Szerelem első látásra [YoonMin ff.] Befejezett

14.rész

*Jimin*

-Sziasztok! Jöttem elbúcsúzni Yoongitól. -jött be kérdezés nélkül. Kicsit furcsáltam hisz a két fiú nem igazán jött ki egymással. Otthonosan leült a nappaliban levő kanapéra.

-Amúgy meg bocs a vidámpark miatt. Biztos elrontottam az egész napotokat. -mondta tettetett sajnálattal ugyanis én mindíg észre veszem ha valaki hazudik.

-Hát nem szúrtad el nagyon jól éreztük magunkat igaz drágám? -csókolt meg hirtelen. Huh. Drágám. Így se hívott még senki.

-Akkor jó! -nevetett fel kínosan. Ha jól látom most ezek ketten miattam versenyeznek? Mind ketten fölöslegesen verseng ugyan is mindenk tudja. Yoonmin is fucking real!

-Kérsz valamit inni? -kérdeztem Ji-hotól.

-Igen egy pohár vizet! -nézett rám csillogó szemekkel. Oké... Kimentem a konyhába és töltöttem egy üvegpohárba hideg vizet.

-Itt is van! -ültem a két fiú közé mert majdem egymásnak estek. Ji-ho úgy vette el a poharat, hogy a kezem szándékosan megfogta, és tök feltünően. Yoongi a combomra tette kezét irtó közel férfiasságomhoz.

A nap további része unalmasan telt. Szivesebben lettem volna kettesben Yoongival. De hát az istenért sem akart volna elmenni, pedig célozgattam neki hogy menjen el!

-Hát én most megyek. Még össze kell pakolnom fent a cuccaimat. "Nagyon örülök a találkozásnak." -hallatszott az irónia a hangjában. Felállt és felsétált szobánkba.

-Ha nem haragszol utána megyek! -meg sem várva válaszát Yoongi után mentem. Háttal állt nekem ezért nem látott. Mögé osontam és átöleltem. Kezét az enyémre tette. Belefúrtam fejem a hátába és utat engedtem a könnyeimnek.

-Sss, ne sírj. -fordult felém

-Még mindíg nem értem miért nem maradsz! Miért nem vagyok elég jó neked? -szorítottam erősebben.

-Jimin! -fogta kezei közé arcom. -Nekem te vagy a tökéletes szó jelentése. És a te érdekedben nem maradhatok! -puszilt homlokomra.

-Feljöttem hozzátok mert lent unatkoztam! -jött be hozzánk és itt telt be nálam is meg Yoonginál is a pohár.

-Legalább ilyenkor hagynál minket! -szóltunk egyszerre Ji-ho-ra. Kicsit megszeppent de legalább kiment. Újra párom karjaiba bújtam és zokogni kezdtem.

Sajnos elérkezett a búcsú. Egyik kezébe a bőröndöt a másik kezébe engem szorított. Nem akartam őt elengedni de muszáj volt. Egy utolsó szenvedélyes csók majd elengedett. Közben Ji-ho is megérkezett. Yoongi berakta a csomagját, majd beszált az autójába.

-Vigyázni fogok Jiminre ne aggódj! -ölelt meg hátulról. Suga ráütött egy hatalmasat a kormányra. Kiszált a kocsiból. Kirántott Ji-ho karjai közül és behúzott neki. Megragadta csuklóm és berángatott a kocsiba.

-Yoongi mit csinálsz? -kérdeztem kicsit félve. Nem válaszolt csak bekötötte az övemet és rámcsapta at ajtót. Gyorsan beült ő is és elhajtottunk.

-Yoongi vigyél vissza! Nem hagyhatom ott a házat! -néztem mérgesen rá.

-Most elmondok mindent! De attol félek hogy el foglak veszíteni! -törölte le gyorsan kifolyt könnyeit.

-Mi? Miaz hogy elmondok mindent? Valamit titkolsz ugye?! -lettem egyre idegesebb.

