kezére az enyémet. Nem érzem hanem tudom.

-Nem hiszem! -mosolyogott.

-Nem tudsz te semmit! - megint szobánk felé vonszoltam őt. Lelökötem az ágyra. Látszott szegényen hogy meglepődött. Szerintem meg is ijedt. Én csak bemásztam mellé és elhelyezkedtem. Felkúsztott hozzám. Belefúrta fejét a nyakamba és bealudt. Én még nem tudtam mert féltem. Nem mástol mint, hogy az az idióta még mindig itt lehet. Nem tartott sokáig az "örködésem" mert lecsukódtak szemeim.

Hali mindenki. Meghoztam a részt. Remélem tetszett. Ha igen tudod mi a dolgod. Ja és még valami. Remélem nem zavar senkit, hogy szinte az összes rész úgy ér véget hogy elalszanak. Nem tudom nekem így jó. Jobb mint ha a legjobb résznél hagynám abba. Na mind1 további szép estét!