-Elmondok mindent. A legelejétől kezdve, ugyan is a mi történetünk nem a buszon kezdődött. Sokkal előbb. Még oviban. Te meg én oviban találkoztunk legelőször. Emlékszel? Annyira össze barát koztunk a legelső nap, hogy már az nap átmentem hozzád játszani. Aztán jött az általános. Mindig piszkáltak téged azért mert mindig is törpe voltál, de én mindíg megvédtelek. Már akkor is elválaszthatatlanok voltunk. Viszont jött a nyolcadik. Ott közted és az álmaim között kellett választanom. Vagy elmegyek egy olyan suliba ahol majd a táncal és az énekléssel foglalkozhatok. Vagy mehetek veled egy bentlakásos suliba. De nekem annyira fontos voltál hogy téged választottalak. Azért mert beléd szerettem. Elérkezett a középiskola. Iszonyatosan nehéz volt de hála neked kibírtam. Aztán elkövettem egy végzetes hibát. Elhívtalak Jin bulijára. Nagy hiba volt. Emlékszel Jeniere, mindíg is nyomult rám. Az ő apja a maffia vezér. Nagy hatalma van. Megvárták míg szétválunk mert tudták hogy érted akár ölni is tudnék. Ezért miután te a mosdóba mentél elkábítottak és bevittek a kocsijukba. Engem meg Jenie kábítózott be és simán beültem abba kibaszott kocsiba. Elvittek valami nagyon messzi helyre ahol kimosták az agyunkat és hamis emlékekkel tömték tele. Eltelt utána sok év és utána össze ház adod t am Jenievel. Azóta is vele vagyok. Igen papíron ez van de mindíg is tudtam, hogy nem ő az igazi. Aztán találkoztam veled a buszon. A sorsunk azt akarta hogy újra találkozzunk. Egyből előtörtek az emlékek, de csak szépen lassan. Amikor Jenie megtudta hogy lefeküdtünk meg akart ölni téged. Ezért otthagytalak. De nem bírtam tovább 5 hónap után ismét talákoztam veled. Jenie megengedte hogy egy héten keresztül melletted legyek. Ji-ho is az egyik maffiatag. Ő volt ellenőrzött minket. Ha nem térek vissza miután letelik az egy hét akkor téged is meg engem is megölnek. De túlságosan is szeretlek ezért most úgy döntöttem elszökünk. -mondta el ezt a hihetetlen történetet. Ez ez lehetetlen. Akkor azért volta ilyen álmaim.

-Annyira nem méltattál hogy ezt elmond? Ha az elején tisztázzuk nem engedtem volna Ji-hot a közelünkbe. Na és akkor Jenie. Vagy ki. Ha annyira szeretnél engem már rég kidobtad volna őt. És.. -nem tudtam befejezni mert meghallottunk egy lövést.

-Yoongi ezek kik? -néztem hátra.

- Ji-ho! -nézett ő is hátra. Ám ez hiba volt. Épp egy nagyon éles kanyar jött. Nem fordult vissza időben és kisiklottunk az útról átszakítva a szalagkorlatot és a vízbe estünk. A szélvédő betört. Yoongi gyorsan kicsatolta az övemet és a derekamnál fogva kezdett fel úszni. Jég hideg volt a víz. Amikor kiértünk elengedett. Megpróbáltam tartani magam ami egy ideig sikerült.

-Jól vagy? -kérdezte aggódva.

-Nem én majd meg fagyok. -dadogtam. Eddig tudtam tartani magam elsülyedtem.

*Yoongi*

Azonnal utána úsztam de nem találtam. Este volt így még nehezebb. Ha továbbra sem találom meg fog fulladni. Idegesen tapogattam a víz altt de semmi. Egy buborékot láttam feljönni. Elindultam az irányába és megtaláltam. Fel úsztam vele. Nem volt magánál.

-Jimin. -ütögettem finoman az arcát. Nem reagált semmire. Azonnal kiúsztam vele a partra. Lefektettem a földre. Ismétütögettem de semmi.

-Jimin ne tedd ezt velem. -töröltem le könnyeimet. Feléhajoltam de nem lélegzett.

-JIMIN! -kaptam szám elé. Amint visszatértem a sokkból megkezdtem az újraélesztést.

-Jimin nem haltál meg! Nem! -sírtam. Nem, inkább zokogtam de me próbálta erős maradni és tovább újraéleszteni. Megváltásnak éreztem, mikor elkezdett köhögni. Felült és kiköhögte a tüdejébe került vizet. Mikor már lenyugododt szorosan megöleltem.

-Azt hittem meghaltál! -csókoltam nyakába.

-Jobb lett volna! Soha többé nem akarlak látni Min Yoongi!

Sziasztok. Sajnálom hogy nem volt hosszab ideig rész csak ichlet hiányban szenvedek. A részeket pedig mostantól nem két szemszögből, hanem egy bizonyos rész Jimin, és egy bizonyos rész Yoongi szemszögből fog íródni. Így több esemény lesz. Puszi mindenki!